Ferenc pápa arra hívta az egyházat, hogy közösségben járjon, hogy az egyház tagjai együtt keressék, mit kíván tőlünk a Lélek a történelem jelen pillanatában. Pedro Aguado piarista rendfőnök homíliája, amely a piaristák szinódusi folyamatát elindító szentmisén hangzott el.
Ez egy magával ragadó és nyitott folyamat, és mi, piaristák is meghívást kaptunk, hogy belebocsátkozzunk. Részt kívánunk venni ezen a szinódusi úton, és ezt legalább három, különböző és egymást kiegészítő dinamikát követve fogjuk megtenni.
Részt veszünk az egyházmegyei folyamatokban, közösségben annak a részegyháznak a tagjaival és közösségeivel, amelyhez tartozunk. Részt veszünk az egyes országok és térségek szerzetesi konferenciáin keresztül, osztozva ezen a szinódusi úton minden megszentelt férfival és nővel. És ezt a Kegyes Iskolák Rendjeként is megtesszük, közösségben a piarista testvériségekkel és mindazokkal, akik osztoznak velünk Kalazancius projektjében.
(…) Ezt az elmélkedést azoknak a szavaknak a felidézésével szeretném kezdeni, amelyekkel Kalazanci Szent József kezdi a rendünk Konstitúcióját: „Isten egyházában és a Szentlélek vezetésével a szerzetesi intézmények saját szolgálatuk gyakorlása által a szeretet tökéletességére mint igazi céljukra törekszenek.” Kalazanciusnak ez a meggyőződése nagyon jól megvilágítja azt az utat, amelyen járunk, és amelyen ezekben a hónapokban el akarunk gondolkodni.
Nem ma kezdünk szinódusi utat. Egész történelmünk során ezen az úton jártunk. Ma azonban egy a saját utunkkal kapcsolatos megkülönböztetési folyamatot kezdünk, hogy felülvizsgáljuk, miként élünk, hogy megosszuk kereséseinket és új elhatározásokra jussunk. Ezt a munkát egyházi közösségben és a Szentlélek vezetése alatt kívánjuk végezni, akinek inspirációja alá helyeztük következő egyetemes káptalanunk munkáját is. Alapítónk nagyon világos útmutatásokat hagyott ránk, hogy ne vesszünk el a folyamatban: ügyeljünk az egyházzal való közösségre, legyünk nyitottak a Lélek sugallataira, keressük Isten akaratát és hivatásunk teljességét, és mindezt saját karizmánkból és szolgálatunkból kiindulva tegyük. Ezek az értelmezési kulcsaink, ezek használatával lehetséges és kell előrehaladnunk.
A vak Bartimeus meggyógyításáról szóló evangéliumi szakaszra gondolva szeretnék három igét javasolni, amelyek segíthetnek megérteni az utat, amelyet követnünk kell ebben a szinódusi folyamatban: BEVONNI, MEGHALLGATNI ÉS JÁRNI.
BEVONNI
Bartimeus vak koldus volt, aki „az út szélén” tengődött. Mozdulatlanul, kirekesztve, egyedül volt, szinte kívül az őt ismerő emberek életén. Senkinek és semminek sem számított. Jézus megjelenik az életében, és ő egész lelkével hívja, szólítja őt. De az emberek, akik hallották, megpróbálták távol tartani az Úrtól, és nem engedték, hogy szólítgassa. Jézus azonban mindent megváltoztat, és egy rendkívüli utasítást ad: „Hívjátok ide!” Jézus hívja Bartimeust, bevonja csoportjába, tudatja vele, hogy élete és személye számít neki, hogy érte is jött, és életadó szavai vannak számára.
Jézus lebontja a korlátokat, bevonja az embereket, kapcsolatot teremt velük, mindenkire számít. Jézusnak ez a hozzáállása mélységesen missziós, hívogató, közösségi, részvételi jellegű. Mindenkire számít, beleértve téged és engem is. Számít a vakra, a gyermekekre, a fiatalemberre, a betegre, a századosra, a vámszedőre, a halászra, a farizeusra. Mindenkire számít, és mindenkit bevon szinódusi útjába. Minden bizonnyal ez az első nyomvonal, melyet figyelembe kell vennünk. Érezzük magunkat meghívottaknak és egybehívottaknak.
MEGHALLGATNI
Jézus meghallgatja Bartimeust. Találó kérdéseket tesz fel neki, és őszinte választ vált ki Bartimeusból: elismeri, hogy életre és gyógyulásra van szüksége. Jézus meghallgatása önzetlen, csak a meghallgatott személy javát keresi. Hallgatása áttetszőségre, őszinteségre, találkozásra késztet.
Jézus éppen úton van, de amikor meghallja Bartimeus hangját, megáll. Megváltoztatja terveit, és neki szenteli idejét. A meghallgatás ajándék, kihívás, s egyben spiritualitás is. Ez a folyamat, melyet ma elkezdünk, segíthet abban, hogy jobban meghallgassuk egymást. És felkínálhatjuk gondolatainkat az egyháznak, mely szintén meghallgat bennünket. Ez a titka annak az útnak, amelyet be akarunk járni.
JÁRNI
A Jézus és Bartimeus közötti párbeszéd sokatmondóan ér véget. Jézus azt mondja neki: „Menj, hited megmentett téged”, és a szöveg így zárul: „azonnal visszanyerte látását, és követte őt az úton”.
A mélyreható változás, melyet Bartimeus megtapasztal, nem csupán az, hogy meggyógyul vakságából, hanem az is, hogy új életet talál, mely abban áll, hogy követi Jézus útját. A csoda nemcsak a gyógyulás, hanem a hívő találkozás az Úrral, mely átalakítja Bartimeus életét, és az egyetlen Úr követőjévé teszi: követte őt az úton.
A szinódusi folyamat célja nem csupán elgondolásaink megosztása vagy életünk felülvizsgálata. Valami többet keresünk. Szeretnénk megújítani azt a vágyunkat, hogy Krisztussal járjunk, kövessük nyomdokait, jobb keresztények, Kalazancius jobb fiai és leányai legyünk. Olyan keresztény közösséget akarunk építeni, amelynek középpontjában Krisztus áll, és amely kész a misszióra. Olyan Kegyes Iskolákat akarunk, amely egyre hűségesebb Kalazanciushoz, a gyerekekhez és a fiatalokhoz, a szegényekhez, az egyházhoz és mindenekelőtt a Szentlélekhez. Krisztussal akarunk járni.
Bartimeus az út szélén állt, és miután találkozott Jézussal, vele járt. Legyen ez szinódusi folyamatunk gyümölcse: megújítani és gazdagítani piarista utunkat az Úr nyomdokain járva.
Szakál Ádám tartományfőnök február 2-án, a megszentelt élet napján arra hívott minket, hogy csatlakozzunk a szinódushoz!
[video:https://youtu.be/Y1II8kHcglk]
