Január 23-án a kecskeméti Bozsó Gyűjteményben, a Varga László kereszténydemokrata politikus és drámaíró emlékére rendezett ünnepségen átadták a róla elnevezett "Keresztény Közéletért" emlékérmeket. Az ünnepségen Fórián-Szabó Zoltán, kecskeméti piarista templomunk plébánosa, valamint Vetéssy Katalin, a Református Gimnázium korábbi igazgatója vehette át az elismerést.
Január 23-án a kecskeméti Bozsó Gyűjteményben, a Varga László kereszténydemokrata politikus és drámaíró emlékére rendezett ünnepségen átadták a róla elnevezett "Keresztény Közéletért" emlékérmeket. A Keresztény Közéletért Alapítványt 1992-ben hozták létre kecskeméti értelmiségiek.
Az ünnepségen Fórián Szabó Zoltán, kecskeméti piarista templomunk plébánosa, valamint Vetéssy Katalin, a Református Gimnázium korábbi igazgatója vehette át az elismerést. Sajnos plébános úr kórházi kezelés miatt személyesen nem tudott jelen lenni a díjátadó ünnepségen. Helyette Szabó István SP házfőnök úr vette át az "Keresztény közéletért" életműdíjat.
Fórián Szabó Zoltán ősi kecskeméti családban, de Budapesten született 1941. február 22-én. A háborút ott élte át, utána a család visszajött Kecskemétre a családi házba. Édesapja fogorvos volt. Zoltán fiuk volt az öt testvér közül a legidősebb.
Természetes volt, hogy Zoltán atya tanulmányait a Piarista Általános Iskolában kezdte. Ugyanekkor kezdett ministrálni a Nagytemplomban, ahol akkor viruló ministráns élet folyt. A főministráns, Peti szigorúan rendet tartott, rendszeres ministráns vizsgák is voltak, komoly beosztással. A toronyba is feljártak harangozni, akkor még a nagyharangot ketten húzták egyszerre. Majd megsüketültek a hangjától és egyiküket mindig felrántotta a levegőbe. Zoltán atya ma is felejthetetlen emlékként idézi fel a Mindszenthy hercegprímás úr által vezetett körmenetet , mely a Rákóczi út végén fordult vissza, és végig tele volt a tér emberekkel.
Az államosítás után a Piarista Általános Iskolából, a Jókai utcai iskola lett. Innen az általános iskola befejezése után "átigazolt" az épület másik oldalán lévő Piarista Gimnáziumba. Nemcsak az iskolai élet, a tudományokkal való megismerkedés, hanem a kirándulások, kerékpártúrák, a tiszai evezőstúrák is nagy hatással voltak rá. Az érettségi után 1959-ben belépett a Piarista Rendbe. A Kalazantínum Piarista Hittudományi Főiskola elvégzése mellett az Eötvös Lóránd Tudományegyetem Természettudományi Karának kémia-fizika tanári szakán szerzett diplomát 1968-ban. Az előtte lévő évben pappá szentelték.
Tanári pályáját Kecskeméten kezdte a gimnáziumban és a diákotthonban. A következő tanévre azonban már Budapestre helyezték. Itt harminc évet tanított a gimnáziumban. E tekintélyes idő alatt hat osztálynak volt osztályfőnöke. Messze nem csak a tárgyi tudásukat fejlesztette diákjainak, hanem igyekezett az életre nevelni, a férfias helytállás értékét természetesé tenni. Fontosnak tartotta, hogy diákjaival ne csak tanítási órákon találkozzon. Az év közbeni túrák közül diákjai szívesen emlékeznek vissza, hogy a karácsonyi szünetben a néhány napos téli túrájukon hogyan küzdöttek meg a hidegben a téli terep nehézségeivel, és utána mégis milyen jól el tudták tölteni az estéket, főzéssel, evéssel, játékkal. Mindez közösséget formált belőlük. A nyári nagy evezőstúrák, kerékpártúrák, vitorlástúrák még tovább erősítették a közösséget, annyira, hogy még most is visszajárnak hozzá. Kovács Mihály piarista tanártól átvette a vitorlástúrák szervezését, gondosan végezte a vitorlások karbantartását. Ebből az időből mesélte egy öregdiák:” Önként jelentkeztem munkára a vitorlások javításához. Mint afféle városi gyerek állandóan a nyakára jártam , – most hol van ez, hol van az, jó ez így? Türelmesen válaszolgatott és egyszer nagy komolyan megkérdezte: Öreg, most tisztázzuk! Te segítesz nekem, vagy én segítek neked. Nagyon elröstelltem magam és egy életre mérce lett számomra, ha segítek tiszta szívből tegyem és hatékonyan.
