A piarista rendhez ma már nemcsak szerzetesek tartoznak, hanem sok világi is kapcsolódik hozzá, akik osztoznak a piarista lelkiségben, részt vesznek a rend életében és küldetésében. Áprilisi levelében a piarista rendfőnök arra vonatkozó meglátásait fogalmazza meg, hogy miként kell előrehaladniuk szerzeteseknek és világiaknak közös hivatásukban és küldetésükben.
Salutatio Patris Generalis
Levél a testvéreknek – 2016. április
Részvétel
Rendünk ezt a kulcsszót választotta arra, hogy megnevezze a szerzetesek és a világiak közös előrehaladásának széles és gazdag folyamatát. Ez a szép szó közös felelősséget, szándékot, elkötelezettséget fejez ki, mindenki vágyát, hogy a maga részéről a legjobbat ajánlja fel. Ahhoz viszont, hogy ez kellőképpen megvalósuljon, szükség van jó szervezetre, pozitív dinamikára, nyitott gondolkodásmódra, valamint arra, ami még fontosabb, mivel az egész projekt alapját képezi: közösségi lelkiségre.
Utóbbi leveleimben az egyetemes káptalan recepciójáról írtam. Ezt a sort szeretném folytatni, és szeretném megosztani mindnyájatokkal azokat a fontos lépéseket, amelyeket rendünk a 47. egyetemes káptalanon tett annak fejlesztése terén, amit korábban a „világiakra vonatkozó intézményes tervnek” neveztünk, most pedig „a piarista rendben való részvétel folyamataként” mozdítunk elő.
A 47. egyetemes káptalan folytatja és megszilárdítja a megtett utat. Sok év óta dolgozunk egy mélységesen piarista igényes terven, ez pedig a világiaknak a piarista rendbe való bekapcsolódásának előmozdítása, a piarista küldetés és karizma megosztása. Számos dokumentum, döntés, találkozó, párbeszéd, az előrehaladás őszinte keresése jellemezte ezt az utat. Előfordult azonban egyet nem értés is, hiányzott a megfelelő tájékoztatás és érdeklődés, konfliktusok és véleménykülönbségek is adódtak. De sosem hiányzott az a világos rendi meggyőződés, hogy az általunk megélt folyamat a Szentlélek ajándéka, és megfelel a mai egyházi helyzetnek.
A 2015-ben Esztergomban tartott egyetemes káptalan jóváhagyta és megerősítette ezt a „világiakra vonatkozó intézményes tervet”, de nemcsak az új egyetemes direktóriummal vagy a Regulákba illesztett új pontokkal, hanem főképp azzal a bámulatos közösségi szellemmel is, amellyel a káptalani döntéseket meghoztuk. Hálát kell adnunk Istennek mindezért.
Most már tehát rendelkezünk új, a részvételről szóló direktóriummal. Mindig is volt világiakról szóló direktóriumunk azóta, hogy az 1997-es egyetemes káptalan elfogadta a Világiak a piarista rendben című dokumentumot, amely döntő jelentőségű szöveg a rend történetében. Viszont ezeket a korábbi dokumentumokat „ad experimentum” hagyták jóvá. Mindaz, amit megéltünk, hivatalosan „tapasztalatnak” számított. Gazdag, lelkesítő, nagyon sok ember által őszintén megélt tapasztalatnak, ezek az emberek hozzákapcsolták életüket a piarista rendhez, ugyanakkor mindez még valami ideiglenes, a rend legmagasabb hatóságának, az egyetemes káptalannak a végleges kánoni jóváhagyása nélküli dolog volt.
A mostani egyetemes káptalan viszont kánonilag jóváhagyta a piarista rendben való részvétel új direktóriumát. Ily módon hivatalosan elismerte a különféle változatokat, módozatokat, hivatásokat, szolgálatokat, szervezeti egységeket és projekteket, és azt ajánlja az egész piarista rendnek, hogy fogadja el és fejlessze tovább ezeket, mindig a piarista küldetés javára. Levelemben megemlítek ezek közül néhányat.
A piarista rend testvérisége, új felnőtt piarista valóság
A piarista rend keretén belül tizenegy provinciai piarista testvériség van, amelyek az egyetemes testvériséget alkotják. Ezekben több mint kilencszázan osztoznak a hiten és a piarista karizmán mintegy nyolcvan kisközösségben. Az egyetemes káptalan jóváhagyta a testvériség identitását, és beillesztett Reguláinkba három nagyon fontos szempontot: a piarista testvériség meghatározását, azt az elkötelezettséget, hogy előmozdítjuk és a rendtartomány életébe beillesztjük a testvériséget, végül azt a lehetőséget, hogy a piarista szerzetesek is tagjai legyenek a testvériségnek.
Kétségtelenül fontosak ezek a lépések, mert megszilárdítják azt, amit már megélünk, ugyanakkor nem szabad elfelejteni, hogy ezek a döntések feladatokkal járnak mind a rend, mind a testvériség szempontjából. Csak az első lépéseknél tartunk.
