Szegedi iskolánk kis küldöttsége részt vett múlt pénteken a temesvári – egykori piarista gimnázium jogutódjaként működő – Gerhardinum Katolikus Líceum Klapka- ünnepségén.
Szegedi iskolánk kis küldöttsége részt vett múlt pénteken a temesvári – egykori piarista gimnázium jogutódjaként működő – Gerhardinum Katolikus Líceum Klapka- ünnepségén. Az iskolából a 9.a és 10.a osztályából voltak diákok. 7.15-kor indultunk igazgató úrral és a Mestertanoda népzenei csapatával kiegészülve. Bő 2 órás út után szerencsésen megérkeztünk. Nagy szeretettel fogadtak bennünket, minket pedig az iskolába megérkezve jó érzéssel töltött el az a tudat, hogy még amennyire tudják, őrzik magyar identitásukat diákok, tanárok egyaránt.
Az első program egy rendkívüli történelem óra volt, melyet igazgató úr tartott az 1848-49-es szabadságharcról. Ezután Fábry tanár úrékkal és vendéglátóinkkal gyakoroltuk a Klapka indulót, hogy a délutáni ünnepségen minden szépen menjen. A harmadik programpontban bemutatkoztunk: ki honnan származik, és hol lakik. Érdekes volt, hogy szinte alig akadt olyan szegedi diák, aki itt is született (inkább Erdély, a Partium és a Délvidék került túlsúlyba). Bemutatták az iskolát, amely nagyon nagy (bár jó volna, ha fel tudnák újítani, mert egyébként egy nagyon szép épület). Ebben az iskolában a gyerekek óvodától az érettségiig járhatnak közösségbe. Az ovi egy román osztályában Bacsa Ákos osztálytársammal észrevettük, hogy a teremben nemzeti színeinkre voltak festve a bútorok ajtajai. Miután megmutatták az iskolát, kaptunk egy finom ebédet. Ezt követte egy táncház, ahol a talpalávalót Fábry tanár úr és csapata biztosította. Szerintem mindenki nagyon élvezte a mulatságot és az ezután következő népdaltanulást.
Rövid pihenés után elmentünk Klapka György emléktáblájához (ugyanis 1848 egyik hőse itt született!) megemlékezni a szabadságharcról. A román rendőrök „vigyáztak a rendre". Nagyon szép volt a koszorúzás, és aki a szívében magyar, az átérezte ennek az eseménynek a súlyát. A megemlékezés után elmentünk közösen a Gerhardium diákjaival és megnéztük Temesvár központi részeit. Ekkora már megkezdődtek a barátkozások vendégek és vendéglátók között, s a séta végére már mindenkinek volt egy-egy társa, akivel beszélgethetett. Utolsó emlékhelyként megnéztük a református lelkészi hivatal épületét, ahonnan elindultak az 1990-es romániai rendszerváltás eseményei.
A nap végén búcsút vettünk egymástól és elindultunk Szeged felé. Útközben hazafelé Republicot hallgatva beszéltük meg élményeinket és osztottuk meg egymással tapasztalatainkat. Miután sikeresen kijutottunk a városból – ami nem volt egyszerű feladat – fél nyolc körül érkeztünk meg fáradttan, de tele nagyon jó élményekkel. Szerintem minden diák, aki ott volt velünk nagyon élvezte a közös programokat és szeretettel várja temesvári testvéreinket a patrociniumra.
Pintyi Zoltán
10.a
