A közelmúltban a Keresztény Élet interjút készített Kalász Ákossal, a váci PIarista Gimnázum igazgatójával. Lonkay Márta írása.
Hogyan lesz valaki fiatalon egy ilyen nagy tradíciókkal bíró intézmény igazgatója, mint amilyen a váci Piarista Gimnázium?
Ehhez úgy hiszem, a gyerekkoromig kell visszamennem. Angyalföldön nevelkedtem, innen vezetett az út Vácra. Gyermekkorom meghatározó s legerősebb hatással bíró közössége a Babér utcai Szent Mihály Plébánia. Innen fakad a mai Egyház közösségéről alkotott képem is. Ha visszagondolok, még ma is úgy érzem, csak egyszerűen jó volt ott lenni. Mi, fiatalok valóban egymás barátai voltunk ott, akik nemcsak a közösségi programokat, hanem a szabadidőnket is együtt töltöttük. Az egyházi közösségben otthon voltam. De a családomban is keresztény értékrend szerint nevelkedtünk a testvéremmel. Unokatestvérem, a váci piaristákhoz járt. Az öcsémmel igazi példaképként néztünk fel rá. Láttuk hogyan gyarapodik testben, lélekben és szellemben, s ez követendő példaként szolgált számunkra. Ezért nem is volt kérdés, hogy hol szeretnénk továbbtanulni. Különleges élet a piarista diákélet. Egy 250 fős fiúgimnázium életébe belecsöppenni több volt, mint amire előzetesen számítottam. Nem beszélve arról, hogy olyan nagyszerű pedagógusok tanítottak, mint Jelenits István, Endreffy Lóránd, Simonyi Alfréd vagy Vereb Zsolt, Nyeste Pál, akiknek piarista karizmájából fakadóan sokat épülhettem. Gimnazistaként még az orvosi pályára készültem. Az operatív irányzatok, a baleseti sebészet és a traumatológia vonzottak különösen. A gimnáziumi évek múlásával és nagyhatású tanáraimnak köszönhetően azonban a nevelés, a pedagógia is egyre jobban érdekelni kezdett.
A továbbtanulásnál válaszút elé kerültél?
Igen, a Jóisten egyértelműen döntés elé állított. Ugyanarra a napra írták ki az orvosi egyetemre való felvételit és a bölcsészkarra valót is. A vonatállomáson kellett eldöntenem, hogy melyik úton induljak el. A tanári pályát választottam, s negyedévesként már latin csoportokat tanítottam egykori alma materemben, a Váci Piárban. Most már több mint 21 esztendeje, hogy a váci Piarista Gimnázium családjához tartozom.
2017 szeptemberétől pedig – mondhatjuk – családfő lettél, hiszen te vezeted az intézményt.
Így van, és érzem is a súlyát, felelősségét. Felelős vagyok az iskolámért. Először ezt akkor éreztem, mikor tanítani kezdtem itt, majd osztályfőnök lettem. A felnőtté válásomnak is egy igen fontos mérföldköveként szolgált ez a tapasztalat. A felelősség most azt is jelenti számomra, hogy válaszokat kell adjak. Felelős vagyok a diákjaimért, a pedagógus kollégáimért, s minden itt dolgozó munkatársamért. Sok-sok család is kötődik az iskolához, s ami nagy öröm, számtalan diákunk jár rendszeresen vissza hozzánk. Tanúságot tesznek, pályaorientációs tanácsokat adnak, előadásokat tartanak, vagy csak beugranak pár szóra. Gimnáziumunk élő és eleven család, s ez nagy áldás számunkra. Négygyermekes apaként igyekszem méltó családfője lenni ennek a közösségnek.
Említetted a különleges, piaristákra jellemző légkört, amit az iskola ad. Igazgatóként és pedagógusként mit szeretnél átadni az idejáró fiatalok számára?
