2014.november 7-én tudományos konferenciát tartottak Vácon a piarista gimnázium 300 éves fennállása kapcsán. Nemes György atya részletes beszámolóját olvashatjuk.
A váci piarista iskola alapításának 300. évfordulóján külsejében megújul az iskolaépület, a rendház és a templom.
Az évfordulót azonban különböző rendezvények, ünnepségek is tartalmasabbá teszik. Ezek közé tartozik az a tudományos konferencia, amelyet a váci Piarista Gimnázium, a Piarista Rend Magyar Tartománya és Központi Levéltára szervezett. A konferencia helyszíne az iskola díszterme volt. Az igazgató úr megkért, hogy erről az eseményről írjak beszámolót a Váci Polgár számára. Mivel azonban egyben első péntek is volt, nekem pedig a délután folyamán gyóntatnom és miséznem is kellett, megkértem munkatársamat, Mácsik Máriát, hogy segítsen elkészíteni a beszámolót.
A cikkben a konferencia rövid összefoglalóját közöljük. Látjuk, hogy számos előadás hangzott el, különféle témákról. A közös pont: a váci Piarista Gimnázium története, illetve annak egy-egy jelentős eseménye, személyisége volt A rendezvény előadásainak teljes anyaga megjelenik majd egy tanulmánykötetben is.
A konferenciát Futó Béla piarista igazgató bevezető szavai után dr. Beer Miklós váci megyéspüspök és dr. Tarnai Richárd Pest megyei kormánymegbízott, volt pesti piarista diák nyitotta meg. Az utóbbi bevezetőjében beszélt arról, hogy mit kapott a piaristáktól, ezt a Kalazanci Szent Józsefről írt himnusz néhány szava alapján tette („hitre, tudásra, szép életre, jóra – példaadója”). Külön említette, hogy az igazi jó tanár vállalja a sebezhetőséget is.
A konferencia három ülésszakra oszlott, köztük rövid szünetekkel. A díszteremben sok egykori piarista diák volt jelen, olyanok is, akik még látták „a klasszikus” rendi gimnáziumot. Az új tanárok közül jelen volt Tömördi Viktor ferences atya is.
Az első ülésszak levezetője dr. Varga Lajos segédpüspök volt. A következő előadások hangzottak el:
Dózsa Gábor Berkes András nagyprépost és a váci piaristák címmel beszámolt arról is, hogy a prépost, későbbi segédpüspök milyen nagylelkűen támogatta a Vácott megtelepedő szerzetesrendeket, különösen a piaristákat, akiknek még házát, telkét is átadta. De más módon is támogatta munkájukat, például az oktatásban való besegítéssel. Pályáját, az egyházmegyéért és Vác városáért folytatott munkáját is megismerhettük az előadásból.
Szekér Barnabás a váci Piarista Gimnázium helyzetét mutatta be a Mária Terézia által kiadott Ratio Educationis (1777) idején. A tanügyi rendelet először szabályozta az állam által az oktatási rendszert. Az előadás fontos gondolata volt, hogy a korabeli egyházi iskolák milyen szervesen kötődtek a rendházakhoz, magához a fenntartó szerzetesrendhez. Mária Terézia rendeletének idején 12-15 piarista tevékenykedett a nagyszámú váci gimnáziumi diákság körében, illetve a rendházban. A szerzetesek közül mindössze öten voltak tanári minőségben. Tehát a váci ház eleget tett a minimális (12 fős) rendtagi létszám követelményének. A rendtagok számának nagyarányú növekedése – országos szinten is – csak később, fokozatosan ment végbe.
Koltai András, központi rendi levéltáros a váci piaristák 18. századbeli építkezéseit és épületeiről beszélt. A kivetített telekkönyvi rajzok alapján ismertette az előadó a váci rendház és gimnázium épületeinek elhelyezkedését, felépülésüknek rövid történetét. A levéltárvezető néhány legendás, olykor valós alapokra visszavezethető anekdotával is fűszerezte előadását.
„A váciak többsége nem is sejti, hogy milyen történelmi időket látott kapu előtt megy el, amikor elhalad a piaristák rendháza előtt, a templom felé. A kaput övező díszes kőfaragványok nem utalnak arra, hogy szerzetesek számára készült volna ez a bejárat. Sokkal inkább egy, a barokk kor ízlése szerint épült, módosabb ember házának kapujára emlékeztet ez a gyönyörű munka. Valószínűleg Berkes András házából – melyet lebontottak, hogy megépülhessen a rendház és az iskola – maradt meg ez a bejárati rész.”
