Új korszakot nyitunk a piarista rend rövid történetében Ázsiában. Megerősítjük eddigi jelenlétünket, és továbbterjeszkedünk: Indonéziában, Vietnamban, Kínában. Hivatásgondozásunkat új országokban is elkezdjük: Mianmarban, Dél-Koreában és Malajziában. A generális atya mindnyájunk közreműködését kéri rendünk törekvéseihez.
A generális atya 2013. márciusi levele
Menjetek el az egész világra, és hirdessétek az evangéliumot!
Kedves Testvérek!
Néhány nappal az után írom nektek ezt a levelet, hogy visszaérkeztem Fülöp-szigeteki és vietnami utamról. Ezen az úton alkalmam nyílt részt venni a rendünk számára fontos két eseményen: a rend konszolidációjával és terjeszkedésével kapcsolatos Ázsia-konferencián, valamint a piarista rend első indonéziai és vietnami papjainak pappá szentelésén.
A piarista tapasztalat, amelyet az elmúlt néhány hétben az ázsiai földrészen megélhettem, rendkívül intenzív és mély volt. Ezért szeretném mindnyájatokkal megosztani, hogy ti is értesüljetek arról, amit ott megéltünk, illetve az általunk meghozott döntésekről, hogy ezáltal ti is sajátotokénak érezzétek őket, és hogy mindezért forduljatok imáitokkal az Úrhoz. Így tehát jelen testvéri levelem kicsit más struktúrával bír majd, mint azok, amelyeket az elmúlt néhány hónapban nektek írtam, és a következőképpen fogom felépíteni: beszámoló a tényekről, a döntésekről és a reményekről. Talán ez a legjobb módja annak, hogy megismertessük azokat a terveket, amelyeket próbálunk előrevinni.
1) Új korszakot nyitunk a piarista rend még rövid történetében Ázsiában. Az első ilyen korszak a japán alapítással kezdődött az akkori Baszkföldi Provincia által (1950), a második pedig a múlt század végén, amikor a generálisi kongregáció missziós kezdeményezésére az Argentin Provincia határozott elköteleződése Indiában, valamint más területi egységek hozzájárulása a Fülöp-szigeteken és Indiában (Aragónia, Baszkföld, Lengyelország, Kolumbia, Mexikó és Katalónia) előidézték az aktuális Japán és Fülöp-szigeteki viceprovincia, valamint az indiai vikariátus létrejöttét. A generálisi káptalan által meghozott 2003. évi döntés, mely szerint létrehozunk egy Nemzetközi Missziós Szemináriumot, megerősítette az elköteleződésünket, hogy más országokban is terjeszkedjünk – és ez egy olyan feladat, amelyhez most fogunk hozzá.
Ezért hát azt is mondhatjuk, hogy ázsiai történetünk új korszaka előtt állunk. Jó alkalom ez arra, hogy alaposan végiggondolkodjuk mindazt, amit megélünk, hogy valóságunkat imádságosan mérlegeljük, és hogy a jövőt rövid- és középtávon megtervezzük. Ez volt az a keret, amelyből kiindulva a generálisi kongregáció nemrég életre hívta A reflexió és imádságos mérlegelés napjai Ázsiában című rendezvényt. Célunk egyértelmű volt: előrehaladni az Indiában, valamint Japánban és a Fülöp-szigeteken meglévő területi egységeink megerősítésében, megfelelő módon megtervezni az új jelenléteket, mint például Indonéziában és Vietnamban, reflektálni saját lehetőségeinkre Kínában, új missziós elköteleződéseket tervezni, valamint minden olyan dinamizmus és elköteleződés elemzése és megerősítése, amelyek ázsiai terjeszkedésünket lehetővé tehetik.
