Pedro Aguado generális atya gondolatai az egyetemes káptalanról és befogadásáról.
Jelen rendtársi levelemet kevéssel azelőtt írom, hogy Mexikóba indulnék rendünk 48. egyetemes káptalanjára. Jó ideje vártunk erre a káptalanra, melyet a járványhelyzet miatt több hónappal el kellett halasztanunk. Végre – amennyiben nem lesz újabb járványügyi fejlemény – meg tudjuk tartani az alapvető óvintézkedések mellett, melyek segíthetnek abban, hogy mindenki a lehető legbiztonságosabb körülmények között vegyen részt az eseményen.
Szeretnék megosztani veletek néhány egyszerű gondolatot arról, mit jelent számunkra az egyetemes káptalan tartása és befogadása. Szeretnék néhány szót szólni a kontextusról, amelyben tartjuk, továbbá arról a kihívásról, hogy – a későbbiekben – hogyan tehetjük a Kegyes Iskolák mindennapi életének részévé, és végezetül néhány olyan főbb kérdésről is szólnék, amelyeknek a munkánkat fogjuk szentelni.
KONTEXTUS
Lehetetlen volna felsorolnunk egyetemes káptalanunk megtartásának „legfőbb kontextusait”, de példaként meg tudunk nevezni néhányat közülük.
Kétségtelen, hogy egyházi részről kaptunk néhány olyan meghívást, amelyekre különösen fogékonyak lehetünk és kell lennünk. Ilyen például: a globális nevelési egyezmény helyreállítása, melyre Ferenc pápa hív bennünket; a szinodális egyház megvalósítására szóló meghívás a részvétel, a közösség és a küldetés vonatkozásában; a Laudato si’ és a Fratelli tutti enciklikákban megfogalmazott javaslatok; a szegény, a tőlünk különböző és a bevándorló befogadása; új lendület az ifjúságpasztoráció terén a Christus vivit jegyében. Mindezek és még sok másik is olyan irányok, amelyeket az egyház állít elénk, és amelyeket karizmánk szívébe fogadunk.
Társadalmi vonatkozásban elég egyértelmű, hogy a világjárvány által provokált körülményeket káptalanunknak erősen figyelembe kell vennie. Nemcsak a következmények miatt, hanem mert a felszínre hoz olyan kihívásokat, amelyek már a koronavírus-járvány előtt is léteztek, de a pandémia tette egyértelművé őket: a földünk oktatást érintő kihívásaival kapcsolatos témák; az átfogó ökológia szükségessége; küldetésünk pénzügyi fenntarthatósága; odafigyelés a fiatalokra, akik egy „értelmes élet” után kutatnak, stb. A poszt-Covid időszak – mely talán még el sem kezdődött – mélyreható elemzést és mérlegelést kíván.
A mi kis piarista kontextusunkon belül pedig ugyancsak van néhány figyelemre méltó pont: a Kegyes Iskolák ünnepélyes fogadalmas szerzetesrenddé nyilvánításának és a Kalazanci Szent József által megfogalmazott konstitúció jóváhagyásának négyszázadik évfordulója különösen nagy jelentőségű számunkra, de ezen kívül ott van még a piarista hivatás éve; a prioritások újrafogalmazása életünk kulcsfontosságú területeire nézve; rendünk megerősödésének, újraszervezésének és terjeszkedésének folyamatai; az „új piarista” kialakítása vagy a rendi életen belüli kapcsolódás és építkezés új formáinak kitapasztalása például a technika nyújtotta lehetőségek révén, stb.
BEFOGADÁS
Mindnyájan tudjuk, hogy időre van szükség ahhoz, hogy egy olyan tágas és sokszínű valóságon belül, mint amilyen a miénk, megértsük, befogadjuk és életünk részévé tegyük az egyetemes káptalant. Ha azonban sikerül, lassanként kialakulnak ezek a dinamizmusok, és végül irányt is szabnak. Ez az egyetemes káptalanok egyik nagy ereje: kijelölik a horizontot, amely felé haladni kívánunk, és az utat, amelyet bejárhatunk.
Volt alkalmam négy egyetemes káptalanon is részt venni (1997, 2003, 2009 és 2015). Biztos vagyok abban, hogy mindnyájunknak megvan a maga személyes emléke ezekről a káptalanokról (és a korábbiakról is azoknak, akik részt vettek rajtuk). Szeretném megosztani veletek saját emlékeimet annak szemléltetéséül, mit jelent befogadnunk egy káptalant, és az általa kijelölt utakon haladni.