Molnár Lehel, Vácott tanító piarista egy tanévet vett górcső alá. Azt mutatta be, hogy milyen volt a váci Piarista Gimnázium diáksága az 1806/07-es tanévben.
Előadása modern szemlélet szerint „a piac” igényeit figyelembe véve, a kereslet-kínálat viszonylatában mutatta be az iskolák alapításának, a tanulói létszám alakításának kritériumait, gimnáziumunk történetén keresztül. Az előadó diagramok segítségével szemléltette többek közt azt a tényt, hogy a 19. század elején a váci gimnáziumban a tanulók létszámának csak harmada volt helybéli, azaz váci lakos. A többiek a környező vármegyékből jöttek Vácra tanulni. A gimnáziumban folyó oktatási munka magas színvonala, egy-egy kiemelkedő tanáregyéniség vonzotta a távolabbi vidékekről is városunkba a diákokat. Az előadó elemezte a tanulói állomány összetételét a származás tekintetében is, vagyis hogy milyen társadalmi rétegből jöttek azok, akiket szüleik gimnáziumba szántak. A váci polgárok többsége (akik valamivel magasabb szinten kívánták iskoláztatni gyermeküket) megelégedett azzal, ha fiúgyermekük kijárta a „kisgimnáziumot”, vagyis három évet tanult a piaristáknál. Ennyi elég volt Vác paraszt polgári rétegének. A vizsgált tanév idején a magyar történelemoktatás, históriaírás történetéből ismert Bolla Márton piarista volt az igazgató.
A második ülésszak levezető elnöke dr. Horváth Ferenc, Vác Város Levéltárának igazgatója volt. Itt négy előadás hangzott el.
Szelestei László Horányi Elek piarista váci kapcsolatairól értekezett. Előadásából kiderült, hogy milyen széleskörű kapcsolatokkal rendelkezett a 18. századi magyar tudós piarista. Már tanulóévei alatt is sokat utazott, és később is eljutott Európa számos pontjára. Olyan egyetemekre, iskolákba látogatott el, ahol jelentős tudományos munka folyt. Ő is, mint sok kortársa a magyar nép jó hírét akarta növelni Európa országaiban. (Internet nélkül is elérte a tudományokban jeleskedő kortársait – bár ez kétségkívül nehezebb feladat volt, mint manapság.) Váchoz elsősorban az kötötte, hogy a rend, mint fiatal paptanárt, Vácra küldte tanítani.
Maczák Ibolya Telek József ferences váci prédikációit mutatta be. Az előadás a nyomdászat története iránt érdeklődők számára különösen érdekes lehetett, hiszen hallhattak Ambró híres váci nyomdájáról, amely Telek József több prédikációját is kinyomtatta – igen kiváló minőségben. Bár az előadás „kakukktojásnak” számított, mivel nem egy piarista, hanem egy ferences munkásságát mutatta be, mégis kötődik a konferencia témájához, városunkhoz. A ferencesek Vácott való megtelepedése ugyanarra az időszakra esett, mint a piaristáké. De nem feledkezhetünk meg a domonkosokról sem, akik szintén nagy szerepet játszottak Vác barokk kori fejlődésének elindításában. Maczák Ibolya tanulmányából megtudhattuk, hogy Telek József főleg Szűz Máriáról és családjáról, illetve Jézus szenvedéséről elmélkedett – a kor olykor túlzó, túlhevített stílusában.
Hernády Zsolt történész, volt piarista diák Benyák Bernát piarista váci működéséről szólt. A Benyák Bernát Vácott című előadásban bepillantást nyerhettünk a neves 18-19. századi tanár, nyelvész, drámaíró és költő váci éveibe. Háromszor is járt a városban, ahol tanult is. 1795-től 1800-ig tanított a papneveldében filozófia professzorként is, és ezekben az években számos értékes verse született, melyek azt bizonyítják, hogy egy papköltő is nyitott az élet teljes megismerésére. Ezekből hallhattunk olyan részleteket,amelyek derűs perceket szereztek a hallgatóságnak.