2) A reflexió napjai remek piarista tapasztalatot jelentettek. Vagy harminc piarista szerzetes gyűlt egybe az összes ázsiai jelenlétből és minden korosztályból, illetve néhány más személy is, akiket Ázsiával kapcsolatos ismereteik, illetve a rendben betöltött megbízatásuk miatt hívtunk meg. Részt vettek még szerzetesek Indiából, Japánból, a Fülöp-szigetekről, Vietnamból, Indonéziából és Kínából, közöttük négy egyszerű fogadalmas fiatallal. Kiváló képviselete volt ez az ázsiai piaristaságnak. Csatlakoztak még hozzánk a Kalazanciusi Család testvérei és nővérei (Cavanis-atyák, piarista nővérek), akik közelségükkel és tapasztalataikkal gazdagítottak bennünket. Alkalmunk nyílt meghallgatni két Ázsia-szakértőt, Robert Kisala SVD atyát, az Isteni Ige Társaságának helyettes generálisát, illetve Daniel Huang SJ atyát, a jezsuiták Ázsiáért és a Csendes-óceán partvidékéért felelős generálisi tanácsosát. Megosztottuk tapasztalatainkat egymással, ugyanakkor SWOT-elemzést végeztünk, új országokra is kidolgoztuk az alapítási terveket, műhelymunkákon keresztül reflektáltunk a rend legfőbb irányvonalaira, illetve azok alkalmazására Ázsiában, és közös megegyezésre jutottunk azon elsődleges elköteleződésekkel kapcsolatban, amelyeket az elkövetkező években tudunk és kell is majd ösztönöznünk.
3) Részt vehettünk két különösen jelentős „családi eseményen" is: az új manilai nemzetközi szeminárium felszentelésén, illetve rendünk első vietnami (Nguyen Quang Vinh Joseph y Nguyen Cao Tri Dominic) és indonéziai (Injonito „Gerry" Da Cruz) papjainak felszentelésén. Ugyanezen alkalommal szenteltek pappá egy Fülöp-szigeteki fiatalembert (Joselito Tribolt) is.
a) A manilai Nemzetközi Szeminárium rendünk egyik fontos elköteleződése, amelyet a generálisi káptalan 2003-ban hagyott jóvá, és amely csak most tudott megerősödni egy tágas és praktikus házban, amely a rend tulajdona, és amely harminc fiatal és öt képzésért felelős személy számára lett kialakítva. Ez a képzési ház ázsiai terjeszkedésünk fő motorjainak egyike. Hálásak vagyunk a Japán és a Fülöp-szigetek viceprovinciájának erőfeszítéseiért, hogy ezt előremozdította, illetve minden rendtag erőfeszítéséért, akik idejüket fiataljaink képzésének szentelték és szentelik. Különösen ezen szeminárium három elöljáróját szeretném megemlíteni, amelyből kiindulva ez a ház saját szerzetesházként tudott megerősödni: Baltasar Sánchez, Alfredo Jr. Maglangit és Jesús Barrión közreműködését.
b) Az első vietnami és indonéziai papok felszentelése ázsiai terjeszkedésünk tekinte-tében mérföldkövet jelent. Azon túl, hogy hálásak vagyunk a jó Istennek, hogy ezen testvéreinknek megadta a hivatás adományát, azon mély öröm is áthat bennünket, hogy a piarista jelenlét elindítása hamarosan lehetővé válik ezen két országban is. Adjunk hálát Istennek! Abban a nagy örömben is részünk lehetett, hogy Vinh-hez és Cao Trithez is csatlakozhattunk saját vietnami plébániájukon, első miséjük celebrálásának alkalmából.
4) A generálisi kongregáció már elfogadta és elindította azon elsődleges elköteleződéseket, amelyek kapcsán dolgoztunk a manilai reflexiós napokon. Röviden és egyszerűen összefoglalom nektek azokat az új lépéseket, amelyeket Isten akaratával és segítségével meg fogunk tenni.
a) 2013 áprilisában elindítjuk indonéziai jelenlétünket. Ezért a Betánia Provincia lesz felelős. Első indonéziai közösségünk a Timor-szigeten található Atambua településen lesz, amelyhez négy szerzetünk tartozik majd. Az első hónapokban az alapítási projektre igyekeznek majd koncentrálni. Mi már mostantól imádkozzunk értük, hogy hivatásukat nagy intenzitással tudják megélni, és hogy közösségükből a hivatás befogadásának valódi házát, illetve a piarista élet és küldetés kreatív helyszínét tudják kialakítani!
b) 2013 végén és 2014 elején Vietnamban is kezdünk, méghozzá Saigon (Ho Si Minh) városában. A közösséghez először három piarista szerzetes tartozik majd, és a Ja-pán-Fülöp-szigeteki Viceprovinciától függ majd. A viceprovincia lassacskán megerősíti majd vietnami jelenlétünket.
