Faustino Míguez SP: Hűség a szeretetben

faustino_2

2017. október 15-én, Ferenc pápa másik harmincnégy személlyel együtt a Szent Péter téren szentté avatja Boldog Faustino Míguez piarista szerzetespapot. A spanyol Faustino Míguez González piarista atya, tanár és gyógynövényszakértő egy olyan piarista intézményt hozott létre, amely kimondottan a lányok,elsősorban pedig a szegények és az elhagyottak oktatására és nevelésére törekedett. Az általa életre hívott piarista női szerzetesrendet, az Isteni Pásztornő (vagyis Szűz Mária) Leányai Kalazanciusi Intézményét X. Piusz pápa hagyta jóvá 1910-ben, szabályzatát pedig XI. Piusz ismerte el 1922-ben.

Xamirásban született, Orense egy aprócska, Acebedo del Río-i falujában 1831. március 24-én. Egyszerű származású, földműveléssel foglalkozó családja az a hely, ahol személyiségének legfontosabb vonásai – az istenhit, az ima, a Mária-tisztelet, a leginkább rászorulókkal való szolidaritás és a munka – kirajzolódtak.

Miután faluja iskolájában befejezte általános iskolai tanulmányait, Celanovába – a Csodatévő Miasszonyunk Kegyhelyre – költözött, hogy bölcsészetet és latint tanuljon. Kalazanci Szent Józsefhez hasonlóan, ott fedezte fel papi és nevelői hivatását. Feltett szándéka volt, hogy megvalósítja, amit Isten az életéről megálmodott: 1850 decemberében jelentkezett a madridi Kegyes Iskolák noviciátusába. A hároméves kezdeti képzés után, 1853. január 16-án letette ünnepélyes fogadalmait, mint piarista szerzetes, és 1856. március 8-án a madridi Szent Márk plébánián pappá szentelték.

1857-ben Guanabacoába (Cuba) küldték, ahol megmutatkoztak nevelői adottságai, valamint a botanika és a növények gyógyító tulajdonságainak tanulmányozása iránti vonzódása. 1860-ban ismét az Ibériai-félszigetre helyezik, ahol San Fernando, Getafe, Celanova és Sanlúcar de Barrameda az állomáshelyei. Az El Escorial királyi kolostorba küldték, mint könyvtárost 1873-ban, ahol tovább foglalkozott a növények gyógyító tulajdonságainak kutatásával. Később Monforte de Lemos-ban tevékenykedett rektorként, és 1879-ben, másodszor is Sanlúcar de Barramedába ment. Ebben a Cadiz környéki falucskában fedezte fel, mekkora szükség van a helyi kislányok tanítására, ugyanúgy, ahogy évekkel korábban Kalazanciussal történt a római utcagyerekkekel kapcsolatban. A lélek által ihletve új művet kezdett el, az Isteni Pásztornő Leányai (vagyis Szűz Mária) Kalazanciusi Intézményét, amelyik kis- és serdülő lányok átfogó nevelésével, és a nők helyzetének javításával foglalkozott. (A nővérek ma Spanyolországon kívül Dél-Amerikában, Afrikában és Indiában vannak jelen.)

Faustino atya úgy tekintett az iskolára, mint találkozóhelyre Istennel. Pályája során számos tárgyat tanított: latint, franciát, retorikát, történelmet, algebrát, geometriát, földrajzot, mezőgazdasági ismereteket, fizikát, kémiát, higiéniai tudnivalókat. 1888-ban Getafebe helyezték, ahol 1925. március 8-án bekövetkezet haláláig tartózkodott.

II. János Pál pápa avatta boldoggá 1998-ban.