Sík Sándor piarista szerzetes halálának 60. évfordulója alkalmából a rendtartomány Pasztorális-Pedagógia Titkárságának gondozásában megjelent az Esőzzétek drága terhét – Advent Sík Sándorral című könyv, amely advent minden napjára ajándékoz néhány gondolatot a papköltőtől.
Valaczka András, a kötet szerkesztője ajánlásában így fogalmaz:
Amikor a 60 esztendeje elhunyt Sík Sándor költői és prózai gondolatait ajánljuk az advent átelmélkedéséhez kalauzul, egy igazán imádságos lelkületű s egyben hitünket és életünket a művészet drámaiságával megjelenítő piaristától merítünk, aki mindig és mindenképpen friss szemlélettel tekintett az örök dolgokra is, és a keresés életteliségét, frissességét hozza be a gondolkodásunkba.
Kis kötetünk szemelvényei az advent 22 napjához adnak lelki impulzust, amelyekkel önmagunkra, Istenkapcsolatunkra, az örök adventben, örök Istenvárásban folyó emberségünkre is másként tudunk gondolni, mint ahogyan megszoktuk.
A szövegrészletek láncolatához a szemeket Sík Sándor három művének részletei adják.
Jóformán ismeretlen, holott a megszokott Sík Sándorhoz képest különösen is erős, a második modernség expresszionista irányába előre törő 1935-ös Advent című oratóriuma. A várakozás időszakát és lelkiállapotát úgy jeleníti meg, hogy a fény érkeztét megelőző kietlen sötétséget is megmutatja, az Eljövetelt még csak váró ember létének sivárságát is drámai erővel jeleníti meg. Így éli át igazán az olvasó, hogy milyen hittel érdemes az örök adventre gondolnunk, hogy milyen lelkülettel érdemes a Megtestesülés misztériumára tekinteni.
4 Másik műve kéziratos formában maradt ránk a hagyatékában, s bár a Vigília 1964-ben közzétette, kötetben életében nem jelent meg. Az imádság címet viseli, és oratóriumának fókuszait mintegy körbeölelve nemcsak eszme és fohász együttes megélésére ad alkalmat, hanem imaéletünk átgondolására is.
A kötet harmadik vonulata Sík Sándornak az adventhez kötődő himnuszfordításaiból ad részleteket – életművének esztétikai szempontból kétségkívül csúcspontjai ezek.
Az 1943-as Himnuszok könyvéből válogattunk, s egymást követve ezek a művek adnak egy-egy strófát az advent napjaihoz: Ismeretlen szerző: Hymnus in Adventu, Szent Ambrus: Hymnus de Adventu Domini, Ismeretlen szerző: En clara vox redarguit, Ismeretlen szerző: Verbum supernum prodiens.
Ami a kötetet díszítő képeket illeti, ezek felváltva kapcsolódnak az adventhez és a nagyböjthöz, mégis úgy éreztük, kár lenne egységüket megbontani, mert stílusuk és ma is sugárzó, őszinte áhítatuk így egyben teszi őket értékessé. Kordokumentumok ezek, hiszen egy kivétellel a negyvenes-ötvenes években készültek, és a fedlap tanúsága szerint Sík Sándor egy-egy adventi, nagyböjti konferenciasorozatához készítette őket valamely ismeretlen híve, kézi tusrajzként, kézi színezéssel. A Piarista Levéltárban őrzött, ma már megsárgult lapokról ránk ragyogó kis sorozat méltó lenyomata és kézzel fogható, tárgyi tanúja az annak idején, a kommunizmus sötétjében is kitartó ragaszkodásnak – a ragaszkodásnak a hithez, a ragaszkodásnak Sík Sándorhoz.