Tanári, nevelői munkája mellett rendi feladatokat is kapott. Néhány évig a Magyar Rendtartomány vezetőségében, hosszú ideig pedig a budapesti rendház főnökeként is dolgozott. Gondoskodott a rendtársak életfeltételeiről, élelmezéséről, javítatta, felújítatta a rendházban lévő berendezéseket.
A rendszerváltás után a rend visszakapta intézményei nagy részét, felmerült az igény, hogy azokat fel kell újítani, sőt újat is kell építeni. Ekkor a tanítást abbahagyva a megalakult Piarista Iskolaépítő és Fenntartó Közhasznú Társaság ügyvezető igazgatója lett. Szervezte, irányította a szegedi piarista iskola építését, a Duna-parti nagy piarista épület déli részének felújítását, melyben a Sapientia Hittudományi Főiskola kapott helyet. Ebben a munkakörben eltöltött hat év után nyugdíjba ment.
2003-ban Kecskemétre helyezték plébánosnak. Eddigi tevékenységéhez képest új terület nyílt ki előtte. A papság eddig is része volt életének, most azonban ez került az első helyre. Lelki vezetőnek lenni egy igényes nagy hívőseregnél, nyugodtan mondhatjuk, különlegesen szép és nehéz feladat. Hitoktatás, – mindenkit megérintő szentbeszédek tartása -, felkészítés elsőáldozásra, bérmálásra, a szülők bekapcsolása, hogy ne „küldjék”, hanem vezessék gyermekeiket a lelki építkezés útján, – személyes odafigyelés a temetést kérőkre, a házasulandókra, a keresztelendőkre és családjukra, mind nagyon fontos, felemelő feladat, hivatásszeretet nélkül jól elvégezhetetlen. Fórián Szabó Zoltán mindezt példaadóan végezte, romló egészségi állapotában ugyan számíthatott rendtársainak segítségére, de szolgálatát mind a mai napig hősi fokon gyakorolja.
2014. november 8-án, a piarista rend 300. évi kecskeméti jelenlétének ünnepén, a piarista öregdiák vacsora ünnepi miséje jubileumi prédikációjában kiemelte. „A múltunkat testvéreim, ami most szemünk előtt van, nem csak a piaristák építették. Nagyon sok segítőtársuk akadt, tanítványok, volt tanítványok és nagyon sokan mások, akik a rend mellé álltak, részt vállaltak munkájában szellemi és anyagi segítséggel egyaránt.”
Eddig az idézet a szentbeszédből. Mi jelenlévők és a díjra jelölők pedig megköszönjük azt a magyarságot felemelő, testet és lelket építő tanítást, nevelést, az emberi szabadság tiszteletének és szeretetének példaadását, hitünk és kultúránk megtartásában végzett munkát Fórián Szabó Zoltánnak és a Kecskeméten 300 éves piarista rendnek.
Fogadja szeretettel a Dr. Varga László emlékérmet a keresztény közéletért végzett munkája elismeréséül!
Röviden Varga Lászlóról
Varga László politikus, ügyvéd, író 1910-ben született, 2003-ban halt meg. 1947 és 1948 között a Demokrata Néppárt jelöltjeként országgyűlési képviselő, majd a nyugati magyar emigráció egyik vezető képviselője volt. Hazatérése után 1994-től 1997-ig a Kereszténydemokrata Néppárt, 1997-től haláláig a Fidesz jelöltjeként országgyűlési képviselőként dolgozott. 1994 és 2003 között az Országgyűlés korelnöke. 2002 és 2003 között a KDNP elnöke volt.
A Keresztény Közéletért Alapítványt 1992-ben hozták létre kecskeméti értelmiségiek.
Forrás: KTV, Kecskeméti Piarista Iskola