c) Egy éven belül szeretnénk kínai jelenlétünket is elindítani. Sok-sok megbeszélés eredményeképpen arra a következtetésre jutottunk, hogy annál jobb, minél hamarabb odamegyünk. Lépésről lépésre fogjuk átalakítani a közösséget, egyetlen szerzetessel kezdünk majd, aki a küldetést még ebben az évben elkezdi, és aki kialakítja az első kapcsolatokat, majd később egy fiatal kínai piaristát és egy harmadik misszionáriust is küldünk oda. Reméljük, hogy 2014 közepére megteremthetjük első piarista közösségünket Kínában.
d) Elfogadtuk, hogy három új országban kezdjük el hivatásgondozási projektünket: Mianmarban, Dél-Koreában és Malajziában (Borneó) azzal a céllal, hogy néhány éven belül, ha Isten is úgy akarja, ezen országok mindegyikében el is indítsuk jelenlétünket. Szeretnénk, ha ez a hivatásgondozás – noha lényegében a Fülöp-szigetekről lesz majd továbbra is fenntartva – minden ázsiai jelenlétünk közös felelőssége lenne. Szeretnénk kialakítani egy „ázsiai hivatásgondozási csapatot", amely hivatásbeli munkánkat a kontinensen remekül megerősítené. Ez új projekteket és dinamikákat feltételez majd, egy jó csapatot munkalehetőségekkel, megfelelő finanszírozással, illetve a hivatásgondozásért és a képzésért felelős új személyek képzésével.
e) Egyöntetű konszenzus alakult ki, hogy a következő generálisi káptalannak előre kell haladnia az ázsiai cirkumskripció kialakításában – amely különbözik az afrikaitól -, hogy minden kezünkben lévő tervet megfelelő módon előre vihessünk. A generálisi kongregáció a rend cirkumskripcióinak újrarendezésével kapcsolatban javaslattal fog élni az egyetemes káptalan felé.
f) A generálisi kongregáció tovább dolgozik azon, hogy manilai nemzetközi szemináriumunkat megerősítse. Ahogyan azt már említettem, már saját tulajdonunkban van a ház, és most négy nagy cél eléréséért kell dolgoznunk: a képzést vezető személyek csapatának megerősítésért, dolgozni azon, hogy a ház rendszeresen tele legyen fiatalokkal, a képzési projekt megerősítésért, illetve a kínai, vietnami és indonéziai hivatásbefogadó házainkkal, valamint ázsiai hivatásgondozási csapatunkkal való hálózatba szervezéséért.
5) Arról a három országról is szó esett, ahol már jelen vagyunk, de szükséges megerő-södnünk: Indiában, Japánban és a Fülöp-szigeteken. E levél nem alkalmas arra, hogy egy területi egység jövőbeni terveit annak minden részletével leírjuk, azokat a prioritásokat azonban mégiscsak meg kell említenünk, amelyek alapján mindkét területi egység szeretné irányítani saját megerősödési folyamatát.
a) India: a következő viceprovincia helyszíne, s ebből kifolyólag azon kihívás vár rá, hogy területi egységként dinamizmusát ösztönözze / a hivatás befogadásának le-hetőségeit szélesítse / a képzést vezető személyek képzését megoldja/ a közössé-geket megerősítse / a személyeket kísérje / szolgálati területünket iskolákkal és egyéb intézményekkel kiszélesítse / a képzési folyamatot folyamatosan erősítse, stb.
b) Japán és Fülöp-szigetek: ugyanazon területi egység struktúráján belül megfelelő módon két rendkívül különböző és különleges valóságra figyelni / a viceprovincia struktúráinak és saját dinamizmusának erősítése / a képzést végző személyek képzése / személyek és közösségek kísérése / szolgálatbeli növekedés két irányba: saját iskolák építése vagy felvállalása, illetve a küldetés más platformjai felé való krea¬tív irányulás, különös tekintettel a nem formális nevelésre / a hivatásgondozási csapat megerősítése, stb.
6) Japánról is hadd ejtsünk szót. Japán a rend többi jelenlététől igen nagyban külön-bözik. Fontos, hogy elköteleződésünk mellett kitartsunk, és hogy Fülöp-szigeteki szerzeteseket küldjünk dolgozni Japánba; ugyanakkor lépéseket kell tennünk abba az irányba is, hogy Japánra „a rend egyik missziójaként" tekintsünk oly módon, hogy az egész piarista renden belül ez legyen a legismertebb és leginkább megbecsült jelenlét, és hogy legyenek olyan, missziós szellemmel megáldott piaristák, akik ott akarnak dolgozni. Japán az egyház és a rend számára egyaránt rendkívül fontos. Küldetésünk Japánban azt igényli, hogy a rend új szemmel nézzen rá, és hogy sokkal eltökéltebben dolgozzunk azon, hogy a piaristák missziós tudatát – ad gentes is – felerősítsük.
