Közeledik a Karácsony, és bár nem túl vallásos gondolat ilyenkor az ajándékozás materiális oldaláról gondolkodni, a valóságban egyre több diákunk kap ilyenkor informatikai eszközöket: számítógépet, tabletet, vagy okostelefont. Ha mint iskola, magunkra vesszük, akkor lehet feladatunk, hogy a családoknak segítséget adjunk abban, hogy mit kezdjenek ezzel a helyzettel…-Mikulás Domonkos írása.
„Az iskola nevelő hatásában a legfontosabb tényező a pedagógus és a diák személyes kapcsolata. Az informatika, az Internet nélkülözi ezt a személyességet, tehát nem kerülhet az előző érték helyére.” – Ez az egy mondat szerepelt régen, mintegy húsz éve iskolánk Pedagógiai Programjában az informatikáról. Akkor, amikor arról gondolkodunk, hogy mi a szerepe, helye az informatikának az iskolában, a nevelésben, nem árt, ha figyelembe vesszük, hogy sokunk fejében ilyen félelmek is dolgoznak.
Közeledik a Karácsony, és bár nem túl vallásos gondolat ilyenkor az ajándékozás materiális oldaláról gondolkodni, a valóságban egyre több diákunk kap ilyenkor informatikai eszközöket: számítógépet, tabletet, vagy okostelefont. Ha mint iskola, magunkra vesszük, akkor lehet feladatunk, hogy a családoknak segítséget adjunk abban, hogy mit kezdjenek ezzel a helyzettel. Mert a mindennapokban azt tapasztaljuk, hogy diákjaink ezeket a nem ritkán igen drága eszközöket kevéssé használják olyan feladatok megoldására, amelyek elméjük vagy lelkük fejlődését eredményezheti – legalábbis tanári szemmel. Játszanak, csetelnek, facebook-oznak.
Ehhez a jelenséghez kétféleképpen is közeledhetünk szülőként vagy pedagógusként. Megpróbálhatjuk elérni, hogy ne használják erre az informatikát (tiltás, meggyőzés…). A másik lehetőség, ami a nevelés egyéb területein is hatékonyabb, hogy megpróbáljuk elérni, hogy megtapasztaltatjuk, milyen – szerintünk is – értelmes dolgokra használhatják ezeket az eszközöket. Vagy még tovább is mehetünk: megnézhetjük, hogy mi az, mik azok az élmények, struktúrák, amelyek odakötik a gyerekeket például a számítógépes játékokhoz, és ezeket a tanulás szolgálatába is állíthatjuk. A tudományban ezt gamification-nak hívják, és eredménnyel alkalmazzák az oktatásban, gazdaságban is. Példa: a játékban az a jó, hogy csak jutalmaz: ha egy pályán végigmegyek, kapok pontokat, mehetek a következőre. Nem büntet soha: ha valami nem sikerült, addig próbálhatom, amíg nem sikerül. mindig egy kicsit nehezebb, de azért mindig teljesíthető. Nem tudunk felállni, amíg végre nem sikerült, és utána vágyunk a következő szint teljesítésére. Ilyesmi az áruházban a pontgyűjtő akció is: gyűjtjük a pontokat, és ha megvan a 30, vehetünk valamit olcsóbban, megjutalmazva érezhetjük magunkat. És miért ne alkalmazhatnánk ezt a tanulásban is… A következő rövidebb írásokban azt tekintjük át, hogy iskolánkban mit teszünk ezen a téren, milyen dilemmáink vannak.
Informatika az alsóban?
Iskolánkban komoly kérdés volt, hogy amikor lehetőségünk volt netbookokat beszerezni, akkor el kellett dönteni, hogy az alsó tagozat számára szerezzünk-e be. Nagyon komolyan ellene szólt, hogy az alsó tagozaton olyan készségeket kell a diákoknak elsajátítani, amelyekhez nincsen szükség számítógépre. Sőt rossz lenne belegondolni is abba, hogy mondjuk ne füzetbe, hanem egy tablet képernyőjére írják a betűket az alsósok, vagy akár meg se tanuljanak kézzel írni, csak gépelni. Nyugodtan mondhatjuk, hogy az értelmi és lelki fejlődésükhöz egyáltalán nem szükséges számítógépek jelenléte. Az az informatikai műveltség, készség, amire a későbbiekben szükséges lesz számukra, könnyedén elsajátítható a felső tagozaton is. Ami miatt mégis a beszerzés mellett döntöttünk, az az a körülmény, hogy bizony az alsós gyerekeink között is sokan találkoznak otthon számítógéppel, és sokan használják is, például játékra. Ezért tartjuk feladatunknak, hogy már alsóban megmutassuk, hogy az informatika, a számítógép egy olyan eszköz, amely a munkában és a tanulásban is hatékony lehet.
Okostelefonok az oktatásban?
