Más szerzetesrendekhez hasonlóan a piaristák között is kezdettől fogva szokásban volt, hogy minden elhunyt szerzetesről rövid, majd később hosszabb életrajzot írtak, amelyet szert
Az életrajzok szerzői eleinte részben a tartományfőnöki titkárok, később pedig ezzel megbízott tudós rendtagok voltak. A XX. században a legtöbb életrajzot Friedreich Endre (1915–1936), Biró Imre (1942–1965) és Benkő Andor (1965–1988) készítették, akik sok esetben komoly kutatást folytattak az elhunyt életéről és tudományos munkásságáról.
Ezt a sok kötetnyi, több mint 2000 oldalas értékes levéltári anyagot, amely történeti forrásértéke mellett néha olvasmányként is izgalmas, most már CD-ROM formájában is olvashatják az érdeklődők. A Magyar Piarista Rendtartomány Központi Levéltára ugyanis állami pályázati támogatással az Arcanum Adatbázis Kft. segítségével digitalizálta az 1883 és 1988 közötti nyomtatott és írógépelt életrajzokat, így azok most már széles körben hozzáférhetők lesznek. Ezenfelül a digitális szövegállomány új lehetőségeket is kínál a kutatók számára, hiszen ezentúl az életrajzok bármely szavát ki lehet keresni sajátos szempontok alapján, amely korábban gyakorlatilag nem volt lehetséges.
Végül egy kis ízelítő Nyers Lajos életrajzából, akik 1916 és 1922 között a tatai piarista gimnáziumba járt:
"Pajtásaival … együtt egyik évben az »öreg tó« jegén jött át Tóvárosról Tatára olyankor, mikor még nem volt eléggé befagyva. Az iskola szigorúan tiltotta az ilyen vakmerő átkeléseket, mivel az öreg tó nem egyszer nyelt már el áldozatul ilyen meggondolatlan vállalkozókat. Szerencsésen átjutottak ugyan, de nem észrevétlenül, mivel osztályfőnökük, Pusch (Pogor) Ödön történetesen meglátta őket, és ablakából figyelte átkelésüket. Majdnem consilium abeundi [eltanácsolás] lett a vége. De mégis szerencsésen elmúlt fejükről ez a veszedelem és szégyen. Másik alkalommal … két osztálytársával az »öreg vár« elzárt rácsos vas kapuján akart átmászni. Ekkor baleset is érte. Megsértette lábát, de eltitkolta mindaddig, míg sebe el nem mérgedt. Erélyes és hirtelen kezű osztályfőnökük ekkor szobájában külön-külön disciplina alá fogta őket. A pálcák között szabad választást engedett nekik. Amelyik már átesett rajta, nem árulta el a soron következőnek, hogy voltaképpen mi történt vele, csak ennyit mondott: »Hát beszélt.« A végén aztán együtt szipogtak vállalkozásuk gyászos fináléján."
