Az elmúlt hónapokban Csontváry Kosztka Tivadar két festménye is lázba hozta a tehetősebb műgyűjtőket: Titokzatos sziget (1903) és Piros ruhás gyermek (1894) című alkotásai is megvásárolhatóvá váltak. Előbbi végül 460 millió forintos rekordáron kelt el a Virág Judit Galéria és Aukciósház karácsonyi árverésén. Milyen kár, hogy a festőgéniusz nem alma materére hagyta a képeket. Ugyanis természetesen Csontváry Kosztka Tivadar is piarista diák volt.
Csontváry Kosztka Tivadar 1863-ban, 10 éves korában kezdte meg tanulmányait szülővárosában, a piarista rend kisszebeni római katolikus algimnáziumában. A családias légkörű iskolában az 1863/64-es tanévben két osztályban összesen 43 diák tanult. Két osztályhoz akkoriban két tanár dukált, így a tantestületet, „tanári személyzetet” is mindössze két piarista alkotta: Kocsiss József, az első osztály, vagyis Csontváry osztályfőnöke, aki a műéneklés rendkívüli tanára is volt, illetve Polányi Ferenc tanoda igazgató, hitelemző, a második osztály osztályfőnöke, aki nagy hatással volt a lázadó ifjúra. A későbbi művészzseni bizonyítványa, illetve önéletrajza is azt sugallják, hogy már fiatalkorában is feszegette a határokat, nehezen viselte az iskolai kereteket, inkább a természet szeretete és nagyszabású, újító gondolatok járták át ifjú lelkét, amelyekben piarista igazgatója is támogatta.
Csontváry az iskola helyett szívesebben tanult a természetben, a rovarok sokszor elcsábították az iskolapadból, és ez a bizonyítványán is tükröződött. Erkölcsi viselete törvényszerű volt (fokozatok: példás, dicséretes, törvényszerű, kevésbé törvényszerű), figyelme változó (fokozatok: feszült, kellő, változó, szórakozott), szorgalma pedig hanyatló (fokozatok: ernyedetlen, dicséretes, változó, hanyatló, csekély). Osztályzatai a 28 tanuló között a 22. helyre „rangsorolták”, amivel e.r., azaz első rendű tanulónak számított (fokozatok: kitűnő, jeles, első rendű, másod rendű). Hittanból csak elégséges osztályzatot kapott (fokozatok: kitűnő, jeles, jó, elégséges, elégtelen), minden másból jó-t, kivéve földrajzból, amiből jelese volt. Ez nem véletlen, hiszen sokszor iskola helyett is a természetet járta. A természetjárásban Polányi Ferenc piarista igazgató is inspirálta. Közös sétáik során találták ki a gimnáziumi múzeumalapítás ötletét (amely a város első múzeuma lett volna), amelyhez el is kezdték a természetrajzi kollekció gyűjtését.
A festő Önéletrajzában így emlékszik vissza a kisszebeni piarista diákéletre: „Ki-kimaradoztam az iskolából, a pozamuri város fala között a természethez jártam tanulni, a rovarokkal, pillékkel, dongókkal, méhekkel beszélgettem; s nem egyszer egy aranyos futonc kedvéért a sáncdombon a napnál ebédeltem. De egy-egy apolló pilléért Jancsival elmentünk az őserdőkben lakó szénégető kukához gombát pirítani, málnát ebédelni s közben pedig a császármadarat s az apolló pillét ejteni. A természet iránti szeretetem korán bontakozott s e réven a gymnáziumi igazgatóval a sors összehozott, ki a napi sétáinál engem soha ki nem hagyott: séták közben fejlődött ki a Kis-szebeni gymnáziumi múzeum létesítésének eszméje, a természetrajzi gyűjteménnyel való megkezdése. Gyűjtöttünk mindent szeretettel, mindennek nevét ismertük rendszeresen: s amikor már az anyag együtt volt – atyám a Kis-szebeni gyógyszertárat eladta, közbejött tűzvész következtében elpusztult nővéremet siratta: elment felejteni anyám rokonaihoz Ung-megyébe, pihenni.”
Borbás Péter
Piarista Múzeum / Piarista Rend Magyar Tartománya
Képek:
Nyitókép: Csontváry Kosztka Tivadar: Titokzatos sziget (1903)
1. A Kis-Szebeni Róm. Kath. Algymnasium Ifiuságának Érdemsorozata az 1863/4dik tanév második felében
2. Csontváry Kosztka Tivadar: Piros ruhás gyermek (1894)
