Június 7-én elkezdődik a foci-eb. A labda azonban nemcsak a focistákat varázsolja el (és nemcsak focisták lehetnek labdamágusok), hanem kicsiket és nagyokat, fiúkat és lányokat eg
A labda
Akár hiszitek, akár nem, de a játékok közül csak én dicsekedhetem azzal, hogy velem kivétel nélkül minden gyerek játszott, sőt még a sportban is engem kergetnek legtöbben; kézzel, lábbal, fejjel, vagy legalább szemmel. Micsoda indulatokat tudok én kihozni az emberekből!
Megkérdeztem a jó Istent, minek köszönhetem én ezt.
– Nem többnek – válaszolta –, hogy téged teremtettelek a játékok között a legegyszerűbbnek. Gondold meg, neked csak akkor örülnek, ha rugalmasan gömbölyű vagy, a többi benned lényegtelen. Lehetsz szép, vadonatúj, tarkára festett, vagy színes bőrdarabokból összevarrt, de ha nem vagy rugalmasan gömbölyű, téged félredobnak és megkopott társadnak örülnek.
Éppen az egyszerűségeddel tudod az ügyességet előhozni a gyerekekből. A gyengébb és bátortalanabb szerényen félrevonul veled, hogy egyedül gyakoroljon, a veled való közös játékban pedig az a szabály, hogy senki nem tarthat meg magának.
Egyre azonban igen vigyázz! Mivel rajongnak érted, elszabadíthatod az emberek indulatait. Ilyenkor kell a legtöbbet mosolyognod az emberekre! Játékos huncutsággal kiabálni feléjük: – Ez csak játék! Játék! Nem több mint játék!
Megköszöntem a jó Istennek szíves szavait, és jócskán elpirultam, de nem azért, mert büszke voltam magamra, hanem mert bántott belül, hogy tegnap – miután vagy öt napja senki, de senki se vett a kezébe, és nem is rúgott belém – irigy voltam a sápadt porcelánbabára és a kerge búgócsigára.
Aztán kértem a jó Istent, hadd taníthassam meg a gyerekeket arra, hogy ők is legyenek egy kicsit olyanok, mint én:
– Legyenek egyszerűek és őszinték, mert akkor mindig szeretik őket!
– Legyenek rugalmasak, mert ezzel fogják megőrizni mások szeretetét!
– Hozzák ki mindenkiből az ügyességet: a bátortalanokból csendes félrevonulásban, a merészekből a többiekre figyelő csapatjátékban!
– Játszva-nevetve fékezzék meg az emberek indulatait!
– Sarokba dobva is higgyék, hogy nagyon szeretik őket az emberek!
Gyerekek! Így szeressétek a jó Isten ajándékát: a Labdát!
* * *
Ladocsi Gáspár: Játékok imái, Szent Gellért Kiadó, Budapest, 2004. 86 oldal.
Hosszú évek tapasztalatának leszűrődése Ladocsi Gáspár könyve. 1981-ben ha
zajött Rómából, hogy korábbi állomáshelyén tanítson, az esztergomi papnevelő intézetben. Ám vállalnia kellett a gyermekmiséket is, mivel ő volt az egyetlen fiatal pap a városban. Sohasem foglalkozott gyermekekkel, most az lett a legfőbb gondja, miként ragadja meg figyelmüket.
„Klasszika-filológia és dogmatörténet, fordítások álma és a lexikonok – ezek jártak a fejemben… meg ennyi gyerek. Mit tudok én ezekkel tenni? Se görög, se latin szó nem csúszhat ki a számon. Hittankönyvet csak mint teológiai lektor olvastam, hittanórát sohasem tartottam. De a gyerekek nyílt tekintettel és kérdő szemmel néztek rám."
A brutalitástól mentes kedves gyermekmesékre gondolt. De vajon Andersen, Grimm, Benedek Elek és Móra meséi életszerűek-e még a mai, technikai csodákkal teli modern világunkban? És melyik lehetne a szentmiséhez köthető? Szeme rátévedt egy nagy labdára: „Ez az! A játékok imáit fogom vasárnapról vasárnapra elmondani a gyermekeknek." Így születtek a játékok inspirálta gyermekmisék. A rövid prédikáció és a szentáldozás után egy kis ministránsfiú előtérbe hozta az adott játékszert, s egy nagyobb fiú felolvasta a játékhoz, játékszerhez kötődő „mesébe szőtt imát".
Ezekből született meg a kiadó sürgetésére a könyv, a tanulságos játékimákkal a labdáról, a rollerről, a dominóról, a színes ceruzákról, az ugrálókötélről, az üveggolyókról, a korcsolyáról, s a sílécről, a csúzliról, a búgócsigáról. – Ma milyen játékokról írnánk?