Egyre több diákunknak van okostelefonja is. A zsebükben hordozzák, mindig náluk van, a telefonáláson kívül főleg játékra, facebook-ra használják. Ha eredményesen a tanulás szolgálatába lehet őket állítani, érdemes azt megpróbálnunk: ahelyett, hogy kikapcsoltatjuk és elrakatjuk, lehetnek olyan pillanatok, amikor akár órán is azt kérjük, hogy vegyék elő, kapcsolják be és használják. Vannak kollégák, akik például teszt íratásánál megengedik, hogy a diákok saját telefonjukkalírják meg. Vagy vannak olyan programok, például az Anki nevű, amellyel okostelefon segítségével is lehet idegen nyelvi szókincset vagy bármilyen lexikális tudást fejleszteni, karban tartani.
Szabad Internetet az iskolaépületbe?
Nehéz kérdés az is, hogy mi legyen az iskolában az internettel: legyen-e szabadon hozzáférhető, vagy legyen kódolt. Itt is majdnem értelmetlenné válik a kérdés a technika fejlődésével. Például, mert a facebook-ot valamennyi szolgáltató hálózatán ingyen el lehet érni, vagy mert egyre több diák használ saját mobil internet előfizetést. Az órán meg sokszor az a jó, főképp, ha saját eszközöket is használnak a diákok, hogy az internetre feljutás egyszerű legyen.
A kecskeméti iskolában az elmúlt években jelentős informatikai fejlesztések történtek. Azon felül, hogy az informatikai hálózat kiépült, és valamennyi osztályteremben rendelkezésre áll vezetékes internet, projektor fehér táblával, sok teremben interaktív tábla is, most a TÁMOP 3.1.4 pályázat segítségével jó minőségű vezetéknélküli internet hálózatot is sikerült kiépíteni az iskola egy részén. A korábbi pályázatok által biztosított internet szóró egységek ugyanis nem tudták megbízhatóan kezelni, ha egy nagyobb csoport vagy osztály egyszerre próbált a világhálóra csatlakozni. Most lényegében szabadon csatlakozhatnak a diákok mobil eszközökkel az internetre, csak a sávszélesség menedzselésén rágódunk még. Ha mindenkinek nagyobb sávszélességet biztosítunk, a diákok lekötik az iskola kapacitását. Ha kisebbet, az nem mindig elegendő az órákon. Szerencsére úgy tűnik, a meglévő eszközökkel ezt a problémát is meg fogjuk tudni oldani.
Netbookokés tabletek az órán? Vihessék is haza a diákok?
Már több éve rendelkezünk több száz tanulói laptoppal, amelyeket egyre inkább igyekszünk órákon használni. Nem egyszerű azonban. Nem magától értetődő például a használat pedagógiai haszna, főképp, ha a netbookok technikai használhatóságának nehézségeit tekintjük. Most úgy tűnik, hogy a netbookok zsákutcát jelentenek: relatív olcsóságuk mellett a használhatóságuk is problémás: lassúak, körülményesek. Komoly tanári elszántságot igényel, ha valaki rendszeresen akarja használni. Rendszeres használat mellett azonban úrrá lehet lenni a nehézségeken. Mi a szegedi iskolával ellentétben nem adtuk haza a diákoknak a netbookokat, mert úgy gondoltuk, hogy így nagyobb kihasználtságot tudunk biztosítani, és a netbookségülékenysége is igen nagy.
Idén a TÁMOP 3.1.4 pályázat forrásaiból tableteket szereztünk be. Hosszas megfontolás után úgy döntöttünk, hogy egy teljes gimnáziumi évfolyamnak, a kilencedikeseknek osszuk ki. Mivel azonban a tabletek hatékonyan személyes használatot igényelnek, ezeket ténylegesen a diákok használatába adtuk, haza is vihetik. Mellettük azok a tanáraik is kaptak egy-egy gépet, akik vállalták, hogy használják az oktatásban óráikon. A tabletek előnye a netbookokkal szemben, hogy hosszú az üzemidejük, egy tanítási napot egy töltéssel kibírnak. Az alvóállapotból gyorsan ébrednek, nem kell várni, míg bekapcsolnak, azaz ezzel se vesznek el időt az órából. A „felhőalapú” szolgáltatások segítségével (ez azt jelenti, hogy a dokumentumok, adatok nem a tableten, hanem a világhálón tárolódnak valahol) könnyű elérni bárhol előállított dokumentumokat, tananyagokat, és könnyű azokat egymással megosztani is.
Legközvetlenebb alkalmazása, ha a tananyagot nem papíron, könyvben adjuk a diákoknak, hanem elektronikusan. A tableten lehet jegyzetelni akár kézírással, akár a hozzá járó vezetéknélküli billentyűzeten (az is előfordul, hogy a matematika házi feladatot az érintőképernyőn oldja meg valaki, és elküldi a tanárának). Lehet rajta teszteket megoldatni, akár dolgozatot is íratni. Ezen felül számtalan az oktatásban is hasznos alkalmazás is letölthető rá.
Nyelvtanulás online?
