Új szövetség Kalazanciussal – Meghívás megújulási folyamatunkra – PPN 2019

Tisztelt munkatársak, szülők, diákok – útitársaink a piarista küldetésben! „Együttműködő közösségekben, fejlesztő közeget alkotva, hatékony segítséget nyújtani a ránk szorulóknak és hozzánk fordulóknak abban, hogy kibontakoztassák teljes emberségüket, érett személlyé váljanak” – szól küldetésnyilatkozatunk. Ahhoz, hogy a mondat mögött munkálkodó lélek szerint gondolkodjunk és cselekedjünk, rendszeresen fel kell tennünk a kérdést magunknak: „Hogyan és mit kell tennem, hogy szolgálatom teljesítsem?” A káptalani év közös gondolkodása, majd a szerzetesközösség márciusi döntése eredményeképpen született tartományi jövőtervünk arra hív-küld bennünket, hogy merészen keressük a válaszokat – fogjunk egy pedagógiai megújulási folyamatba, mert az idők jelei ezt kérik.

Az alábbi meghívást a piarista intézményekben dolgozó munkatársak és önmagunk felé fogalmaztuk – és adjuk most közre mindenkinek hittel, bátorsággal, szeretettel.”

---

Új szövetség Kalazanciussal

Meghívás megújulási folyamatunkra

 

1. Négyszáz évvel ezelőtt Kalazanci Szent József egyedülálló iskolát fejlesztett ki és nyitott Rómában. Ez volt az első ingyenes népiskola Európában. Bevezette az osztályrendszert; a diákok egyéni képességeik szerint eltérő ütemben léphettek a magasabb fokú csoportokba. A világon először íratott népnyelven nyelvkönyvet; már a legelső osztályokban bevezette a matematika oktatását. Azt szerette volna, hogy nevelői a legkorszerűbb pedagógiai képzést kapják. Iskolájában a tanulók is kivették részüket az egyes nevelési, didaktikai és fegyelmi kérdéseket érintő döntésekből, képviselőik útján. Jól tudta, hogy az iskola, ha a diákok szilárd és tartós előhaladását tarja fontosnak, nem hagyhatja figyelmen kívül a szülőkkel való együttműködést, ezért törekedett rá, hogy mindig a lehető legszorosabb legyen velük a kapcsolat.

Kalazancius azt akarta, hogy diákjai mindent megkapjanak, ami boldogulásukhoz szükséges, ezért az ismeretátadás mellett ugyanolyan fontosnak tartotta többek között a hívő életgyakorlatba való bevezetést, a diákok iskolán kívüli életével és a családjával való foglalkozást. Az egyház mindig „merész újítóként” tekintett rá,[1] intézményei olyannyira hasznosnak és célszerűnek bizonyultak, hogy egész Itáliából és sok más európai országból özönlöttek hozzá az iskolanyitási kérelmek.

2. A piarista rend azt vallja, hogy alapítója azért tudott ennyire áldásos művet alkotni, mert Isten szavát az idők jeleiben ismerte fel. Konkrétan azoknak a gyerekeknek az igényeire figyelt, akik körülvették. Amikor 1600-ban értesítést kapott, hogy visszamehet Spanyolországba, mert találtak neki egy jól jövedelmező kanonokságot, így válaszolt: „Isten szolgálatának jobb módját találtam meg Rómában, mégpedig azt, hogy ezeket a szegény gyerekeket segítem, és nem fogom elhagyni őket semmiért a világon.[2] Érdemes megfigyelnünk, hogyan fogalmaz: „EZEKET a gyerekeket…” Azért tudott Kalazancius jó és korszerű iskolát működtetni, mert odafigyelt a mellette élő konkrét gyerekekre, „ezekre”, és azt kereste, milyen képzést, nevelést kell kapniuk, hogy az akkori világ körülményei között megfelelő állásuk legyen, családot tudjanak alapítani, szilárd meggyőződésekkel és erényekkel remélhetőleg boldog életet élhessenek.

3. A Piarista Rend Magyar Tartománya 2019 tavaszán megtartotta négyévente esedékes legfontosabb tartományi gyűlését, a káptalant, amely azt a határozatot hozta, hogy „merészen gondoljuk újra a piarista iskolát”. A helyi reflexió és káptalani folyamat hatására mind a szerzetesek, mind az intézmények vezető testületei egyértelműen kifejezték azon meggyőződésüket, hogy mélyreható változtatásokra van szükség. Miért?

