A generális atya tájékoztatása szerint a rend vezetősége azt fogja javasolni a következő egyetemes káptalanon, hogy a rend területi felosztása cirkumskripciókra ezentúl kontinensek szerint történjék, továbbá az is fontos, hogy az egyes cirkumskripciók a jövőben saját projekt szerint működjenek.

Európa, Amerika, Afrika, Ázsia

 

 

 

Nem valami szuggesztív címet találtam ehhez a levélhez. „Struktúrákat”, „terveket” sőt a „cirkumskripciókat” érintő témája van. S valóban: szeretném, ha mindannyian részesei lennétek azoknak a terveknek, amelyeket a rend cirkumskripcióinak újrastrukturálásával kapcsolatosan folyamatosan megvalósulnak, hiszen ezen cirkumskripciók szerint alakul meg – többek között – a generálisi kongregáció. A strukturális döntések, noha talán nem a legfontosabbak, a megújítás folyamatának részét képezik, és ezért ugyancsak figyelembe kell vennünk őket. Az újrastrukturálás, amely életünk egyik kulcsfontosságú tényezője, nemcsak arról szól, hogy megteremtjük az új területi egységeket, hanem minden strukturális változásról is, amelyre a rendnek szüksége van ahhoz, hogy életerejében és küldetésének hatékonyságában növekedjék. S az egyik ilyen strukturális változás a cirkumskripciókról szól, amelyek alapján szerveződünk.

Az elmúlt években intenzíven dolgoztunk azon a változáson, amelyet a generálisi kongregáció a 47. egyetemes káptalanon javasolni fog, hogy tudniillik a rend cirkumskripciói Európa, Amerika, Afrika és Ázsia legyenek. Ezekben az években néhány dolog világosabbá vált. Csak néhányat sorolnék fel:

a) Afrika és Ázsia immár tíz éve ugyanazt a cirkumskripciót alkotják. Mindazonáltal egyértelmű, hogy két teljesen eltérő valóságról van szó, amelyek saját dinamikával rendelkeznek, és mindkettő a megerősödés és a terjeszkedés nehéz folyamatát éli. A rend útját mindkét óriási földrészen sajátos módon kell kísérni.

b) Az európai területi egységek egyre inkább afelé tartanak, hogy képesek közösen együtt dolgozni. Az Európai Piarista Fórum örvendetes megszületése óta – az előző hatéves ciklus javaslata volt – a mostani dinamikáig – amely a területi egységek között egyre erősödő kölcsönös megismerést és közösséget jelenti -, a megtett út rendkívül gazdag volt, és sok mindenre rávilágított. A jövőbeni európai cirkumskripció tizenegy különböző országban jelenlévő nyolc területi egységből áll majd. Nagy pluralitással és gazdagsággal megáldott cirkumskripció lenne ez, amely arra hivatott, hogy a rend összessége számára továbbra is az élet sok-sok gyümölcsét kínálja.

c) Amerika folytatja megerősödésének folyamatát cirkumskripcióként, és a 47. egyetemes káptalanra úgy érkezik majd, hogy tizenhárom országban való jelenlétünk nyolc területi egységbe rendeződik; valamint olyan tevékenységi területeken, mint például a kezdeti képzés, a hivatáspasztoráció és a nem formális nevelés, intenzív munka eredményeiről tud majd beszámolni.

d) Spanyolországban jelenleg négy területi egységünk van, ezek közül az egyik a kis generálisi delegáció. Ezek sok szempontból rendkívül gazdag piarista valósággal rendelkeznek, és kétségtelen, hogy a spanyol provinciáknak továbbra is sok tekintetben együtt kell dolgozniuk; mindazonáltal eléggé egyértelműnek tűnik, hogy ha a rend arányait tekintjük, és arra törekszünk, hogy minden valóságunkban fenntartsuk az ösztönző erőt, egyetlen országnak nem lehet saját generálisi asszisztense, akármennyire összetett is a helyzet, illetve akármilyen sok rendtaggal rendelkezünk is itt. Olaszország, Közép-Európa és Spanyolország uniója egyetlen cirkumskripcióban kétségtelenül életet generáló vállalkozás lesz mindenki számára.

A változtatás cirkumskripcióink felosztásában nem újdonság rendünkben. Éppen ellenkezőleg, nagyon is gyakori. Csak vissza kell tekinteni történelmünkre. Röviden összefoglalom itt számotokra a 20. század kezdetétől, amikor a piarista rend végleges egyesítése megszilárdult, és elhagytuk azokat a struktúrákat, amelyekkel azelőtt rendelkeztünk (ez utóbbiak is nagyon érdekesek, de inkább egy történelmi dolgozatba, s nem egy üdvözlő levélbe illenek). A cirkumskripciók (s velük a generálisi kongregáció összetételének) változásai a 20. század kezdetétől a következők:

–   1906: Róma, Olaszország, Közép-Európa és Spanyolország.

