A mai imanapon a piarista jubileumi évben is imádkozunk a piarista szerzetesi hivatásokért. Május 31. Glicerio Landriani halálának és tiszteletre méltóvá nyilvánításának évfordulója. Kalazanci Szent József legjobban szeretett és leglelkesebb munkatársa volt. A rendalapító nagy reményeket fűzött a lelkes fiatalemberhez, azonban Gliceriot korán elragadta a halál. Így vált a szentéletű fiatalember a piarista iskolák és a szerzetesi hivatások égi pártfogójává.
Ma, amikor megemlékezünk ennek a fiatal piaristának a hivatásáról, imádkozzunk újabb piarista hivatásokért is.
„A piarista rendben vagyok, amelynek iskolájában mintegy nyolcszáz kisebb-nagyobb gyermekkel foglalkozunk… Remélem, az Úr méltónak talál arra, hogy szolgáljam őt ebben az olyannyira fontos intézményben, hiszen teljesen el vagyok képedve: ezek a szegény családból származó gyermekek, akik hozzászoktak, hogy az istenfélelem minden féke nélkül a tereken lődörögjenek, erkölcstelen dolgokat cselekedjenek és mondjanak, most elfordulva a semmittevéstől és a rosszalkodástól, Isten segítségével iskolai gyakorlatoknak szentelik magukat, lelkük üdvére pedig igyekeznek elsajátítani a keresztény tanítást.”
(Glicerio Landriani levele 1612-bőlrokonának, Federico Borromeo bíborosnak)
Tiszteletre Méltó Glicerio Landriani szent rendalapítónk egyik legszorosabb munkatársa volt. Hullócsillaghoz volt hasonló, mondja Severino Giner rendtörténész, hiszen oly rövid ideig és oly fényesen ragyogott. A piarista rend ugyanis pusztán hat éven át örülhetett annak, hogy soraiban tudhatja a valaha élt leghűségesebb piaristát.
Glicerio szívvel-lélekkel a kisgyermekek nevelésének szentelte magát. Gyakoroltatta velük a „folyamatos imádságot”, azt az eredeti imagyakorlatot, amely ma is él egyes piarista iskolákban. A szentek életpéldáját és a gyermek Jézust állította a kicsinyek szeme elé. A nagyobb diákoknak irodalmat tanított, ezzel nyitott szélesebb kulturális távlatokat eléjük, és ezen keresztül ismertette meg velük az egyház újabb mozgalmait.
Hétköznapokon az iskolában dolgozott, vasárnap és ünnepnapokon a katekizmust tanította a plébániákon. Kiváló hitoktatónak bizonyult mind az iskolában, mind a plébániákon: az általa vezetett foglalkozások sosem voltak unalmasak, énekeltette, megmozgatta a gyermekeket, olyan imákat és zsoltárokat is tanított nekik, amelyekkel könnyebben megjegyezhették a keresztény hit igazságait és a Szentírás elbeszéléseit. Jó piaristaként nemcsak a hitre vonatkozó ismereteket adta át, hanem az általános műveltség alapelemeit: az írásbeli közlés és a számolás képességét is.
A plébániákon nemcsak a kisgyermekekkel foglalkozott. Nagyon sok időt és energiát szentelt a hitoktatók felkészítésére is: feladatának tartotta azoknak a világi hívőknek a képzését, akik önzetlenül bekapcsolódtak a hitoktatás munkájába. Vándortanítóként végezte szolgálatát városszerte, így például a Sant’Adriano-plébánián harminc hitoktatóval és négyszáz kisgyermekkel foglalkozott.
Az első iskola, amelyet Kalazancius Rómán kívül nyitott, a frascati iskola volt, ahol a „Kegyes Iskolák Királynője” Mária-képet is őrzik. Az ottani iskolaalapításhoz Kalazancius magával vitte Gliceriót, aki rövid időn belül igen híres, keresett piarista lett, mindenki őt akarta például beteghez hívni. Olyannyira jól végezte lelkipásztori feladatait is, és annyian keresték, hogy a rendalapító kénytelen volt újra Rómába helyezni, hogy ne szakadjon ki az iskolai munkából.
A kezdeti időkben a piarista iskolák egyik jellegzetes gyakorlata az volt, hogy a tanárok hazakísérték a gyermekeket. Ennek a kezdetleges „iskolabusznak” a fő célja azt volt, hogy megvédjék őket az utcán rájuk leselkedő veszélyektől. A rendalapító nemegyszer buzdította a piaristákat arra, hogy nagylelkűen és alázatosan végezzék a gyermekek hazakísérését, és őrangyalként álljanak mellettük. Amikor erről írt, biztosan Glicerióra is gondolt, aki ezt a gyakorlatot bevezette.
Glicerio azonban súlyos beteg lett, és harmincévesen, az életszentség hírében elhunyt. Boldoggá avatási eljárását már rendalapító szent atyánk elindította.
Glicerio 1612. május 31-én lépett be a piarista rendbe. 319 évvel később, 1931. május 31-én XI. Pius pápa határozatban ismerte el, hogy hősies fokban gyakorolta az erényeket, és ezért Glicerio Landrianit „tiszteletre méltóként” lehet szólítani.
Add, hogy a piarista közösségeinkben megélt testvéri szeretet, tisztelet, öröm és elfogadókészség másokat is arra indítson, hogy nagylelkűen neked szenteljék életüket, és így növekedjen a piarista rend, gyarapodjanak közösségeink, testvériségeink és intézményeink, hogy minél több gyermekhez elérjünk, akik szomjazzák Jézus örömhírét, a tudást, a szeretetet, a gondoskodást.
Ámen.
PIARISTA REND MAGYAR TARTOMÁNYA
