A Dugonics András Piarista Gimnázium Keresztény nevelés – egyházi iskola címmel konferenciát rendezett 2011. október 15-én. A rendezvény ünnep is volt, hiszen a szegedi piarista iskolás 290 éve kezdőd
A Dugonics András Piarista Gimnázium Keresztény nevelés – egyházi iskola címmel konferenciát rendezett 2011. október 15-én. A rendezvény ünnep is volt, hiszen a szegedi piarista iskolás 290 éve kezdődött el. A több évszázados iskolatörténet kapcsán feltehetjük a kérdést, hogy milyen távlatok nyílnak most a keresztény nevelés előtt. A szép számú hallgatóság a régióból – Kecskemét, Kiskunfélegyháza, Kiskunhalas, Kübekháza, Zsombó, Makó, Hódmezővásárhely, Szentes, Csongrád, Békéscsaba – érkezett.
Öt eladás és három szekcióbeszélgetés adott alkalmat a közös gondolkodásra. Az iskolai oktatás olyan szakmai színtér, amely elhivatott, elkötelezett tanárokat igényel. Az állapotán nem tud segíteni a felsőoktatás, a nevelés mindennapi gyakorlat, nem elméleti tudományos probléma. A pedagógus társadalom nevelőtestületekből áll, melyek között esetleges a kapcsolat. A politikához is csak annyiban kapcsolódik az oktatás, amennyiben azt a települése, a fenntartó helyzete megköveteli. Az iskola jövőorientált, a gyerekekben a következő generációt látja, az élő közösség szolgálata a feladata.
Dr. Kiss-Rigó László püspök szerint az egyházi iskolának az alapja a keresztény értékrend szerint végzett munka. Az egyházmegyének 35 oktatási intézménye van, mégis úgy látja, hogy nem az egyház mint fenntartó, hanem a helyi emberi tényező, azaz meggyőződéses emberek – tanárok és szülők – adják az egyházi iskola lényegét a határozott iskolai értékrend mellett. Vonzó, hiteles tanúságtevők tudnak csak evangelizálni. Szülői igényre vett át az több intézményt, ahol a keresztény közösség léte volt a feltétel.
Urbán József SP a Magyar Piarista Rendtartomány világiakért felelős asszisztense, pedagógiai igazgató előadásában egy Magyarországon teljesen újszerű megfogalmazású és teljesen kalazanciusi egyházi iskola-felfogást vázolt fel. A közösség iskolája a gyerekek szolgálatára alapul. Az evangelizáló iskolában szabadabbá, emberibbé válás a cél. Az integrális, az egész embert figyelembe vevő nevelésben az individuális, a kulturális és a gazdasági szerep egyformán van jelen. Az individuális cél az egyéni adottságok kibontakoztatása. A kulturális cél a világ megértését mélyíti a tudományos ismeretekkel és gyakorlati viszonyulással. A gazdasági cél a kenyérkeresetre, a megélhetésre való készségek fejlesztését tételezi. Ha Jézust látjuk a gyerekben, akkor az iskola nem ürügy a vallásos nevelésre, hanem a kultúra evangelizálása. Az iskola ezért nyitott iskola. Az elkötelezett emberek közössége, a tanári közösség vállalja a missziót, a belülről érintettség tapasztalata megelőzi az iskolacsinálást. A közösségalakítás tudatosítása – a szabadságra való hívás – a pedagógus feladata, hogy a tanuló maga tapasztalja meg, hogy igazán kibontakozni, igazán önmaga csak közösségben lehet. A előadás nem egy ideális közösség víziója. Az emberi lét három elemeként a hit, a kultúra és az élet egységét jelöli meg, amely a kudarc lehetőségét is magában hordozhatja.
Dr. Máté-Tóth András a tanárt a tanulót felelős lénnyé felnevelőként határozta meg. Az evangélium ismerete jellemzi a hívőt, olyan spirituális forrás, lelki állapot, vívódás, amely a nyilvános és magán cselekvésben is megmutatkozik. Dilemmát jelent az utóbbi 20 évben, hogy nem világos szembenállás a hitetlenekkel szemben a hívő helyzete, hanem a társadalmunkban többféle katolikusság értékrendje és gyakorlata van. A múlthoz már nem lehet fordulni a jelen kihívásai elől, a katolikus egyház tekintélyelven nem tud támaszt adni.
Dr. Gloviczki Zoltán közoktatásért felelős helyettes államtitkár szerint a lelendő köznevelési törvény az állami felelősségvállalás kereteit jelöli ki, mert az elmúlt húsz évben nem volt meghatározott tananyag, a pedagógus ellenőrzése, az iskolának kötelezettsége. Az egyházi iskolában is ez az állampolgárokért megfogalmazott felelősségvállalás lesz jelen. Az alaptanterv a közműveltségi minimumot tartalmazza, a kerettantervek is adnak 10 százalék szabadságot a helyi tanterv számára. Úgy látja, hogy az egyházi iskolák a teljesítőképességük határán vannak.
Dr. Pusztai Gabriella kutatási eredmények felhasználásával az egyházi iskolákban megjelenő értékeket mutatta be. A 90-es éveket hőskorként, iskolaháborúk koraként jelölte meg. Az alapvetően antiklerikális korban a régi és az újonnan létrejövő egyházi iskolák lefölözték a társadalmi elit gyerekeit. Mennyiben más a családi miliő, az iskolai gyakorlat, a sajátos otthoni nevelés? Mit mutat a mérés? A sok új egyházi iskolákban az iskolai átlagnál nem előnyösebb a családi háttér. A felekezeti iskolák többnyire nem kasztosodtak, nem a társadalmi hovatartozás alapján iskoláznak be, ill. a szülők nem ez alapján választják az intézményt. A gyerekek az egyházi iskolában azért eredményesebbek, mert a diákok húzzák egymást, az iskolai kapcsolat jobban érvényesül, a családi kapcsolatok (egymással és az iskola programokban) erősebbek. A családi miliők összehasonlítása akkor ad különbséget, ha a nagyvárosi vallástalan háttért a falusi vallásossal, a kisvárosival vagy a nagyvárosi diplomással vetjük össze. Az egyházi iskolákból kikerülő hallgatók között végzett kutatásai alapján azt állította, hogy elítélik az anyagi és a hatalom (új materiális értékek) orientációt, miközben előnyben részesítik a vallásos hitet, a tiszteletre méltó szokások őrzését a vallástalan társaikkal való összevetésben. Egy iskola értékét mérhetjük a továbbtanulási szándékban, a nyelvvizsgák számában, abban, hogy a diákok mennyire fogalmazzák meg a tanulás fontosságát, ill. hogy milyen munkát végeznek az iskola után. Az előadó az egyházi iskolai nevelés hatékonysága kapcsán a tanári személyes törődést emelte ki, amely a fiatalok magánéleti problémáira való, a jövőtervvel kapcsolatos odafigyelésben jelenik meg. Tehát a mérés azt fejezte ki, hogy a felekezeti iskola tanárában több kompetenciát látnak a diákok és a szülők, több a szervezett program, foglalkozás ezekben az intézményekben és az egyházi iskola társadalma változatos, sokszínű.
A konferencia résztvevői nemcsak egy előadássorozatot hallgattak végig, hanem együtt gondolkodtak. A szakmai beszélgetésekre való igényüket fogalmazták meg. Ez az együttlét magába hordozza a következő konferenciát, egy regionális szakmai műhely, fórum, érdekképviselet csíráját.
Károlyi Attila
További információk, anyagok, képek: http://www.szepi.hu/node/13543
