Április 16-án Kézdy Anikó és Robu Magdolna pszichológusok tartottak foglalkozást a kalazantinumi ház örökfogadalmas tagjainak, melynek keretében azt próbáltuk tudato
Karl Frielingsdorf istenképekről szóló könyvének ismertetése
Eddig csak másodközlésekből, összefoglalásokból ismerkedhettünk meg Karl Frielingsdorf jezsuitának az emberek istenképeivel kapcsolatos kutatásaival. Nemrégiben magyarul is megjelent egy kötete: Istenképek. Ahogy beteggé tesznek – és ahogy gyógyítanak, Szent István Társulat, Budapest, 2007, 85 oldal. 1300 Ft.
Ez a könyv arra biztat és bátorít, hogy az Istenről alkotott saját, sokféle elképzelésünkkel szembesüljünk, amelyek többnyire a gyermekkorban gyökereznek. Csak a tudatos szembesülés teszi lehetővé, hogy felszínre kerüljenek egyes torz, megbetegítő elképzelések, másrészt, hogy felismerjük az igazi Istent, akit Jézus kinyilvánított számunkra, és akihez – benne és általa – szeretettel viszonyulhatunk.
Az emberek – köztük bizony mi is – Istent gyakran úgy élik meg, mint valami gyötrő szellemet, vagy kicsinyes könyvelőt, önkényes zsarnokot, vagy könyörtelen Bíró-istent. Ilyenkor többnyire a gyermekkorból származó, az élettel és a szeretettel kapcsolatos – alapvetően negatív – tapasztalatok rejlenek a háttérben, amelyek a szülők negatívan megélt személyiségjegyeinek Istenre való vetítései. Ilyen módon a keresztény örömhír „rémhírré" formálódik, és démoni istenképekkel jellemzett hiedelmekké torzul.
Sokszor lényeges különbség van aközött, amit Istenről tudatosan mondunk, vallunk, és ahogyan őt konkrétan megéljük. Szerető Istenről beszélhetek, de közben nem tudatosan olyan „Istennel" van dolgom, aki például elvárja, hogy minden percemet kihasználva szüntelenül dolgozzak, sőt tökéletes munkát végezzek, és állandóan szemrehányást tesz nekem, ha szeretnék kikapcsolódni.
A szerző által elemzett élet- és hittörténetekben a következő négy istenkép bukkan fel a leggyakrabban: a büntető Bíró-isten, a Halál-isten, a Könyvelő-isten és a Hajcsár-isten. Betegségre vezető istenképek többnyire úgy jönnek létre, hogy az Istenről alkotott sokféle elképzelés valamely szempontja válik uralkodóvá. Egyetlen nézőpont kiemelése azonban nem alkalmas arra, hogy Istent a maga sokszínűségében és emberileg megfoghatatlan dimenzióiban valamennyire is hitelesen jellemezzük. Isten mint anya ugyanúgy kifejezheti a prófétai, illetve bibliai istenélményt, mint Isten mint apa, amennyiben tudatában vagyunk, hogy mindkét kifejezés csak kép, és egyik sem jelenti a másik kizárását.
Frielingsdorf azt megmutatja, miként szabadulhatunk meg a tudattalan démoni istenképektől, és miként találhatunk pozitív, üdvös istenképeket. Ebben nagy segítségünkre vannak Loyolai Szent Ignác Lelkigyakorlatai, „A Szellemek megkülönböztetésének szabályai", amelyek kitűnő eszközök arra, hogy felismerjük az életidegen és az életnövelő istenképeket.
A démonikus Bíró-istennel szemben bemutatja az irgalmas és szerető Istent, a démoni Halál-istennel szemben az élet Istenét, a Könyvelő-istennel szemben Istent mint Jó Pásztort, és a Teljesítmény-démon helyett a termékenység Istenét.
Karl Frielingsdorf, a valláspedagógia és a pasztorálpszichológia professzora, életből merített számos történettel, bibliai példával és konkrét tanáccsal vezet rá minket, hogy megrajzoljuk magunkban Isten valódi „arcát".
Az igaz Isten mélyen rejlő törekvéseinkben és az élet és a szeretet utáni ősi vágyainkban találkozik velünk. Az életre való feltámadás abban a pillanatban kezdődik, amikor hagyom, hogy Isten megérintsen és szeressen.
Tőzsér Endre