„Létjogosultságát rendünk az evangelizálásra irányuló küldetéséből meríti, amelyet az egyháztól kapott.” [1] Így kezdődik regulánk harmadik fejezete, amely teljes egészében piarista szolgálatunkról szól. Ennek a fejezetnek a szövege eltér regulánk többi részének tartalmától, melynek – ahogyan annak lennie kell – alapvetően jogi és normatív jellege van. A szolgálatról szóló fejezet alapvetően javaslattevő (propozitív) anélkül, hogy a normativitás egy szemernyit is sérülne. Így kell olvasnunk és értenünk.
Ebben a rendtársi levelemben nevelői szolgálatunk néhány szempontját szeretném kiemelni, olyanokat, amelyek számomra fontosnak tűnnek, és amelyek jelen vannak regulánkban, még ha nem is vesszük őket annyira figyelembe. Csak néhányra fogok utalni közülük, de arra kérlek benneteket, hogy regulánknak ezt a harmadik fejezetét teljes egészében olvassátok el. Igencsak megéri.
1. Egy igen komoly kijelentéssel kezdjük, melynek az a célja, hogy megváltoztassuk számos attitűdünket és prioritásunkat. Azt mondjuk magunkról, hogy „keresztény nevelői hivatásunkhoz tartozónak kell tekintenünk mindent, ami a gyerekek és fiatalok nevelésével és evangelizálásával kapcsolatos, hiszen negyedik fogadalmunkkal emellett köteleztük el magunkat”. [2] Lenyűgöz engem ez a kijelentés, és nagyon elgondolkodtat.Minden, ami a gyerekek és a fiatalok nevelésével kapcsolatos, az ránk tartozik, érdeklődnünk kell iránta. Regulánk ezt az attitűdöt szerzetesi megszenteltségünk egyenes következményének tekinti. Három pontot javaslok, melyeken elgondolkodhatnánk:
a) Tegyük fel magunknak személyesen a kérdést: mennyire érdekel a gyerekek és fiatalok valósága? Mennyire tartozik hozzá ez az attitűd lelki életemhez? Mennyit olvasok és képzem magam róla? Milyen formában igyekszem közelebb kerülni a gyerekekhez és fiatalokhoz? Mennyi időt szánok rájuk? Mennyire befolyásolják döntéseimet, prioritásaimat, életmódomat?
b) Javaslat közösségeink számára. Függetlenül attól, hogy milyen típusú közösségben élünk, nagyon fontosnak tartom, hogy mindegyikben legyenek képzési alkalmak a gyerekek és fiatalok valóságáról helyi és globális szinten. Mindig vannak olyan emberek, akiket meghívhatunk, vagy olyan tanfolyamok, amelyeken részt vehetünk. És úgy gondolom, ez nemcsak a növendéknevelő házaknak feladata (ahol elengedhetetlen), hanem minden közösségnek.
c) És a rend egészét érintő néhány gondolat: fontos, hogy jelen legyünk a nemzetközi és nemzeti oktatási-nevelési platformokon és szervezetekben; ezt a célt munkacsoportjaink prioritásai közé kell helyeznünk; aktívan jelen kell lennünk az ifjúságpasztorációs hálózatokban, ahogyan azt eddig is tettük, stb. És egy ötlet: talán az ICCE mostani átalakítási folyamatában elgondolkodhatnánk azon, hogy ez az intézet felkínálhatna lehetőségeket, melyek megkönnyítenék ezt az „állandó aktualizálást” a gyerekek és fiatalok nevelésének valóságáról, ami a Kegyes Iskolák egészét segítené. Gondolkodjunk rajta!
2. Másodszor: a szegények előnyben részesítése. Regulánk kimondja, hogy „különös gondunk legyen azokra, akik szegénységük vagy más nyomorúságuk miatt különösen is segítségre szorulnak”, és „ez a szempont kapjon kiemelt hangsúlyt akkor, amikor a területi egység jövőre vonatkozó tervét készítik”. [3] Tehát tervkészítésünk kritériumának kell lennie! Nagyon szuggesztívnek találom ezt a kötelezettséget, melyet magunkra vállaltunk.
Talán olyan téma ez, amellyel érzelmi szinten, a Kalazanciussal való azonosulás vagy az érzékenység szintjén tisztában vagyunk, de nem operatív szinten, ez nem olyan kritérium, amelyet prioritásként használunk, amikor terveinket elkészítjük és projektjeinket kidolgozzuk. És ezt felül kell vizsgálnunk. Ezt kéri tőlünk regulánk.
Jó lenne megvizsgálni, hogy a legutóbbi káptalanjainkon figyelembe vettük-e kellőképpen ezt a kritériumot, befolyásolta-e gondolkodásunkat és döntéseinket. Úgy vélem, olyan téma ez, mely, ha valóban megkülönböztető kritériummá válik, nem kevés változást fog hozni valóságunkban. Talán olyan kihívás ez, amellyel igenis szembe kell néznünk.
