Az 1948-as év hatalmas érvágás volt az Egyház testén. A történelem egy zavaros korszakában évszázados intézmények, egyházi iskolák szűntek meg állami rendeletre egy tollvonással. Jelen interjúval szeretnénk a dolgok mélyére hatolni és visszaemlékezések alapján emberközelből megvizsgálni az eseményeket.
Az 1948-as év hatalmas érvágás volt az Egyház testén. A történelem egy zavaros korszakában évszázados intézmények, egyházi iskolák szűntek meg állami rendeletre egy tollvonással. Jelen interjúval szeretnénk a dolgok mélyére hatolni és visszaemlékezések alapján emberközelből megvizsgálni az eseményeket.
Románia új rendszert iktatott be, a kommunizmust. Az ateista eszmerendszer veszélybe sodorta az Egyházat és iskoláit. Az Egyház az államosítás során elveszítette teljes vagyonát. 1948-ban a temesvári Piarista Gimnáziumnak nélkülöznie kellett épületét, így a diákok és tanárok fokozottan nehéz helyzetbe kerülnek.
Pogány András egykori temesvári piarista diák 80 éves kora ellenére meglepő frissességgel mesélte el fiatalkori éveit, bepillantást adva a neves egyházi intézmény életébe, a piarista tanárok felfogásába, életvitelébe és tanítási módszereibe.
– Miért választotta szüleivel együtt a temesvári Piarista Gimnáziumot?
– Az volt a szerencsém, hogy kifogtam az utolsó két piarista tanítási évet ebben az iskolában. A Piarista Gimnázium tökéletesen megfelelő légkört biztosított egy kamaszgyermek szellemi, lelki és fizikai fejlődéséhez.
– Milyen volt a két világháború közti hangulat az iskolában?
– A két világháború közötti időszakot a nacionalizmus és a vallási türelmetlenség jellemezte. A piarista tanárok mindent megtettek azért, hogy a diákok között ne legyen a felekezet és a nemzetiség miatt nézeteltérés. Annak ellenére, hogy 1923-tól a temesvári Piarista Gimnázium tanítási nyelve a román volt, a piarista atyák nagy figyelmet fordítottak a diákok anyanyelvi oktatására is. Az iskola órarendjében megtalálható volt a magyar, a német és a szerb nyelv és irodalom óra. A gimnázium nem csak soknemzetiségű, hanem több felekezetű is volt. Helyet kaptak az iskolában a római katolikus diákok mellett a görög katolikus, ortodox, református, evangélikus és zsidó vallású diákok is. Minden tanuló saját felekezetének hittanóráját látogatta. A hittanórák reggel korán vagy a tanítási idő után voltak megtartva, mindenkinek a saját anyanyelvén. Az iskola nagy tekintélynek örvendett az egész városban, mert a diákoknak színvonalas tanítást biztosított. Az intézet a város legmodernebb fizika és kémia laboratóriumával rendelkezett. Sajnos a II. Világháború alatt az egész berendezést tönkretették és kidobálták. A gimnázium híres könyvtárt mondhatott magáénak, mely könyvállományának nagy részét papírfeldolgozóba szállították. Később a legértékesebb köteteket átvette a városi múzeum. Jelenleg is a múzeum raktárában őrzik őket.
– Mi volt a híres piarista nevelés titka?
– A piarista szerzetesek nagy figyelmet fordítottak az oktatás mellett a nevelésre is. Szigorúságuk által is megtanították diákjaikat a becsületes és erkölcsös életre. A későbbiekben a volt diákok közül sokan szerepet vállaltak a politikai, gazdasági életben és az iparfejlesztésben is. Többen közülük a piarista tanárok példájára maguk is a tanári hivatást választották. Az iskola szabályzata megkövetelte, hogy minden diák a karján sorszámot viseljen. Ezáltal tudta mindenki, hogy hova jár az illető diák iskolába.
– Milyen szerepe volt a diákok vallási nevelésének?
– A kegyesrendi tanárok nagy hangsúlyt fektettek a diákok vallásos nevelésére. Évente egyszer lelkigyakorlatot szerveztek a diákok számára. Karácsony és Húsvét előtt gyónásra készítették fel és küldték a diákokat. A piaristák egy-egy osztályban gyóntattak. Ezen gyónások alkalmával eltűnt a tanári szigor és előkerült a lelkiatya megértő, segítőkész szeretete. Ilyenkor a tanár-diák közti szakadék megszűnt és a kialakult egy baráti hangvételű beszélgetés. A diákok mint ember az emberrel megbeszélték tanáraikkal a különböző felmerülő kérdéseket és problémákat. Az iskola diákjai vasárnaponként az iskola templomában vettek részt szentmisén.
– Milyen volt abban az időben a tanár-diák közti kapcsolat?
– A tanár-diák kapcsolatot a kölcsönös tisztelet, megértés és megbecsülés jellemezte. A tanárok elvárták a diákoktól a komoly tanulást és a becsületet. A tanárok felkészültek voltak és rátermettek a tanári munkára. Volt türelmük elmagyarázni a diákoknak a leckét. A tanítás által nem csak a napi leckét tanulták meg, hanem az élet nagy kérdéseire is választ kaptak. A piarista tanárok tantárgyaikat érdekesen és érthetően magyarázták.
A tanítás a gimnáziumban a II. Világháború alatt sem szünetelt. Az épületet először a német, majd később az orosz és a román hadsereg foglalta le katonai kórháznak. A tanítás délutánonként a kereskedelmi iskola, a Loga líceum épületében és a piarista templom két mellékfolyosóján végezték. A háború után minden diák egy megszabott pénzösszeggel tért vissza az iskolába, amelyből megjavították az ablakokat és az ajtókat.
– Milyen szabadidős tevékenységeket ajánlott a gimnázium a diákoknak?
– Szabadidőben a tanárok a diákokat moziba és úszótanfolyamra vitték. Sokat futballoztak. Télen az iskolaudvar hatalmas korcsolyapályává alakult. Ezen kívül az iskolában működött egy kézilabdacsapat és egy gimnasztikacsoport is. A XX. század elején a piarista gimnázium tornaterme volt a város legkorszerűbb tornaterme. 1899-ben a gimnázium tanévzáró ünnepségén rendezték meg a mai Románia területén az első futbalmeccset. A délutáni szakkörök listáján helyet kapott a zongoratanítás is. Ebbe az iskolában járt a világhírű zongoraművész és zeneszerző is, Kurtág György.
– Hogyan ápolják ma az egykori diákok a régi piarista örökséget?
– A piarista diákok nagy része napjainkban külföldön, főleg Németországban él. Az évente megrendezendő diáktalálkozóra még mindig visszajárnak. Az egykori diákok hatalmas képanyaggal és kiállítási tárggyal állandó múzeumot hoztak létre. Egy élő diákkönyvet szerkesztettek, amelyben az idős, egykori diákok leírják az iskolával és a piarista tanárokkal és diákokkal kapcsolatos emlékeiket. A könyvet azért nevezhetjük élőnek, mert még nem tekintehető befejezettnek: az öregdiákok még ma is állandóan bővítik újabb és újabb visszaemlékezésekkel. A piarista kiállítás célja, hogy átadja a mai diákoknak a régi piarista iskola szellemiségét és örökségét.
Forrás: Ocskó Endre XI. B, Olti Tünde X. B és Sós Timothy IX. B osztályos tanulók
Gerhardinum Római Katolikus Teológiai Líceum, Temesvár