• Erősek az idők jelei: rohamosan és egyre gyorsuló ütemben változik körülöttünk a világ, új kihívásokkal kell szembenéznünk, a gyerekeknek új körülmények között kell megállni helyüket – olyan jövőbeni helyzetben, melyről ma nagyon kevés a tudásunk. Változó korunk fiataljait pedig csak megújulva – folytonosan megújulva tudjuk megszólítani, kísérni.
• Bár számos tényleges erényt mutat, jelenlegi oktatási-nevelési rendszerünk többrétű, komplex válságban van. Nem fenntartható – és egy nem fenntartható világhoz járul hozzá. Meg kell fogalmaznunk újra miértjeit és hogyanjait. A teremtésvédelem[3], emberségünk, kapcsolataink és környezetünk megóvása, a szegények, a rászorultak rendszerszintű megsegítése érdekében paradigmaváltásra és radikális cselekvésre van szükség. Új társadalmi modellt kell alkotni és élni. A jövőbeli cselekvés lehetősége és felelőssége leginkább a mai fiataloké – rájuk kell figyelnünk, velük együtt[4].
• Új valósággá kell formálni az intézmény szívében a kalazanciusi szándékot: a gyerekekből, családjaikból és a nevelőkből álló nevelési közösséget. Ehhez már a megújulási folyamatban biztosítani szükséges jelenlétüket, képviselni elvitathatatlan összetartozásukat, hogy aztán a közösség a hétköznapok élő valósága lehessen.
• Miközben hivatásunk szépségéből és a Gondviselés kegyelméből számos öröm ér minket, intézményeink hatékonyságát és eredményességét sok esetben alacsony szintűnek éljük: pedagógiai és pasztorális tevékenységeink akadozva működnek, diákjainkat gyakran elveszítjük a nevelési-oktatási folyamatban, s nem tudjuk visszavezetni őket saját útjukra. Pedig ma és holnap éppen önmagukért és a rájuk bízottakért felelősséget vállaló, aktív, kezdeményező fiatalokra van szükség. Az ismeretek mellett nagyobb hangsúlyt kell helyeznünk az egyéni tanulási utakra, az önálló, kritikai gondolkodásra, a közösségépítésre, az együttműködésre és a szociális érzékenységre. Mindez a tanulás, a tanuló intézmény megújult módjait, formáit is kéri tőlünk – melyben gyerek, szülő és nevelő egyaránt, egymástól is tanul.
• Jelenlegi rendszerünkben nehéz pedagógusnak lenni. Nevelői jóllétünk előmozdítása kritikus szempontja a jövő jó iskolájának. Lényeges cél, hogy az önmagát képző, a másiktól tanulni kész nevelő tudjon erőforrást szánni önmagára, családja és a munka világa egymással békében éljen, legyen közössége, otthon-tere, én-ideje, lehetősége az elmélyülésre, elmélyítésre, a minőségi jelenlétre, méltó lelki-szellemi esélye a változásra. Ez is kihív minket a jelenből – egy alapvetően más rendszer felé.  
• A piarista intézmény merész átgondolása csak piarista szerzetesek és világiak közösségében, tetteink által megnyilvánuló karizmánk, a megosztott küldetés elevenségében valósulhat meg. Szükségünk van ennek közös, alkotó újrafelfedezésére is.

4. Mi, magyar piaristák, szerzetesek és világiak, abba a nagy munkába szeretnénk hát belevágni, hogy Kalazanciushoz hasonlóan merészen, az idők jeleire, a mai társadalomra és a mai gyerekek igényeire és szükségeire figyelve újragondoljuk nevelési tevékenységünket, pedagógiánkat, pasztorációnkat, mindazt, amivel a mai és holnapi gyerekeket szeretnénk segíteni, hogy „egész életük alakulása boldog legyen”.[5] A káptalan jövőterve alapján elkészítettük a tartomány stratégiai tervét, melynek egyik fő tartó pillére egész nevelői szolgálatunk, pedagógiánk és pasztorális tevékenységünk megújítása. A 2019-es piarista pedagógiai napokat ennek a nagy megújító tevékenység kezdő eseményének szánjuk. Szeretnénk új szövetséget kötni Kalazanciussal: az ő diákok iránti bölcs szeretetével és pedagógiai tabukat nem ismerő merészségével kívánunk a mai és holnapi kornak megfelelő piarista intézményt kialakítani. Nem fordítunk hátat történelmünknek, sőt, büszkék vagyunk hagyományainkra. Mégis azt érezzük: az idők jelein, a mai fiatalok hangján, igényein és szükségén keresztül az innovációra, a megújulásra kér bennünket az Úr.