A káptalanok sok témát dolgoznak fel és gondolnak végig, elemzik a valóságot, terveket dolgoznak ki, különféle indítványokat és javaslatokat hagynak jóvá vagy utasítanak el. De minden egyes káptalan ad valami jelentős dolgot, ami aztán kijelöli az irányt és megújítja a Kegyes Iskolákat. Hozok néhány példát azokról a káptalanokról, melyeken magam is részt vettem.
Az 1997-es egyetemes káptalan jóváhagyott egy nagy jelentőségű dokumentumot Világiak a Kegyes Iskolákban címmel. Ez a dokumentum nagyban kihatott – és továbbra is kihat – a Kegyes Iskolák életére. Az akkori káptalan megerősítette a szerzetesek és világiak közös útját, bemutatta a világiak piarista életbe és küldetésbe való bekapcsolódásának különféle módjait, irányokat jelölt, direktóriumok megírására adott ihletet, továbbá irányt szabott minden olyan döntésnek, amelyek alapján a piarista rend mélyrehatóan átformálta saját valóságát. E dokumentum és e káptalani határozat nélkül nem ott tartanánk, ahol most tartunk. Még ma is azon dolgozunk, hogy minél inkább beépítsük e dokumentum tartalmát életünkbe, ugyanis továbbra is foglalkoznunk kell vele tartományainkban és jelenléteinkben.
A 2003-as egyetemes káptalan egy nagyon értékes intézményi dokumentumot hagyott jóvá Krisztusba öltözötten címmel, amely erősen hangsúlyozta, mit is jelent számunkra, hogy Krisztust igyekszünk életünk középpontjába helyezni. (E témával különösképpen is foglalkozni fogunk a 2022-es egyetemes káptalanon.) E nyilatkozat mellett két másik nagyon fontos intézményi dokumentumot is megfogalmazott, melyek – különösebb nyilvánosság nélkül – jelentős segítséget nyújtottak az elmúlt években. A Gazdasági direktórium (Az anyagi javak kezelése című kötetben) és a Piarista szolgálat – Nevelve evangelizálni Kalazancius stílusában című dokumentumokról beszélek. Az utóbbi években sokat fejlődtünk mindabban, ami anyagi javaink kezelését illeti, másrészről pedig nincs kétség afelől, hogy a 2003-as káptalan által jóváhagyott Piarista szolgálat című dokumentum nagyon gazdag munkát eredményezett szolgálatunk kalazanciusi identitása és minősége vonatkozásában. Munkánk egy részét még mindig arra építjük, amit azon a káptalanon kaptunk.
A 2009-es (Peralta de la Salban tartott) káptalan dokumentumok értékes és gazdag sorát tárta elénk. Úgy vélem, ez a káptalan – a korábbi káptalanokon jóváhagyott irányelvekre építve és a rend életével összhangban – legalább négy nagy irányt jelölt ki. Az alábbiakra gondolok: a rend terjeszkedése melletti elköteleződés meghatározott kritériumokkal, melyek mentén haladtunk; a tíz kalazanciusi identitáselem, melyek oly sokat segítettek szolgálatunk jobbításában küldetésünk minden egyes platformján; a nem formális nevelés térhódítása a Kegyes Iskolákban; végezetül az a döntés, hogy folytatjuk a rend újraszervezésének és revitalizációjának folyamatát. Ez a káptalan viszonylag friss, így felesleges az általa kijelölt irányok fontosságánál időzni, hiszen azok itt vannak mindnyájunk szeme előtt.
Végezetül pedig a 2015-ös magyarországi káptalan a rend elé tárta „életünk kulcsfontosságú területeit”, melyek kihatottak a most lezáruló hat év globális folyamatára. A világos és közös megegyezéssel meghatározott „kulcsfontosságú területek” [claves de vida] alkalmazása életünkben lehetővé teszi, hogy a rend módszeresen fejlődjön életünk és küldetésünk minden területén. E hat év lezárultával elmondhatom, hogy az „élet e kulcsfontosságú területei” döntően befolyásolták a generálisi kongregáció munkáját, sőt az összes tartományt, melyek képesek voltak saját valóságukba integrálni azokat, és így megújulni a rendi közösség szellemében, miközben folyamatosan szem előtt tartották a Kegyes Iskolák egészét. Ezek olyan „kulcsfontosságú területek”, amelyekről még sokat tanulhatunk. A 2021-es (2022-es) egyetemes káptalantól azt várjuk, hogy új hangsúlyokra és árnyalatokra világítson rá e „kulcsfontosságú területek” fejlesztése érdekében.