Ezután dr. Varga Lajos segédpüspök előadása következett a váci Szent Anna Kórus működésének egy szakaszáról. Éppen a legnehezebb idők egy-egy fontos állomását mutatta be Varga püspök úr. Az államvédelmi hatóság dokumentumainak tükrében vizsgálta, hogy kiket és milyen módon figyeltek meg az ügynökök a piarista templomhoz való kötődésük, egykori piarista diák voltuk miatt. Az előadásból kiderült, hogy a kórus igazán 1956 után került veszélybe. A korszak felidézésben Chikán Béla, piarista öregdiák visszaemlékezései segítettek, aki maga is jelen volt a konferencián. A piarista szellemiség erejét tükrözi az a tény is, hogy 1948 után mint „magángimnázium” működött tovább a piarista gimnázium, és odaküldték a leendő papokat, hogy a püspöki palota falai közt, szerzetesektől tanuljanak.
A harmadik ülésszak levezető elnöke Forró Katalin volt, de mivel ő tartotta az első előadást, az ülésszakot Koltai András nyitotta meg.
Programváltozás miatt csak a harmadik ülésszak elején következett Forró Katalin, a Tragor Ignác Múzeum igazgatójának áttekintése a Váci Múzeum Egyesület és a piaristák kapcsolatáról. Huszonhat piarista volt tagja 1895-1920 között az egyesületnek. Csávolszky Józsefet Tragor Ignác követte az egyesület élén, majd a legendás piarista tanár, Bán Márton vette át a vezetést. Forró Katalin részletes áttekintést adott az egyesület első évtizedeinek eseményeiről, tevékenységi köreiről, és egyéb szempontból is vizsgálta a VME működését.
Juhász Gábor, a váci Piarista Gimnázium tanára a váci gimnáziumból kikerülő papi hivatásokat mutatta be a két világháború közötti korszakból (1920-1945). Az előadásból kiderült, hogy a vizsgált időszakban ugyan nagy számban jelentkeztek a rendbe, illetve választották a papi hivatást, de a szentelésig csak egy részük jutott el – jóval kevesebben, mint amennyien indultak. Számos, a váciak által jól ismert név jelent meg a kivetítőn, köztük Maklári Lajos piaristáé is, aki Maklári József karnagy bátyja volt.
Földváry Gergely a váci Piarista Gimnázium sporttörténetéből mutatott be szemelvényeket. Elsősorban a két világháború közötti sportéletről, azon belül is az evezésről és a labdarúgásról szólt bővebben, hiszen ezekben jeleskedtek leginkább a váci diákok – az evezésben nemzetközi szinten is. A konferencia legfiatalabb előadója (nemrég még az iskola diákja) bevezető mondataiban kitért arra is, hogy egész családja a váci iskolához kötődik, hiszen szülei itt tanítanak, testvérei itt tanultak, és egy öccse most is a gimnázium tanulója. Húgai pedig remélhetőleg szintén itt folytatják majd tanulmányaikat. (A Váci Polgár egy korábbi száma már bemutatta a családot.)
Rabár Ferenc előadásának címe A váci piarista novíciusok Tatán 1944/45-ben volt. Embert próbáló időkről beszélt az előadó, szinte filmvászonra kívánkozó eseményeket, jeleneteket elbeszélve. Egy elzárt világból érkező fiataloknak kellett szembesülniük a történelem egyik legkegyetlenebb korszakának minden borzalmával. Elöljáróik drámába illő dilemmáját is átélhettük Rabár Ferenc szavait hallva: hazabocsássák-e növendékeiket, a piarista rend reménységeit, vagy maradjanak együtt a rendet választó fiatalok? Talán a Vácról Tatára menekített novíciusokat a kétkezi munka, a mentés, a menekülés, a nélkülözés tette később, már paptanárként a kommunizmus idején is helyt álló, kemény jellemekké? Ez a kérdés merülhetett fel a hallgatóságban az előadás után.
A konferencia lezárásaként Labancz Zsolt tartományfőnök úr szólt az egybegyűltekhez, majd Futó Béla igazgató úr, aki ismertette a jubileumi ünnepség további eseményeit, és köszönetet mondott a részvevőknek.
A tartalmas rendezvény az ebédlőben tartott állófogadással zárult, ahol alkalom nyílt baráti beszélgetésekre is.
Dr. Nemes György SP
