Holczer József: Lájtos esetem a lajt-tal
Forrás:
Édes Anyanyelvünk, 2008. február, XXX. évf. 1. szám, 11. old.
Lájtos esetem a lajt-tal
Élvezettel olvastam a 2007. októberi szám 8. oldalán Minya Károly Gajra ment j-k című cikkét, kiváltképp „a legproblémásabbnak tűnő pontos j-s szó" elénk tárását. Nos, én tudok egy ennél is furcsábbat, azazhogy abszurdabbat. És nem is mai keletűt!
Bizony, anno (még aktív magyartanár koromban) sikerült átvernem egy egész osztálynyi csoportomat. Milyen j-vel – tehát j-vel-e vagy ly-nal – írnátok ezt a szót? És a kipontozott betűegyüttes ekképp festett: fagyla…t. Csak az eredményt, a statisztikát írom ide: fele-fele arányban oszlottak meg a válaszok! Száz százalékig valamelyik j hangot jelölő betű mellett foglaltak állást. Egyikük meg is indokolta (vélt) igazát: azért pontos j, mert „afféle lajtos kocsin hozza a fagyot". Mármint a „fagylajtos"! Holott ebbe a szóba se nem j, se nem ly, hanem l kell!
Csupán egy kis adalékot kívántam hozzátenni az említett cikk példájához. Közlésem, sztorim – súlyát tekintve – divatos szóval: light. Ma még így írjuk. Kiejtésen alapuló átírása pontos j-vel történik. E formában találjuk épp Minya Károlynál az Új szavak I. kötetének 96., valamint a Tolcsvai Nagy Gábor szerkesztette Idegen szavak szótára 623. oldalán. Tehát: lájt. Mindkét munka a ‘könnyű/könnyed’-ben jelöli meg a fő jelentését. Szomorúan látjuk, de még inkább halljuk a lájt terjedését hasonló jelentésű magyar szavaink rovására. Én mégsem aggódom: címemmel máris illusztráltam, hogy terjed a kompromisszumos forma. Az idegenül hangzó négybetűnyi szót legalábbis toldalékában – egy igen termékeny képzőnk által -mégiscsak magyarabbá tesszük.
Hadd birkózzanak hát: szorítsa ki a lájt-ot a lajtos. De csakis pontos j-vel!
Holczer József