5. Arra kérünk tehát benneteket mi is, hogy közösen gondolkodjunk és közösen változzunk. Kalazancius szándéka egyértelműen arra is kiterjedt, hogy iskolái által az egész társadalom megújításához is hozzájáruljon. Az „iskola” újragondolása ezért nem egyszerűen „pedagógiai” és „pasztorális” újításra, hanem a társadalom megújítására irányul. Következésképpen tágas gondolkodásra hívunk mindannyiótokat, tágasabbra, mint az iskola határa: a teljes ember, a közösség, az egyház, a társadalom legyen a szemünk előtt. Ha belefogunk, érintődik társadalomképünk, egyházképünk, a tudás, a tanulás, a nevelő és a diák, az átadandó örökség és magának az átadásnak a fogalma. Kérjük, hogy a legnagyobb szabadsággal lépjünk; ha szükséges, a törvény szabta lehetőségek határait is feszegetve.

Tudjuk, hogy a változás nehéz; erőfeszítést, szemléletváltást, tanulást, valaminek az elhagyását, és másvalaminek az elsajátítását igényli; s ezzel félelmet is kelt.[6] Nemcsak rajtunk kívül álló dolgok megváltoztatásáról, hanem saját magunk megváltozásáról van szó. Ám nem vagyunk egyedül. Induljunk el együtt, bátran ezen az úton! Lépjünk ki eddigi meggyőződéseink, gyakorlataink keretei közül, higgyünk abban, hogy az Úr ma erre kér bennünket, csak így szolgálhatjuk és szerethetjük „ezeket a gyerekeket”.

Beszélgessünk sokat, s indítsunk folyamatot értük. A legjobb, ami történhet, ha vitatjuk, melyik út a legjobb. Legyünk mindnyájan ennek a megújulásnak a hordozói! Közösen, összefogva és rendalapítónkkal újra szövetkezve megalkothatjuk azt az iskolát, amelyet ma és aztán holnap működtetne Kalazancius.

2019. szeptember 22.

 

(Következnek az igazgatók és a tartományi felelősök aláírásai, a csatolt dokumentumban írásképpel.)

 

Böszörményi Géza SP, Piarista Általános Iskola, Gimnázium, Kollégium és Boldog Donáti Celesztina Óvoda, Nagykanizsa

Horváth Bálint, Piarista Gimnázium, Budapest

Jusztin István, Sík Sándor Piarista Egyetemi Szakkollégium, Szeged

Jusztinné Nedelkovics Aliz, Dugonics András Piarista Gimnázium, Alapfokú Művészeti Iskola és Kollégium, Szeged

Kalász Ákos, Piarista Gimnázium és Kollégium, Vác

Katona Miklós, Kilátó – Piarista Pályaorientációs Módszertani Központ, Vác

Mikulás Domonkos, Piarista Gimnázium, Kollégium, Általános Iskola és Óvoda, Kecskemét

Sebes Péter, Kossuth Lajos Középiskolai Piarista Kollégium, Sátoraljaújhely

Szabó László SP, Piarista Tanoda, Sátoraljaújhely

Valaczka János Pál SP, Piarista Szakközépiskola, Szakgimnázium és Kollégium, Göd

Zsódi Viktor SP, Piarista Gimnázium, Általános Iskola és Óvoda, Mosonmagyaróvár-Hédervár

 

 

Szilvásy László SP, tartományfőnök

Lázár László, pedagógiai szolgálatért felelős tartományfőnöki delegátus

Szakál Ádám SP, ifjúságpasztorációért felelős tartományfőnöki delegátus

Vereb Zsolt SP, küldetésért és ifjúságpasztorációért felelős tartományi asszisztens