A Piarista Szolgálat Generálisi Titkársága 2019 májusában állította össze ezt a kritériumrendszert annak érdekében, hogy a piarista iskolákban az oktatás megújítása szerte a világon a piarista identitással összhangban történjen.
Kritériumok a piarista identitással összhangban álló innovációhoz
Piarista Szolgálat Generálisi Titkársága
1. Az innováció létünkhöz tartozik
A Kegyes Iskolák rendje négyszáz évvel ezelőtt Kalazanci Szent József zseniális újításának eredményeként született. Innovációs igyekezetét Isten Lelke ihlette. A nincstelen gyermekek lesújtó helyzetére adott válasz – egy kizárólag az ő nevelésüket-oktatásukat magára vállaló szerzetesrend – mind céljai, mind alkalmazott eszközei szempontjából innovációként jelent meg. A papi hivatásnak a szegény gyermekek nevelésére-oktatására, erre az „alantas és megvetendő foglalkozásra” szentelése olyan merész javaslat volt, hogy csupán Kalazancius kitartása segítette győzelemre.
Ráadásul Kalazancius az első pillanattól észrevette, hogy a küldetést ezeknek a gyermekeknek a képzésére akkor teljesíti hatékonyan, ha ők a lehető legrövidebb idő alatt képessé válnak a kenyérkeresetre. Ehhez pedig a létező legjobb módszerekhez kellett folyamodni. Kalazancius ezért azon iparkodott, hogy a piarista tanárok a kor legkiválóbb elméitől tanuljanak. Attól kezdve nem kevés piarista talált ki innovatív formákat annak az ismeretnek a megtanítására, amelyet az adott korban alapvetőnek tartottak, és amely lehetővé tette a tanulók számára, hogy tanulmányaikban feljebb lépjenek, vagy valamilyen foglalkozást űzni kezdjenek.
Másrészt a rend szinte kizárólagos elköteleződése a gyermekek és fiatalok nevelése mellett a négyszáz esztendő alatt kialakította annak felelősségét, hogy a piaristák állandóan jelen legyenek a fiatalok világában és kultúrájában. A diákok nevelésével-oktatásával kapcsolatos kihívásokra megközelítésmódjaik, módszereik, eszközeik, képzettségük folyamatos korszerűsítésével válaszoltak. Elmondhatjuk, hogy a nevelés-oktatás területén – ha másért nem, azért, mert szolgálatunk mindig is a fiatalokra irányul –, aki nem újít, az lemarad. Ha ez nem volna elég, a nevelési-oktatási tevékenység egyik fontos része, a kulturális szempontból releváns tudás átadása megköveteli – ma jobban, mint valaha – az állandó innovációs folyamatok tervezését. Olyan innovációkra van szükség, amelyek nem annyira konkrét, felhalmozott ismeretekhez segítenek hozzá – hiszen ezek a technikai fejlődéssel együtt gyorsan elavulnak –, hanem inkább arra készítik fel a diákokat, hogy egész életükön át tanuljanak és majd olyan ismeretekhez tudjanak jutni, amilyeneket ma még el sem tudunk képzelni.
2. Kisgyermekeket és fiatalokat középpontba helyező innováció
Ha a piarista identitásnak van egyértelmű jellemzője, akkor a gyermekek és fiatalok központi helye biztosan az.[1] Ha egy újító megközelítés igényt tart a piarista jelzőre, akkor az szükségképpen:
a tanulók valóságából indul ki;
szorosan kapcsolódik a diákok szociális helyzetéhez, és valódi tanulóközösségeket hoz létre;
valamennyi szempontból befogadja a gyermekek sokféleségét, és tanulási lehetőséggé alakítja azt;
célja az élethez szükséges kompetenciák fejlesztése;
a gondolkodási folyamatok megismerését, a gondolkodás és tanulás elsajátítását segíti elő;
olyan értékelési modellt javasol, amely a gondolkodás és növekedés elemeként a képzési folyamatba integrálódik;
szubjektivitást hoz létre, és identitást ad.
3. Piarista szándékú innováció
A piarista innovációt nem diktálhatja a piac vagy a divat, melyek szinte mindig a gyermekek és fiatalok érdekeitől eltérő, tőlük távol eső érdekeket szolgálnak.
Alapvetőnek tartjuk a tanuló kompetenciatérképét és a nevelési-oktatási intézmény céljait. A gyermek és a fiatal központi szerepéből fakadóan megkülönböztető kritériumunk az, hogy valami mennyire hasznos annak a kompetenciatérképnek a szempontjából, amelyet szeretnénk, ha tanulóink kifejlesztenének magukban. Intézményként ugyanígy, van egy bennünket kötelező alapítási szándék: a társadalom megreformálása.
Kalazancius egyik zseniális ötlete az a javaslat volt, hogy a lelkiséget és a kultúrát, az istenhitet és a tudományt lényegileg integráljuk. Nem lehet piarista egy pusztán technikai vagy funkcionális megközelítésre korlátozódó innovatív javaslat, amely nem veszi figyelembe nevelési javaslatunk átfogó voltát.
Az általunk javasolt innováció kulturális és társadalmi átalakulást kínál alternatív eszmék, helyszínek, jelek, tapasztalatok és narratívák létrehozásán keresztül.
A nevelési-oktatási intézményeket antropológiai és teológiai térnek tartjuk.
4. Hozzáférhető és inkluzív innováció
Hasznos és egyszerű módszerekre törekszünk.
Innovációnkat minden család vállalni tudja.
Innovációnk szociális, kulturális, gazdasági, politikai, vallási inklúziót eredményez.
5. Fenntartható, rendszeres, intézményesített, nem felszínes innováció
Saját gyakorlatunk felülvizsgálatából indul ki.
Figyelembe veszi a tudományos felfedezéseket.
Integrálódik a PDCA (Plan-Do-Check-Act) típusú, állandó minőségbiztosítási folyamatokba.
6. Szakmaközösségi szintű és természetű, nem individualista innováció
Közös felmérésekből, reflexióból és javaslatokból indul ki.
Ösztönzi a bevált gyakorlatok közkinccsé tételét, a szakértői értékelést és egymás támogatását.
Elősegíti a képzést és a tudás korszerűsítését.
Pedagógiai stílust hoz létre.
Nevelői közösséget teremt.
Megosztott, közös küldetésre hív.
(2019. május)
[1] Generálisi Kongregáció: Szolgálatunk kalazanciusi identitása, 2011.