A közösségszervezést érzem legfőbb karizmámnak – a pedagógián és tantárgyaimon keresztül is. A kalazanciusi pedagógiának pedig ez az egyik fókusza. A fiatalokat közösségi életre neveljük, hogy értékes és a társadalom számára is meghatározó építőkövekké válhassanak. Azzal a gondolattal találkoznak itt diákjaink, hogy az életük nem öncélú. És azzal a küldetéssel indulnak el tőlünk, hogy hassanak a világra, ne elszenvedjék, hanem formálják, alakítsák azt, s legyenek életükkel az élő evangélium hirdetői. A személyiség értelmi magjának növelése a piarista emberkép második fókusza. Értelmet gyarapítani, gondolkodtatni, kreatív, kommunikatív embereket nevelni szintén feladatunk, amihez hozzátartozik a diákszemélyiség szellemi dimenziójának növelése, igényes és modern oktatása, tanítása.
Mi tartozik még a piarista pedagógiához?
A központja a spiritualitás. Hiszen mi nem a semmiben lebegünk, hanem kötődünk egy teremtő erőhöz, transzcendens létezőhöz, Istenhez. Ezen az úton is fontos feladatunk van. Lépésről lépésre azaz életkornak megfelelő módon kínáljuk diákjainknak a találkozást Istennel, de ez a találkozás egyéni feladat, személyes döntés is. Mi példát, lehetőséget, segítséget adunk. Lelkigyakorlaton, csendes imában, a szentmise ünnepén vagy bármely órán, amelyen a világról tanítunk. Aztán van egy fizikai aspektusa is a piarista nevelésnek. Gyerekeink gazdag szabadidős programok közül választhatnak. A szervezéstől egészen a kivitelezésig ez igen nagy energiákat mozgósít bennünk, pedagógusokban is. De olyan jó látni diákjainkon egy-egy ilyen programon a piarista pedagógia érő gyümölcseit! Tehát ez nemcsak őket, hanem minket, tanárokat is gazdagít.
A közösségi élet valóban híres a váci Piarista Gimnáziumban. Erre ékes bizonyíték, hogy idén nyáron pedagógustársaiddal Rómába szerveztetek kerékpáros zarándoklatot. Ez neked már a harmadik volt.
Nagykanizsáról indultunk huszonnyolc lelkes fiatal (tanárok, diákok, egy szülő és öregdiákok), s a 13. napra érkeztünk meg a Róma táblához. Élményekkel teli hetek vannak a lábainkban és a szívünkben. Hasonlít ez az út, az evangéliumi úton levéshez, s mindvégig éreztük a Gondviselő jelenlétét. A fiatalok pedig életre szóló tapasztalatokat szereztek a világról s az embertársaikról egyaránt. Sok bizalommal és szeretettel találkoztunk útközben. S újra rácsodálkozhattunk arra, hogy Isten milyen szép világot teremtett nekünk.
Az elmúlt időszakban a piarista család sok kerek jubileumot is ünnepelt.
Igen. Többek között alapításunk 400 éves évfordulóját, s bizony ez is mutatja, hogy Kalazanci Szent József hosszútávon gondolkodott. Fenntarthatóvá akarta tenni az általa alapított iskolát, ezért is hozott létre egy rendi közösséget. Ez modern gondolat. Aztán 2014-ben volt a váci iskolánk 300 éves, a tavalyi évben pedig a feloszlatásokat követő újraindulás 25. évét ünnepeltük. Ezek a jubileumok arra is figyelmeztetnek, hogy van mire visszanézni, van mit megünnepelni és van mit megköszönni.
Hogyan tekintesz a jövőbe?
A tenni akarás mindig is erősen munkált bennem. Folytatni szeretném eddigi munkám – ugyanezzel a gondolkodásmóddal, ahogy eddig dolgoztam. Az iskola felelős gazdája és a rám bízott közösség jó pásztora szeretnék lenni.
Lonkay Márta