A felső tagozaton, és a gimnázium kilenc-tizenegyedik évfolyamának nagy részén a diákok olyan nyelvoktató internetes programot kaptak szintén a TÁMOP 3.1.4 pályázat segítségével, amellyel online tanulhatnak nyelveket. A Tellmemore programmal akár tanár segítsége nélkül is lehet nyelvet tanulni, még a kiejtést is értékeli. Nem kell hozzá más, csak egy internettel rendelkező számítógépen be kell jelentkezni egy böngésző programból, és máris lehet kezdeni a tanulást, vagy folytatni onnan, ahol legutóbb akármelyik gépen abbahagytuk. A tanár pedig követni tudja, hogy ki mit és mennyit gyakorolt, ki tud osztani feladatokat is. Azért e program használata is jócskán vet fel módszertani kérdéseket: hogyan illeszkedik ez a tananyag az egyébként használt tankönyvekhez például. Valamint nem helyettesíti a tanítási órákat, bár akár önállóan is sok mindent meg lehet tanulni vele. De biztos sokan vagyunk vele úgy, hogy magunk is tanultunk kiegészítő anyagokból magunk kedvére is otthon, nemcsak azt, amit az órán kaptunk.
Piarista „app”?
Iskolánk honlapja már jó pár éve hatékonyan működik, legalábbis a visszajelzések ezt mutatják. Vannak rajta fehér foltok, de azok a részek, amelyeket a felhasználók igényelnek, naprakészen és többnyire jól elérhetően működnek. Viszont a honlap megérett a megújításra, márcsak azért is, mert ősszel óvodát indítunk, aminek nincsen rajta hely, és a tavalyi iskola összevonásból adódó változások sem jelennek meg rajta kellőképpen. És ha már újítunk, szeretnénk követni a technikai fejlődést is. Ma már a felhasználók nagy része használ okostelefont. Honlapokat viszont kényelmetlen telefonon nézni, így a hírek eljutását a jelenlegi honlap nem szolgálja kellőképpen. Azokat az online tartalmakat nézik gyakrabban, amelyeknek saját alkalmazásuk van. Ezért szeretnénk mi is egy saját alkalmazást, ami a honlapról a szükséges tartalmakat betölti könnyen olvashatóan azoknak, akik ezt az „appot” telepítik telefonjukra. Arról még egyeztetünk, hogy ez egy saját kecskeméti alkalmazás legyen, vagy együttműködésben valósuljon meg a rendtartományon belül.
E-könyv vagy papír alapú olvasmányok?
Ha valakinek az e-könyveket említjük, az elutasítás legvalószínűbb indoka az, hogy az e-könyvnek nincs olyan jó illata, mint egy friss könyvnek. És ez igaz is. De ezzel együtt érdemes kipróbálni, mert például egy regénynél tapasztalataink szerint az olvasásélmény egyáltalán nem rosszabb, mintha papírkönyvet olvasnánk. Tavaly nyolcadikosokkal próbáltuk ki, és pozitív visszajelzéseket kaptunk. Idén 60 új olvasót helyezünk majd üzembe. Az e-könyv olvasókon való olvasást nem úgy kell elképzelni, mintha képernyőn olvasnánk, mert az valóban nem nagy élmény. Az olvasónak a képe statikus, nem vibrál, mint a képernyő: csak a lapozásnál frissül a képe. Háttérvilágítása sincsenés nem tükröződik, ezért a szemnek pont olyan, mintha papírról olvasnánk. És egy kis készüléken egy egész könyvtár fér el. Lehet könyvjelzőt is rakni bele, persze virtuálisan, de magától megjegyzi, hogy hol tartottunk. Sőt akár több készüléket is szinkronizál egymással: ha egy e-könyven kezdtem az olvasást, de a telefonomon folytatnám, tudni fogja, hol tartottam.
Mindezek a tartalmi és technikai fejlesztések elég nagy feladatot is rónak a diákokra, szülőkre, és főképp a pedagógusokra. Belső és külső képzéseket szervezünk, és szakmai együttműködési lehetőségeket is keresünk más iskolákkal, mert nem biztos, hogy magunknak kell mindent kitalálni. A Tellmemore programmal kapcsolatban például egy váci és két nagykárolyi kollégával is együtt dolgozunk. Tervezünk szülők számára is bemutatókat, fórumokat azzal kapcsolatban, hogy hogyan tudunk együttműködni abban, hogy ezen eszközök és módszerek minél inkább a diákok tényleges javát szolgálják. Merthogy ahogy sok tanárnak, sok szülőnek is nehézséget okoz a technikai újítások követése, a diákok megfelelő kísérése e téren. A tavalyihoz hasonlóan ebben a tanévben is tervezünk e-hetet a felső tagozaton, ahol nyitott órákon azt mutatjuk be, hogyan használjuk az informatikát az órákon.
A fejlesztések nagy része a TÁMOP 3.1.4-12/2-2012-0223 pályázat támogatásából valósult meg.