3. Harmadszor: a 103. pontra szeretnék utalni, amely új, a legutóbbi egyetemes káptalan gyümölcse.„Kötelezzük el magunkat amellett, hogy környezetünkben mindenkit megvédünk – különösen a kiskorúakat és a kiszolgáltatott személyeket – a szexuális bántalmazás, a lelkiismerettel vagy hatalommal történő visszaélés és a kihasználás minden formájától.”
Fontos lépésnek tartom, hogy a rend a kiskorúak és a kiszolgáltatott személyek védelmét is belefoglalta a regulába, mert ez egyértelmű elkötelezettséget fejez ki e csapás elleni küzdelem mellett. Jónak tartom, hogy a rendnek már van keretdokumentuma, és úgy gondolom, alapvető fontosságú a generalátuson belül létrehozott gyermekvédelmi iroda. Azt gondolom, hogy minden demarkációnak rendelkeznie kell saját dokumentumokkal és struktúrákkal, és ezeket rendszeresen frissíteni kell. Azt is gondolom, hogy alaposan körül kell járni ezt a kérdést a nagyobb elöljárók tanácsában, s ugyanígy a növendéknevelők találkozóján is.
A gyermekvédelemnek és a kiszolgáltatott személyek védelmének témáját folyamatosan tanulmányozzuk. Sok olyan vonatkozása van, amelyet még nem tudtunk megfelelően feltárni. Valószínűleg egy olyan „alakuló témával” állunk szemben, amely bekerült az életünkbe, tervezési és munka módszereinkbe. A szexuális visszaélésnek, a lelkiismerettel vagy hatalommal való visszaélésnek közös gyökerei vannak, még ha saját aspektusaik is vannak, melyeket vizsgálnunk kell. Úgy gondolom, hogy gyermekvédelmi csoportjaink egyik fő feladata a képzés és a legkorszerűbb ismertek folyamatos megszerzése ezen a fontos területen.
Csak példaként, annak érdekében, hogy megértsük a téma összetettségét, szeretnék megemlíteni néhány olyan területet, amelyet tanulmányozunk, és amelyet jól meg kell érteni és szem előtt kell tartani: az áldozatokra való elsődleges odafigyelés; a lehetséges visszaélések jelei; a kulturális sokszínűség; a megelőzés megszervezése; a klerikalizmus; a visszaélések megelőzésével kapcsolatos interdiszciplináris képzés; a nevelői kapcsolat modellje; az egyházon és a szerzetesrendeken belüli dinamikák; a pap- és szerzetesjelöltek profilja és képzése; a visszaéléseket elősegítő vagy megakadályozó strukturális tényezők; a keresztény emberkép stb. Olyan kérdéssel állunk szemben, amelyen küldetésünk hitelessége és a gyerekek java forog kockán, akikért Kalazancius atyánk a Kegyes Iskolákat alapította, „hogy egész életük alakulása boldog legyen”. [4]
4. Negyedszer: arra a feladatunkra szeretnék utalni, hogyminden egyes piarista jelenlétünkben hozzuk létre és erősítsük meg a piarista keresztény közösséget. [5]
A regula két pontot szentel ennek a témának. Az elsőben leírja, mennyire fontos a keresztény közösség minden jelenlétünkben, s lehetőségi feltételévé válik evangelizációs küldetésünk teljesítésének; a másodikban pedig konkrétan bemutatja a piarista keresztény közösséget, amelyet létre kell hoznunk, hogy lehetővé tegyük küldetésünk piarista identitásának növekedését. Érdekes a cél: a kalazanciusi identitás növekedése. Nagyon fontosnak tartom, hogy tudatában legyünk ennek: ahhoz, hogy intézményeink piarista identitása növekedjen és megerősödjön, szükségünk van a piarista keresztény közösségre.
Kedves rendtársak, ez nem olyan kérdés, amely az egyes tartományok érzékenységétől vagy az egyes demarkációknak a rendi élet kulcsterületeit illető érettségi szintjétől függne. Nem így van. Ez prioritás és alapvető fontosságú minden egyes jelenlétünkben, ha valóban hűek akarunk lenni önmagunkhoz és a Kegyes Iskolák építéséhez.
Nagyon örülök annak, hogy a Pótolhatatlan Szolgálat Titkársága a piarista keresztény közösség kérdését a prioritásai közé helyezte, és dolgozik rajta minden olyan platformon, ahonnan koordinálni igyekszünk küldetésünket. Azt hiszem, ugyanezt tervezi a Kegyes Iskolák Építésének Titkársága is. Alaposan átgondoljuk ezt a témát, amelynek át kell alakítania és meg kell újítania valóságunkat és helyünket mint szerzetesközösségeknek a küldetés szolgálatában.