–  1947: Olaszország, Közép-Európa, Spanyolország, és „Európán kívüliek” (érdekes elnevezés).

–  1973: Olaszország, Közép-Európa, Spanyolország, és Amerika-Afrika-Ázsia.

–  1991: Amerika cirkumskripcióvá válik, Ázsia és Afrika pedig egyesül Spanyolországgal: Olaszország, Közép-Európa, Spanyolország-Afrika-Ázsia és Amerika.

–  2003: Olaszország és Közép-Európa egyesül, megteremtjük az Afrika-Ázsia cirkumskripciót: Olaszország-Közép-Európa, Spanyolország, Amerika és Afrika-Ázsia. A rend jelenlegi felállása ez.

 

A javaslat, amelyet a 47. egyetemes káptalan elé viszünk, az lesz, hogy a cirkumskripciók egyezzenek meg a kontinensekkel: Európa, Amerika, Afrika és Ázsia.

Mi az a cirkumskripció? Gyakorlatilag a piarista rend felépülésének egyik tere, amely a területi egységek együttműködésén, illetve a generálisi kongregáció, valamint a rend különböző struktúrái által gyakorolt kísérésen alapul. Szerveződésünk egyik olyan módozata ez, amely történelmünk során sok-sok gyümölcsöt termett, és amelyet akként kell értelmeznünk, ami valójában: nem valamiféle „képviseletiségről” van szó, hanem arról, hogy próbáljuk megkeresni a legjobb módját annak, hogy a piarista rend meg tudjon szilárdulni, és növekedni tudjon minden kontinensen, a közösség (kommunió) egyik dinamikájából kiindulva.

A cirkumskripció dinamikájának sajátossága az együttműködés. Nem azért rendeződünk cirkumskripciókba, hogy mindent együtt csináljunk, hanem azért, hogy az olyan alapvető aspektusokban együtt tudjunk működni, amelyek minden egyes területi egység életére ösztönzőleg hathatnak. Természetesen minden egyes területi egységünknek megvannak a saját dinamikái, elköteleződései és projektjei, de mindegyik együttműködik azokon a területeken, amelyeket elsődlegesnek jelölnek meg, és amelyek mindenkit segíteni tudnak. Példának okáért a cirkumskripció dinamikájának sajátossága az, hogy a nagyobb elöljárók összegyűljenek, és együtt reflektáljanak, illetve hogy a képzést vezető személyek képzését vagy például a pasztorális munka fontos aspektusait tekintve együtt dolgozzanak. Minden egyes cirkumskripciónknak meg kell határoznia azokat a területeket, amelyeken együtt kívánnak dolgozni olyasmin belül, amit „cirkumskripciós projektnek” nevezhetnénk. Azt elérni, hogy mindegyik cirkumskripció négyévente világos projektet dolgozzon ki és azt igyekezzen megvalósítani, az egyik olyan kihívás, amelyet fel kell vállalnunk ahhoz, hogy rendként jobban tudjunk működni.

Minden egyes cirkumskripciónak megvannak vagy lehetnek sajátosságai, hiszen jelenlegi helyzete és az az út, amelyen jár, ugyancsak különbözik a többitől. Nem ugyanaz egy stabil és megszilárdult cirkumskripció, mint például Amerika vagy egy mostanában született cirkumskripció, mint Ázsia. Az európai kontextus sem ugyanaz, mint az afrikai. A rend nem ugyanúgy növekszik az egyik helyen, mint a másikon. A cirkumskripcióknak – mind a négynek – kell, hogy legyenek közös aspektusaik, ugyanakkor saját hangsúlyokkal is kell, hogy rendelkezzenek. Az egyik legfőbb törekvés, amelyet a generálisi kongregáció mind a négy cirkumskripció számára javasolni kíván: mindegyik dolgozzon ki egy projektet, amely négy évig iránymutatásul szolgál, miközben figyelembe veszi azokat a prioritásokat, amelyeket a káptalanok elfogadnak majd.

Kétségtelen, hogy minden cirkumskripció elsődleges törekvéseinek meghatározása az adott cirkumskripció feladata; ennek ellenére merészkednék lejegyezni néhány kulcsfontosságú szempontot, amelyet fontosnak tartok.

