A 2011-es év káptalani esztendő a piarista rendben. Egy négyéves ciklus végére érkeztünk, eljött a számvetés és a tervezés ideje minden rendtartományban. A káptalan nem más, mint
A 2011-es év káptalani esztendő a piarista rendben. Egy négyéves ciklus végére érkeztünk, eljött a számvetés és a tervezés ideje minden rendtartományban. A káptalan nem más, mint kifejezetten és ünnepélyesen ennek a számvetésnek és tervezésnek szentelt néhány nap.
A tartományokon belül szervezett káptalanoknak két szintje van, helyi és tartományi. Megfelel ez annak a két működési szintnek, amely minden rendtartományt jellemez. Hiszen egy-egy hely, helyi közösség vagy iskola nem független sziget, de nem is valamiféle „testrész", amely másutt, magasabb szinteken hozott döntéseket hajt végre önállótlanul. Összetett szervezet egy-egy rendtartomány, tele kapcsolatokkal, ide-oda kommunikációval, vagyis tartalmaknak, tudásoknak, tapasztalatoknak különbözőképpen szervezett csatornákon történő áramlásával. A helyi szintek egy nagyobb egészen belül működő szervezeti egységnek tudják magukat. Odafigyelnek arra, ami ebben a nagyobb egységben összeáll, és igyekszenek e nagyobb felől, az egész felől látni saját magukat. Ez a nagyobb egész pedig folytonosan módosul és újraépül, mert nyitott a helyi szinteken megszülető tapasztalatok befogadására.
Ezért szoktunk káptalani folyamatról beszélni, amelynek főbb állomásait alkotják egyrészt a helyi, a tartományi és az egyetemes káptalanok, másrészt a mindennapi élet, vagyis a döntések megvalósításának és az új tapasztalatok begyűjtésének időszakai. Olyan tehát ez, mint egy tanulási folyamat. Megvan benne a konkrét tapasztalatszerzés, a reflexió, a döntés/tervezés és a végrehajtás időszaka. A káptalan megünneplésének napjai tehát nem állnak meg önmagukban, hanem részét alkotják egy tágasabb tanulási folyamatnak.
A káptalan a reflexió és a tervezés alkalma. Mind a reflexióhoz, mind a tervezéshez szükség van magaslati és külső pontokra. Nélkülük ugyanis nem tudnánk értelmezni azt, ami történik velünk, és nem tudnánk kellő távolságba előretekinteni sem. Ha vannak külső és magaslati pontjaink, akkor tudunk megfelelő távolságból rálátni önmagunkra, hogy lássuk, és távlatban, összefüggésekben lássuk önmagunkat.
Káptalani folyamatunkban mi is igyekeztünk és igyekszünk rátalálni külső és magaslati pontokra. Melyek ezek? Az egyik ilyen magaslati pont a Piarista Rend egyetemes valósága, amely részint kapcsolatrendszerével, részint hivatalos állásfoglalásaival vonatkozási keretként, értelmezési rendszerként vesz körül minket. Rendünk legutóbbi egyetemes káptalana hat úgynevezett fő cselekvési irányt határozott meg, amelyek nagyon konkrét pontokat ajánlanak a reflexió és a tervezés számára. Egy másik külső pontot jelent az, ahogyan a környezetünk lát és érzékel minket. Ha nem is feltétlenül kellemes élmény, mégis fontos szembesülnünk azzal, hogy az, amit tenni szándékozunk, hogyan érkezik meg diákokhoz, szülőkhöz, öregdiákokhoz, mit lát belőlünk a helyi egyház és a helyi társadalom. Az egyik iskolánk például úgy méri ezt föl, hogy minden tanár elbeszélget két-két diákkal, és az így összegyűjtött vélemények adják az iskola önreflexiójának egy fontos részét.
A helyi szintű káptalanoknak két része van. Hagyományosan és az előírások szerint ugyan csak a helyi szerzetesközösségnek dolga, hogy káptalant tartson, rendtartományunk azonban már a legutóbbi káptalani időszakban, 2006-ban úgy döntött, hogy az iskolákban is legyen „káptalan". Az idei alkalommal már tapasztaltabban vágtunk neki az intézményi káptalanoknak. Mostani előkészületünk alaposabb volt, hosszabb időt szántunk neki, és jobban meg tudtuk határozni a valóságelemzés és a tervezés szempontjait. Egyértelmű igazolása ez annak, hogy tanulási folyamat a káptalan.
A káptalani időszak céljait így foglaltuk össze:
-
Közösen reflektálni a valóságunkra (életünkre, tetteinkre, hatásunkra), és közös álláspontot kialakítani arról, mit kell tennünk, és hogyan kell változnunk annak érdekében, hogy azok legyünk és azt tegyük, amire híva és küldve vagyunk.
Az előkészület alkalmait augusztus óta tartott rendtartományi és helyi találkozók és megbeszélések alkották.
Az iskolai káptalanok ezekben a napokban zajlanak, a helyi közösségek többsége december végén káptalanozik. Az ezeken az összejöveteleken megszülető írásos anyagok képzik a márciusban esedékes rendtartományi káptalanon elvégzendő, tartományi szintű reflexió és tervezés alapját.
Az érdeklődők az alábbi csatolt anyagban itt megtekinthetik azt az iratot, amely összefoglalja a legutóbbi egyetemes káptalan által kijelölt hat fő cselekvési irányt.
Urbán József Sch.P.
tartományfőnök