Egy új hivatás: a „világi piarista”
Több év telt el már azóta, hogy az egyik rendtartományban megszületett a világi piarista hivatása (karizmatikus és jogi integrációban), saját szabályzatot (statútumot) is kapott, amelyet a generálisi kongregáció 2001-ben jóváhagyott. Kijelenthetjük, hogy a 2015-ös egyetemes káptalan már a „nagykorúságot” adja meg a világi piarista hivatásnak. Amint tudjátok, nevüket egyre jobban megismerjük, mert már bevettük őket a rend hivatalos naptárába.
Olyan hivatásról van szó, amelyet odaadóan gondoznunk kell, meg kell becsülnünk, jelenlétét el kell ismernünk olyan személyekben, akik hivatásuk tisztázásának útját végigjárták, komoly képzést kaptak, és akiket a nagyobb elöljárók – a testvériség tanácsának véleményének figyelembevételével – elfogadtak. Hálát adunk Istennek a sokféle piarista hivatás ajándékáért. Az ő végtelen jóságában reméljük, hogy mindannyian megértjük: a szerzetesi vagy világi piarista hivatás megélésének csak egyetlen módja van: intenzíven, teljes mélységében, őszinte hitelességre törekvésben kell megélnünk. A sokszínű piarista hivatás csak így lesz termékeny, és így szolgálja majd a gyermekek és a fiatalok, köztük is a legszegényebbek javát.
Világi személyekre bízott piarista szolgálatok
Az egyetemes káptalan három olyan piarista szolgálatot ismer el, amelyet világiakra bízunk: a pasztorális szolgálatot (a pap lelkipásztori szolgálatának kiegészítéseként, ahogyan azt az egyház érti), a keresztény nevelés szolgálatát és a szegényekkel való törődést a társadalom átalakítása érdekében. Ezek mindegyikének megvannak a pontos jellegzetességei és céljai, mindig a küldetés ellátása érdekében. Fontos, hogy kellőképpen megbecsüljük ezeket a szolgálatokat, törődjünk velük, annak rendje s módja szerint bízzuk meg velük az arra alkalmas és felkészült személyeket, és ezeket a szolgálatokat ténylegesen éljük meg a piarista keresztény közösségek keretében. Az sem elhanyagolandó, hogy úgy fogjuk fel és úgy nevezzük e szolgálatokat, ahogyan a káptalan meghatározta őket. Mindig egymással való közösségben, egységben kell előrehaladnunk, különösen ezeken a területeken, amelyeknek az értelme épp ez: szolgálni a közösséget.
Egy új javaslat: a „piarista jelenlét”
Egyre többször hangzik el közöttünk a „piarista jelenlét” fogalma, amelyet Reguláinkba is beillesztettünk. Már „piarista jelenléti projektekről és csoportokról”, valamint „piarista keresztény közösségekről” beszélünk. Igen gazdag ez a fogalom, de még pontosítanunk és fejlesztenünk kell. A piarista jelenlét a piarista életet folytató és piarista küldetést végző valóságok összessége, meghatározott helyi vagy tartományi keretek között. Például a szerzetesi közösség vagy közösségek, a testvériség közössége vagy közösségei, az iskola, a plébánia, a nem formális nevelés formái, a templom, a nevelési-oktatási és pasztorális dinamizmusok egy városban – ezek mind a helyi piarista jelenlétet alkotják, amely igényli és megköveteli, hogy megértsük, szervezzük és dinamizáljuk. Ebben a modellben jó elhelyezést kap a piarista testvériség, de ugyanezt mondhatjuk saját szerzetesi közösségünkről is.
Analóg módon beszélhetünk tartományi piarista jelenlétről, sőt minden piarista valóságot egyben látva egyetemes rendi jelenlétről is. Szép fokozatosan lépéseket kell tennünk előre, hogy egyre tisztábban lássuk ezt a javaslatot, és hogy ez meghozza a tőle remélt gyümölcsöket életünkben és küldetésünkben. A generálisi kongregáció – mivel meg van győződve ennek az intézményes lehetőségnek a fontosságról – felállított egy rendi csoportot a piarista jelenlét modelljének felkarolására.
A rend és a testvériség néhány tartomány együttműködésével a megosztott küldetés intézményes platformját működteti az „Itaka-Escolapios” hálózaton keresztül. A piarista testvériségeknek és a rendtartományoknak együtt kell végezniük küldetésünket, mégpedig olyan dinamizmusok és struktúrák alapján, amelyeket a helyzetnek megfelelően fokozatosan fedeznek fel és alakítanak ki. Ily módon fokozatosan létrejön egy „intézményes, megosztott küldetést végző hálózat” (Itaka-Escolapios), amelyben rendtartományok és testvériségek együtt vesznek részt. Ennek élete és fejlettsége még kezdetleges, amint ez logikus, de keretében nagyon komoly munkát végeznek, hogy küldetésünket egyre nagyobb mértékben megvalósíthassuk, és hogy e hálózat növekedését és fenntarthatóságát biztosítsuk. Bátorítjuk mindazokat és köszönetet mondunk mindazoknak, akik lehetővé teszik ezt az új valóságot.