Európa: Egyértelmű, hogy előre kell lépni a kölcsönös megismerésben, valamint a közös munkában olyan területeken, amelyeket központinak határoztunk meg: evangelizációs pasztorális munka a szekularizáció kontextusában; a piarista világiak egyre növekvő identitástudata; a megszilárdult piarista szolgálat stb. Merészkedem még valamit hozzátenni: provinciai projektek ösztönzése, amelyek garantálják a rend jövőjét azokban az országokban, amelyekben ez nagyobb problémát jelent, felvállalva, hogy a valóság néhány éven belül nagyot fog változni; tisztánlátással gondozni közösségi életünk minőségét; a provinciák küldetésre való nyitottságának ösztönzése, hogy ezzel is hozzájáruljanak a rend fejlődéséhez, stb.

Amerika: A területi egységek nem egyformák; ugyanakkor megszilárdultságuk szintje jó, ha még nem is megfelelő. A cirkumskripciónak fel kell vállalnia, hogy minden egyes területi egységnek be kell még járnia egy utat, hogy növekedhessék, és hogy ezt csak egy intenzívebb hivatáspasztorációs munkával, egyértelműbb hivatáskultúra keretében, valamint a piarista világiak határozott ösztönzésével tudjuk elérni. Minden egyes területi egységünkben ösztönöznünk kell a növekedést elősegítő projekteket: képesek ezeket végrehajtani, és most már itt az ideje, hogy megtegyék. Muszáj még megjegyeznem, hogy Amerikának erősebben el kell köteleződnie amellett, hogy a rend új országokban is fejlődni tudjon.

Afrika: A rend története Afrikában az együttműködésen alapul. A közös munka hosszú és termékeny évei – különösen a kezdeti képzés és az anyaprovinciák kísérése területén – két afrikai provinciát eredményezett, amelyek nagy piarista és szolgálati gazdagsággal rendelkeznek. A jelenkori helyzet most még új, és ezért akként is kell kezelni. Ezért ebben az évben komolyan neki kell látni a cirkumskripció projektjének kidolgozásához. A meglévő dinamikát kell folytatni, és megosztani minden olyan aspektust, amelyet a központi céllal összevetve alapvetőnek tartanak: stabil és fejlődésre képes provinciákat kell építeni.

Ázsia: Ázsiában nagyon érdekes és kreatív korszakot élünk. Olyan cirkumskripciót tudunk kialakítani, amely együtt dolgozik a hivatáspasztoráción az új országokban, és amely nagy felelősségtudattal segíti a rend növekedését a kontinensen. Ez a legegyértelműbb törekvés, amelyet a legutóbbi, Manilában tartott ázsiai találkozón elfogadtunk.

Mind a négy cirkumskripció feladata szorgalmazni saját kontextusában életünk azon tíz „kulcsfontosságú tényezőjét”, amelyekből kiindulva rendünk dolgozik. Mindegyik cirkumskripcióban annak kell lennie a törekvés fő tengelyének, hogy szorgalmazza saját kontextusában azokat a nagy elköteleződéseket, amelyeket a rend általános szinten megfogalmaz, miközben figyelembe veszi a különböző szükségleteket és kihívásokat. Az általános csak akkor létezik, ha helyi szinten ösztönzésre talál. Nemrégiben a generálisi kongregáció küldött egy levelet a rend felelőseinek a kontinensen, amelyben javaslatot tett a hivatáspasztoráció új dinamikájára az új ázsiai országokban.

Következő egyetemes káptalanunknak meg kell határoznia azokat a törekvéseket is, amelyek alapján az új generálisi kongregációnak minden egyes cirkumskripció útját kísérnie kell majd. Megítélésem szerint a dolgok akkor működnek majd jól, ha minden egyes cirkumskripció megfelelő módon meghatározza saját konkrét projektjét, a prioritásokat, amelyek alapján a közös munka folyik, és ha a rend jól megszervezi a rend életének kulcsfontosságú tényezőiben való kísérést, olyan struktúrákkal, amelyek alkalmasak ezen tényezők ösztönzésére. Gondolkodásunkban mindig az egész rendet figyelembe kell vennünk.

Már elég régóta hangsúlyozzuk annak fontosságát, hogy projektek alapján éljünk és dolgozzunk. Szükséges, hogy ez a dinamika kiterjedjen – olyan szinten, amely a legmegfelelőbb – a rend életének és növekedésének ösztönzésére is minden egyes kontinentális kontextusban, amelyben csak jelen vagyunk. Adja Isten, hogy mindezt egyértelműen, egyszerűen és hatékonyan tudjuk megtenni.

 

Testvéri szeretettel:

 

Pedro Aguado

generális