7) Elkezdtünk reflektálni egy új javaslatra, mely szerint rendünkön belül ösztönöznünk kellene egy „piarista missziós programot". Ez a program a piarista világiak és szerzetesek felkészítését célozná meg, akik rendelkezésre állnak új misszióra Ázsiában, beleértve az ad gentes missziót is. Ahogyan a reflexió véget ér majd, tájékoztatlak majd titeket róla.
8) A generálisi kongregáció – megkapván minden információt „a piarista rend Ázsiában" napokról – úgy véli, hogy van néhány általános elköteleződés, amelyek különösen jelentősek mostanság, és amelyeket határozott módon kell alkalmazni, illetve ösztönözni. Pár szóban összefoglalom ezeket.
a) Az ázsiai területi egységek megfelelő, szisztematikus és koordinált működése, a területi egységekre jellemző saját struktúrákkal és dinamizmusokkal.
b) Valós és folyamatos előrehaladás a rend ázsiai cirkumskripciója irányába.
c) A hivatásgondozás megújult és kiszélesített ösztönzése minden olyan országban, amelyekben már végezzük, illetve az újakban, amelyekben éppen most próbáltuk ki azt.
d) A kezdeti képzés, különösen annak néhány dimenziója: a képzést vezető új, illetve régebbi személyek képzése, a képzést vezető személyek csapatai, a képzési projektek és a személyes kísérés.
e) A manilai nemzetközi szeminárium megerősítése minden szempontból, illetve képzési kapcsolódása a rend összes ázsiai befogadó házával, amelyek fiataljait később a fent említett szemináriumba küldjük majd.
f) Gazdasági források felkutatása, valamint a projektek vezetésével megbízható csa-patok felépítése minden egyes területi egységben.
g) Szisztematikus erőfeszítések megtétele, hogy szolgálati intézményeinket – az isko-láinkat és más nevelési platformjainkat egyaránt – kibővítsük.
h) A személyekkel és hivatásbeli állhatatosságunkkal való törődés, amellyel saját piarista létünket éljük.
i) Más provinciák részvételének kérése és ösztönzése ebben a nagyszerű kihívásban, amelyet az Ázsiában való megerősödésünk és növekedésünk jelent. Ennek külön-böző módjai lehetnek: gazdasági forrásokkal, olyan személyekkel, akik tudnak néhány évet szentelni az életükből ezen új küldetésekre, felvállalván egy új alapítást, a fiatal szerzetesek képzésében való részvétellel, stb.
Sok-sok elköteleződés az, amelyekben most gondolkodunk, a lehetőségek tárháza végtelen, és az előttünk álló kihívások száma is rengeteg. Az, hogy röviden összefoglalom nektek ezeket, hogy az egész rend értesülhessen róluk, engem is segít abban, hogy még inkább tudatában legyek annak, milyen fontos is kitartóan Isten segítségéért folyamodni, illetve, hogy a mi részünkről minden lehetségest megtegyünk annak érdekében, hogy jól végezzük a dolgunkat. Ezért hát szeretném úgy befejezni ezen testvéri levelemet, hogy emlékeztesselek benneteket arra a rendkívüli döntésre, amelyre Kalazancius jutott, amikor a rend terjeszkedése érdekében első misszionáriusait az olasz földön kívülre küldte. Kalazancius küldött egy levelet a nikolsburgi Dietrichsteinnek, amelyben – többek között – az alábbiakat írja: „Eminenciás uram, nagy tekintélyével öntsön hát lelkesedést és buzgóságot ezekbe a tökéletlen munkásokba, hogy az ön példája nyomán előrevihessék a művet, és hogy sokan másokat is meg tudjanak hívni, hogy ebben az új szőlőben dolgozzanak." Ma is épp ez a kihívásunk, ebben az időszakban is, amikor a terjeszkedés periódusát éljük: mélyen meg kell élnünk hivatásunkat ahhoz, hogy másokat is meghívhassunk arra, hogy megéljék azt.
Arra hívlak mindnyájatokat, imádkozzatok ázsiai jelenlétünkért és minden ott tartózkodó piaristáért, hogy hivatásukat állhatatosan éljék, és hogy valóban valami új tanúságtevői legyenek.
Testvéri szeretettel:
Pedro Aguado
generális atya