5. Egy ötödik érdekes pontot is említek: a nők szerepe a Kegyes Iskolákban. [6] A regula két nagyon szuggesztív vonatkozást említ: az egyenlőségre és igazságosságra nevelés biztosítása, valamint a férfiak és nők közös felelősségvállalása intézményeinkben. Ez is új pont, melyet a legutóbbi egyetemes káptalan hagyott jóvá.
Ez is nagyon fontos kérdés, mely széles körű és mélyreható tanulmányozást érdemel. Példaként szeretnék három megfontolandó területet javasolni.
a) Először is: hogyan gondoskodjunk a fiúknak és lányoknak nyújtott nevelésről, hogy a másik nem tiszteletének és megbecsülésének dinamikájában, az egyenlőség elfogadásában és saját – női vagy férfi – identitásuk világos tudatában nőhessenek fel? Komoly feladattal állunk szemben, mely egyértelműen megfelel nevelési projektünknek és a keresztény emberképnek.
b) A második szempont: számos, egymással összefüggő kérdés jelent kihívást számunkra: a nemek kérdése, az egyes emberek szexuális identitásának támogatása, a köztünk lévő különböző érzékenységek tiszteletben tartása, a keresztény és piarista nevelési javaslat, a családok képzése és kísérése, saját képzésünk stb.
c) A harmadik egy nagyon konkrét dolog: a nők vezetői pozíciója intézményeinkben és munkacsoportjainkban. Egyes tartományokban nagy lépést tettünk előre, máshol nem annyira. És kevés előrelépés történt a rend titkárságainak és munkacsoportjainak szintjén. A kérdés nyitott és megoldásra vár.
Hatodszor: regulánk a piarista nevelés átalakító dimenziójának szentel néhány pontot. A 109., 110. és 111. pontok kifejezetten utalnak küldetésünknek erre az alapvető dimenziójára, amelyet néhány évvel ezelőtt ezzel a három igével fogalmaztunk meg: nevelni, hirdetni, átalakítani. [7].
Az egyik piarista „intézményes szolgálat”, melyet szerzetesnövendékeinknek és a piarista testvériség egyes tagjainak „kiszolgáltatunk”, a „szegényekkel való törődés a társadalom átalakítása érdekében”. Mindig is világosan láttuk, hogy iskoláinknak az a feladata, hogy átalakítsák a társadalmat, és hogy nevelési javaslatunknak ez az értelme és célja: hozzájárulni egy igazságosabb és testvériesebb világhoz. Kalazancius így indította el a Kegyes Iskolákat, és intézményeink mindig is ilyenek voltak. Úgy gondolom, nagyon érdekes és gazdagító lenne, ha tudnánk néhány tanulmányt készíteni iskoláink átalakító szerepéről a történelem során és napjainkban. Erre bátorítom azokat, akik szívesen végeznek vizsgálatokat, kutatásokat.
Arra is szeretném felhívni a figyelmet, hogy regulánk szó szerint azt javasolja, hogy igyekezzünk felkészíteni diákjainkat arra, „hogy szabadon, szorgalmasan és érett felelősségtudattal a közügyek intézésében is részt vállaljanak”. [8] Vagyis fel kell készítenünk őket arra, hogy felelősséget érezzenek a politikai részvételért saját társadalmi környezetükben. Nem hiszem, hogy túl messzire jutottunk volna ezen a területen, bár hallottam egyes kezdeményezésekről és projektekről. Talán a politika sok helyen tapasztalható hitelvesztése nem segített ebben. De egyértelmű, hogy gondolnunk kell rá. Dolgoznunk kell azon, hogy olyan állampolgárokat neveljünk, akik elkötelezetten élnek saját környezetükben és globális szinten egyaránt. Ez az egyik legvilágosabb területe a pápa által szorgalmazott globális nevelési paktumnak, s ebbe bele kell vágnunk.
Több inspiráló pont is van szolgálatunk számára regulánknak ebben a fejezetében, de nem akarlak túlságosan kifárasztani benneteket. Ezekről a következő levélben írok. Nagyon érdekesek: a nevelő tanúságtétele, a szentségi élet, az ad gentes misszió, szolgálatunk különböző platformjai stb. Lépésről lépésre haladunk előre.
Testvéri öleléssel:
Pedro Aguado SP
generális atya
JEGYZETEK
[1] A Kegyes Iskolák Rendjének Regulája, 100.
[2] A Kegyes Iskolák Rendjének Regulája, 101.
[3] A Kegyes Iskolák Rendjének Regulája, 102.
[4] Kalazanci Szent József: A Kegyes Iskoláknak, Isten Anyja Szegényei Páli Kongregációjának Konstitúciója, 2.
[5] Vö. A Kegyes Iskolák Rendjének Regulája, 106. és 107.
[6] Vö. A Kegyes Iskolák Rendjének Regulája, 108.
[7] A 2017-es piarista jubileumi év mottója.
[8] A Kegyes Iskolák Rendjének Regulája, 109.
