Gyászjelentés – Elhunyt Zárday Tamás piarista tanár

NID-1756_Zarday_tamas2

Szeretett rendtársuk, ZÁRDAY TAMÁS piarista tanár
életének 77., szerzetességének 58., papságának 52. évében
2013. június 20-án visszaadta lelkét Teremtőjének.
Rendtársunkat a Krisztus Király plébánia kápolnájában (VIII. Mikszáth Kálmán tér) a 2013. július 22-én fél 3 órakor kezdődő gyászmise után a kápolna urnatemetőjében helyezzük végső nyugalomra.

GYÁSZJELENTÉS

 

A Piarista Rend Magyar Tartománya – a hozzátartozók nevében is – fájó szívvel, de Isten akaratában megnyugodva tudatja, hogy szeretett rendtársuk,

ZÁRDAY TAMÁS piarista tanár

életének 77., szerzetességének 58., papságának 52. évében

2013. június 20-án visszaadta lelkét Teremtőjének.

 

Rendtársunkat a Krisztus Király plébánia kápolnájában (VIII. Mikszáth Kálmán tér) a 2013. július 22-én fél 3 órakor kezdődő gyászmise után a kápolna urnatemetőjében helyezzük végső nyugalomra.

 

Rendtársunk 1935. december 13-án született Budapesten. Általános iskolai tanulmányait a budapesti Piarista Általános Iskolában kezdte. Érettségi után, 1954. augusztus 27-én kezdte meg a noviciátust. Első szerzetesi fogadalmat 1955. augusztus 28-án tett, szerzetesi neve: a Legszentségesebb Oltáriszentség Jézusáról nevezett Zárday Tamás. Teológiai tanulmányait a rendtartomány főiskoláján, a Kalazantínumban végezte, az Eötvös Loránd Tudományegyetemen magyar-történelem szakos tanári diplomát szerzett. Szerzetesi örök fogadalmat 1959. augusztus 28-án tett, 1961. március 18-án szentelték pappá. Az 1963/64-es tanévtől a rend budapesti gimnáziumában tanította szaktárgyait, a Kalazantínumban és a noviciátusban pedig éneket, kápolnánk kántoraként is működött. Az 1967/68-as tanévtől kecskeméti iskolánkban volt gimnáziumi tanár, diákotthoni nevelőtanár és könyvtáros. 1985-től ismét budapesti gimnáziumunkban tanított, 1989-ben angol szakos tanári diplomát is szerzett. 1996-ban vonult nyugalomba, de a gimnáziumban még tovább is tanított angol nyelvet. Közben évekig a rendtartományi könyvtár és levéltár felügyelője is volt.

Rendünk sajátos karizmájának megfelelően egész életét a diákok között töltötte: oktatta és nevelte őket tanítási órákon és azokon kívül is. Rendi hagyományainkat követve, fiatalabb korában, amíg egészsége engedte, kirándulni és táborozni is elment velük, hogy megszerettesse velük a természetet és tanítsa őket bajtársias, közösségi összefogásra. A történelem és az irodalom mellett különösen kedvelte a zenét. Nagy műveltségével, a kultúrában, elsősorban a zenében való jártasságával sokat gazdagította diákjait és rendtársait is. Emellett igen komolyan vette a papszentelésben kapott kegyelmet, éveken át vasárnaponként ő mondta a hívek szentmiséjét Mikszáth téri kápolnánkban, de felkérésre szívesen vállalt lelkipásztori szolgálatot más templomokban is.

Búcsúznak tőle rendtársai, paptársai, rokonai, diákjai, barátai.

 

Tudjuk, hogy aki az Úr Jézust föltámasztotta, Jézussal minket is föltámaszt.

Ha földi sátrunk leomlik, Istentől kapunk lakóházat: örök hajlékot a mennyben. (2Kor 4,14; 5,1)