Szegheő József rendtársunk temetése 2015. október 1-jén, csütörtökön 14 óra 30 perckor lesz a Rákoskeresztúri Új Köztemetőben. Lelki üdvösségéért az engesztelő szentmisét a temetés után, 17 órakor mutatjuk be a Piarista Kápolnában.
Fájó szívvel, de Isten akaratában megnyugodva,
a hozzátartozók és a Piarista Rend tagjainak nevében tudatjuk, hogy
Szegheő József
piarista tanár
2015. szeptember 16-án, életének 67.,
szerzetességének 46., áldozópapságának 40. évében elhunyt.
Földi maradványait 2015. október 1-jén, csütörtökön 14 óra 30 perckor helyezzük
örök nyugalomra a Rákoskeresztúri Új Köztemetőben. Lelki üdvösségéért az engesztelő
szentmisét a temetés után 17 órakor mutatjuk be a piarista kápolnában (V., Piarista u. 1.).
Rendtársunk Nyíregyházán született 1949. május 4-én. A gimnáziumot bennlakóként a kecskeméti piaristáknál végezte, érettségi után jelentkezett a piarista rendbe. A noviciátust két éves sorkatonai szolgálat után töltötte ki, majd 1970-től a Kalazantinum növendéke lett. Teológiai tanulmányaival párhuzamosan matematika-fizika szakos tanári diplomát is szerzett. 1975-ben tett örök- fogadalmat, 1976-ban szentelték pappá. Ezután tizenhét éven át a kecskeméti Piarista Gimnázium tanára és diákotthoni nevelő-tanára volt. Teljesen és minden idejében a diákokért élt. „Nagyon benne voltam az iskolában, mindig volt osztályom, s mivel ott laktam a kollégium közepében, jobbról-balról diákok vettek körül. Igazából nem könnyű, de nagyon szép időszak volt.” Tanári elfoglaltságai mellett gyűjteni kezdte a diák-használatra alkalmas írásokat, könyveket, filmeket és hanganyagokat, melyekből mindig nagylelkűen juttatott tanítványainak, rendtársainak, kollégáinak. Ekkor került kapcsolatba a Bokor mozgalommal is.
1993-ban az akkor két éve újraindult szegedi Dugonics András Piarista Gimnázium tanára lett. Tizennyolc éven át tanított itt, tizenkét évig pedig a szerzetesközösség elöljárója, házfőnöke is volt. Szegeden valósággal kiadói munkát is végzett: kis füzeteket nyomtattatott ki, irodalmi, pedagógiai és teológiai munkákat, valamint a piarista rend életével, történetével foglalkozó írásokat.
2011-ben Budapestre került. Megroppant egészségi állapota miatt már nem tanított, de sokféle lelkipásztori feladatot vállalt. Szenvedélyesen folytatta a könyvek, zenék, filmek gyűjtését, tevékenyen részt vett a Bokor közösség életében is. Betegsége 2015. augusztus végén váratlanul kiújult, szeptember 11-én kórházba került. Állapota rohamosan gyengült. Szeptember 15-én szenvedések közt, de tiszta tudatállapotban részesült a szentségekben. Másnap Krisztus Urunk magához vette hűséges szolgáját.
Rendtársunk a piarista paptanári ideál mellett teljesen elkötelezett, alázatos szolgáló életet élt. Diákjainak és később öregdiákjainak is atyja volt, sok papi, piarista és világi hivatás növekedett mellette. Önmagát nem kímélve azt kereste mindig, hogyan válhat az őt körülvevő közösségek javára, hogyan segítheti mások életét. Nemcsak nagy gyűjteményeit hagyta ránk, hanem kedves, jóságos, derűs egyéniségének vonásait is, melyekben Mesterünk kezenyomára is ráismerhetünk.