Úgy vélem, ebben áll káptalanjaink befogadásának és tanításuk megvalósításának folyamata. Bár évek kérdése, mégis kétségtelen, hogy az ott hozott döntések irányt szabnak, és amennyiben képesek vagyunk megérteni és tiszteletben tartani a káptalanok tanítását, mindez segíteni fog nekünk, hogy a Szentlélekhez, az egyházhoz és az alapítói karizmához hűen járjuk utunkat, és arra ösztönöz majd, hogy egyre jobb válaszokat adjunk a gyerekeknek és a fiataloknak, akik életünk értelmét jelentik.
MEXIKÓ 2022
Fölösleges felsorolnom a mostani egyetemes káptalanra tervezett összes témát, hiszen mindnyájan jól ismeritek őket, és több levelemben is beszámoltam már róluk. Csak egyetlen dolgot szeretnék megemlíteni velük kapcsolatban.
Egy egyetemes káptalannak nem áll módjában egy „hiánytalan, átfogó tanítást” megfogalmaznia vagy az összes lehetséges döntést meghoznia egy adott témában. Módjában áll azonban a rend asztalára tenni néhány olyan témát, amelyek különleges jelentőségűek, továbbá fontos útmutatást adhat azok kidolgozására.
Ez az egyetemes káptalan olyan kiemelkedő fontosságú témákban való elmélyülésre tesz majd javaslatot, amelyek az egyházon, a társadalmon és a Kegyes Iskolákon belül a kibontakozás folyamatában vannak. Olyan központi kérdésekre gondolok itt, mint a szinodalitás, a rend átfogó fenntarthatósága, az interkulturalitás és az inkulturáció közötti kapcsolat, rendi kultúránk megújítása vagy akár az Úr központi szerepe életünkben. Ezek nagyon erőteljes és jelentős kihívások, melyek hatással lesznek ránk az elkövetkező években. Az egyetemes káptalanok értéke a következő: egybegyűjtik az egyház, a társadalom és a rendi élet felénk irányuló felhívásait; hivatásunkból kiindulva befogadják és értelmezik azokat; igyekeznek új horizontokat nyitni és rámutatni a megújulás útjaira. Adjunk időt – éveket – ennek a káptalannak. Mérlegelő szívvel és a küldetés szellemében fogadjuk üzenetét!
Egy káptalan befogadása kicsiben bár, de ugyanúgy valósul meg, mint az egyház egészében a szinódusok vagy enciklikák feldolgozása. A befogadás lassú, és sok munkát igényel; olyasvalami, ami vagy létrejön vagy nem, és nem „elrendeltetik”, hanem a posteriori nyer megállapítást. Rendünk előtt a következő években egy nagy kihívás fog magasodni: befogadja-e – vagy nem – az egyetemes káptalan üzenetét. Előfordulhat ugyanis, hogy nem, vagy csak felszínesen fogadjuk be. Ez esetben elszalasztanánk egy komoly lehetőséget.
A káptalan befogadásáért végzett munka nem csak a dokumentumok elolvasására történő biztatásból vagy olyan képzési tervek ösztönzéséből áll, melyek a dokumentumok jobb megismerését és tanulmányozását hivatottak előmozdítani. Ahhoz, hogy megvalósuljon a káptalan befogadása, globális megmozdulásra van szükség, mely pozitív és operatív hozzáállást kíván meg. A káptalani határozatokat és döntéseket közelebb kell vinni a piarista szerzetesekhez és világiakhoz, segíteni kell a fiataloknak az ezekben rejlő lehetőségek és kihívások megismerésében és felfedezésében, támogatni kell az olyan konkrét kezdeményezéseket és döntéseket, amelyek lehetővé teszik a káptalan által jóváhagyott határozatok megvalósulását. Ha „semmi új nem történik” egy egyetemes káptalan után, az azért lehetséges, mert semmi újat nem mondott a káptalan, vagy mert nem voltunk képesek befogadni a káptalanon jóváhagyott újdonságokat. Nem szeretném anélkül zárni rendtársi levelemet, hogy ne köszönném meg mindannyiótok nyitottságát, türelmét és együttműködését mindezen évek során, amikor generális atyaként szolgáltam a rendet. Áldjon meg bennünket az Úr, és inspiráljon bennünket a Kegyes Iskolák életének ezen új szakaszában!
Rendtársi öleléssel:
Pedro Aguado Sch. P.
generális atya