Előttünk álló kihívások
Esztergomban még nem értünk célba. Jó alapokat raktunk le, de tovább kell folytatni a munkát. A „piarista rendben való részvétel” dinamizmusa új kihívások elé állít minket. Ezek közül csak néhányat említek meg, példaképpen.
Kibontakoztatni és teljességükben megélni a rend és a testvériség saját identitását
A piarista rend és a piarista testvériség két különböző valóság, amelyek egységre törekszenek. Ezt viszont csak úgy lehet elérni, ha mindenkinek világos az önazonossága és teljes mélységében megéli saját hivatását. Olyan piarista rendre van szükségünk, amely intenzíven megéli a szerzetesi megszenteltséget és próféciát, amely saját dinamizmusai és struktúrái szerint növekszik és halad előre, és amely komolyan törődik azzal, hogy legyen mondanivalója másoknak, és őszintén odafigyel életére és küldetésére. Ehhez hasonlóan olyan piarista testvériségre van szükségünk, amely saját önazonossága szerint növekszik, melyet világosan kifejtenek dokumentumai, és amely a keresztény hivatás egyértelmű megélésére törekszik, gazdagítva azt a kalazanciusi karizmával oly módon, hogy keretén belül szerzetesek és világiak egyaránt osztozni tudjanak a kapott hivatás ajándékában. Nem fogunk előrehaladni, ha nem törekszünk hivatásunk teljes megélésére, és ha nem kérjük azt buzgón imádságunkban.
Osztozás a missziós küldetésben
A misszió a piarista rend létértelme, Kalazancius életének is ez adott értelmet. Lényegénél fogva a misszió elküldés. Isten a rendet és a testvériséget a gyermekekhez, a fiatalokhoz, köztük is a legszegényebbekhez küldi. Ezen a misszióba való küldetésen osztozhatunk és osztoznunk is kell. Sok helyen így van már rendünkben, gazdag és gyümölcsöző tapasztalataink vannak erről a „megosztott küldetésbe való elküldésről”. Sőt olyan piarista jelenléteink is vannak, amelyek eleve így, együttműködésben születtek. Hiszem, hogy ösztönöznünk kell az előrehaladást e téren, és erősítenünk kell az erre vonatkozó meggyőződésünket. Az aratás bősége közösen meghozott merész válaszokat igényel.
Világosan körvonalazott és termékeny piarista alany kialakítása
Amikor „piaristáról” vagy „piaristaságról” beszélünk, nem csak a rendre gondolunk. Ez köztünk világos. Viszont ezt az új piarista alanyt, melyet a rend, a testvériségek és sok más ember alkot, akik osztoznak abban a küldetésben, amelyet Kalazanciuson keresztül Istentől kaptunk, alaposan át kell gondolnunk, szervezetében – a maga dinamikáival – jól ki kell alakítanunk ahhoz, hogy gyümölcsöző legyen. Ha zavaros, ha nem tartjuk tiszteletben kinek-kinek saját identitását, nem fog működni. A puzzle-ba senki sem tud elhelyezni rosszul megrajzolt puzzle-darabot. Ezzel kapcsolatban szeretném kiemelni azt a közös munkát, amelyet jelenleg a testvériség egyetemes tanácsa és a generálisi kongregáció végez (első összejövetelünket Mexikóban tartottuk).
Kedves testvéreim, haladjunk hát előre az egységnek ezen az útján, sosem felejtve el az előttünk álló perspektívát: „előrehaladni a megkezdett úton, elmélyítve a közös küldetésen és közös karizmán való osztozást, figyelembe véve a különböző hivatásokat és egymással való növekvő közösségben.”[1] A generálisi kongregáció, amikor véglegesen jóváhagyta a részvételről szóló direktóriumot, így fogalmazta meg az előttünk álló kihívást: „Arra hívunk mindenkit, hogy fogadjuk el azt a hatalmas ajándékot, amelyet a jelenben kapunk, amely Isten szeretetének, a Lélek erejének és Kalazancius gazdag karizmájának gyümölcse. Kérjük mennyei Atyánkat, áldja meg az összes életet, amely rendünkben születik, valamint az összes személyt és közösséget, akik saját hivatásuk szerint szeretnének részt venni Kalazancius álmában.”[2]
Testvéri öleléssel:
Pedro Aguado
generális atya
(Fordította: Tőzsér Endre SP)
[1] 47. egyetemes káptalan: A rendi élet súlypontjai, 6.
[2] Piarista Rend 47. egyetemes káptalanja: A piarista rendben való részvétel direktóriuma, előszó.
