89 éves korában 2013. június 16-án elhunyt
Angel Ruiz Isla piarista atya, aki 1973 és 1985 között rendünk általános elöljárója
volt.
Hálás emlékezés Angel
Ruiz generális atyára
(Higón, 1924. 05. 30. – Madrid, 2013. 06. 16.)
Elhunyt
Angel Ruiz Isla piarista atya, aki 1973 és 1985 között rendünk általános elöljárója
volt. Végleges távozása kétségkívül számos emléket, érzelmet és meggyőződést
idéz fel mindannyiunkban, akik a Kegyes Iskolák Isten Anyjáról nevezett Szegény
Szabályozott Papjainak Rendjéhez tartozunk. Nemcsak olyan dolgok ezek, amelyek
azokban élnek, akik generális atyánkként ismertük őt, hanem olyanok, amelyek azokra
is nagy hatással voltak, akik később érkeztek, hogy családunk tagjai legyenek –
hiszen tettei, meglátásai és a kihívások, melyekkel szembe kellett néznie, a
mai napig érvényesek.
Azért
írom ezen „hálás emlékezést", mert szilárd meggyőződésem, hogy a köszönet az
első reakció, amely minden piarista és rendünket szerető ember szívében ösztönösen
ébred.
Elsősorban
Istennek, a mi Atyánknak tartozunk hálával az ő személyéért, az életéért, az
önátadásáért, a rend iránt tanúsított szeretetéért, a tisztánlátásáért, és mindenekelőtt
szerencsés vakmerőségéért és állhatatos türelméért, amellyel Angel Ruiz atya
saját piarista hivatását élte, és amellyel szent alapítónk örökösének
szolgálatát felvállalta.
Hálás
köszönet Angel atyának a rendért végzett minden szolgálatáért. Azokban a nehéz
időkben olyan új jövő nyílt meg előttünk, amelyet meg kellett látnia, és
amelyhez csatlakoznia kellett. Volt növendéknevelő, közösség elöljárója, az egykori
kasztíliai provincia tartományfőnöke, generális atya, lelki vezető, iskoláinkban
tanár stb. – s mindezeket a feladatokat áldozatosan és teljes odaadással
végezte. Ám Angel atya mindenekelőtt a hivatását szenvedélyesen szerető piarista
szerzetes volt. Szeretném alakját az intenzív módon megélt piarista élet
példájaként elétek állítani, amelynek során mindig a teljességre törekedett.
Köszönet
az ajándékokért, amelyeket ránk hagyott. Vele a piaristák számos nemzedéke
megtanulta, mit jelent mélyen szeretni Kalazanciust, szeretni a rendünket, és szenvedélyes
megélni a küldetést. Megtanította nekünk, milyen fontos, hogy a jövővel tartsuk
a kapcsolatot, miközben kitartóan dolgozunk a jelenben, hogy a jövő lehetségessé
váljék. Emlékeztetett bennünket, hogy különös szeretettel kell fordulnunk a
fiatalok felé; emlékeztetett a kalazanciusi karizma egyetemességére, amely
Isten egész népe számára szánt csodálatos ajándéka; arra a kihívásra, hogy egy
a Kalazanci Szent József karizmája köré épülő keresztény közösséget építsünk;
annak szükségességére, hogy a rendről gondolkodjunk, és hogy megújítsuk azt,
hogy ezáltal képesek legyünk egy jobb jövőt építeni. A hit, a rend iránti
szeretet és a Kalazancius iránti hűség kiváló tanúbizonyságát adta. Köszönjük,
szeretett Angel atya mindazt, amit megéltél, és amit nekünk segítettél megélni!
A
betegség fokozatosan elgyengítette képességeit, és annak a briliáns elmének a
fénye, amely képes volt egy kicsit mindig távolabbra tekinteni, lassacskán kihunyt.
Élete utolsó éveiben rendtársai szeretetteljes gondoskodásában élt a madridi
Gaztambide utcai házunkban. Itt szeretném megragadni az alkalmat, hogy
megköszönjem mindenkinek, aki gondoskodott róla, aki segítő kezet nyújtott neki
a szentmise bemutatásában, hogy érezze testvérei szeretetét, illetve mindnyájatoknak,
akik napról napra igyekeztek megértetni idős testvéreinkkel, milyen hálásak is
vagyunk értük és egész életükért.
Angel
atya számos írásából idézhetnék, hogy emlékeztesselek benneteket, mily nagy mértékben
hozzájárult a piarista rend életének alakításához. Itt egy olyan kis szöveget
szeretnék megosztani veletek, amelyet Angel atya 1979-ben vetett papírra:
„A mélyreható
megújuláshoz, amelyre még nem került sor, elengedhetetlen a teremtő hűség. Ez
azonban csak akkor lehetséges, amikor a piaristák komolyan elkezdnek foglalkozni
alapítójukkal. A piarista rend megújulása – többek között – szent alapítónk,
Kalazancius szeretetteljes újraolvasásának gyümölcse lesz, hogy ezáltal újra
felfedezzük az általa megélt kegyelemi történést. Ma minden piaristának azt a
feladatot kell maga elé állítania, hogy Kalazanciust teológiai helyként fedezze
fel. Hiszen a kalazanciusi karizma mindenekelőtt a kegyelem forrása, amely »a
Szentlélek megtapasztalásaként« mutatkozik meg. A forrásokhoz való visszatérés
egyben az alapítóhoz való örökös visszatérést is jelenti.
Nem azért, hogy modern formába öntsük, vagy hogy
szolgai módon csupán ismételgessük, hanem hogy folyamatosan növekvő teremtő
hűségben a mai helyzetre lefordítsuk. Ennek pedig belső megtérésre kell vezetnie
minket. Hiszen alapvetően arról van szó, hogy alapítónktól megtanuljuk, hogyan
legyünk »hiteles tanúságtevők«."
A
legmegfelelőbb módja annak, hogy emlékezzünk azokra, akik elmennek, az, ha
megpróbálunk a tőlük tanult legjobb dolgok szerint élni. Imáinkkal forduljunk
bizalommal Istenhez, a mi Atyánkhoz Angel Ruiz Isla atyáért, hogy az Úr az ő
végtelen kegyelmében megadja neki azt a teljességet, amelyet mindannyiunknak
megígért, és amelyet szeretett Angel atyánk egész életében oly buzgón keresett.
Nyugodjék
békében Isten szerető ölelésében.
Pedro Aguado Sch.
P.
