Kedves Ballagó Diákok! Kedves Érettségiző Fiatalok!
A mai nap különleges ünnep Nektek, de családjaitok és barátaitok számára is. Ma ugyanis a gimnáziumi évek végéhez érkeztek, és egy új, ígéretekkel, reménnyel teli jövő kapuja tárul elétek.
A történelem sokszor kihívásként vagy akár problémaként mutatkozik, bármikor fordulatot vehet, felgyorsulhat vagy dinamikusabbá válhat. Így alakul mindannyiunk személyes életútja, de az emberiség közös történelme is. Ma vagy a hétfői vizsgákon ismét napirendre kerülnek, sőt életkérdésekké válnak a honnan, hová, miért, hogyan történelmi kérdései.[1]
A kinyilatkoztatás Istene a történelem eseményeiben működve választ ad ezekre a kérdésekre, ahogy teszi a ti élettörténeteitekben is, amelyek egytől egyig az üdvtörténet eseményeit alkotják. Isten nem úgy tevékenykedik, hogy ebben a fejlődő világban megszünteti az ellentéteket és mindent összehangol, hanem úgy, hogy jövőt ígér. Isten reményteli jövőt szán Nektek, és ezt hirdeti meg Jeremiás prófétán és az egész Szentíráson keresztül.[2]
„Az írás egyszerű. Csak leülsz a gép elé, és vérzel.” – mondja Bíró Zsombor Aurél tavaly megjelent életregényében[3]. A Teremtő is így írta a Könyvek Könyvét és így írja a világtörténelmet is. „Könyv a teremtett világ, aki okosan olvassa, annak elmondja Isten önmagát.”[4] A történelmi kérdés mindannyiunk számára, hogy mit olvasunk ki a saját életünkből, az elmúlt négy, öt, hat évünkből. Találkoztunk-e – ha csak egy pillanatra is – a gyengéket megerősítő, a vándoroknak hazát adó, az éhezőket jóllakató Úrral, aki minket is arra hív, hogy tőle tanulva, hozzá hasonlóan legyünk jelen a világban.
Reméljük, hogy iskoláinkban reményt és optimizmust kaptatok útravalóul az élet vándorútjára. Azt szeretnénk, hogy észrevegyétek a teremtett világban a szépet és a jót, valamint minden emberben, akik mindig magukon hordozzák a Teremtő kézjegyét.[5]
Az út, amely előttetek áll, feladatokkal teli. Azt kérjük, hogy legyetek aktív tanúi hiteteknek, legyetek éber őrszemei az igazságnak és a szeretetnek ott, ahová az élet állít Benneteket. Ne feledjétek, Isten szeretete nem szűkíti be horizontjainkat, hanem éppen ellenkezőleg, egy jobb és szebb élet felé vezet.
A világ nem csak Rátok vár, hanem szüksége is van Rátok. Legyetek bátrak! Hordozzátok magatokban a piarista iskolákban szerzett kincseket. Induljatok el derűvel és reménnyel, tudva, hogy a piarista közösség imái veletek vannak. Isten áldjon Benneteket utatokon!
Budapest, 2025. április 30.
Zsódi Viktor Sch.P.
tartományfőnök
[1] vö.: Schutz Antal: Isten a történelemben
[2] vö.: Gál Ferenc: Úton a teljesség felé
[3] Biró Zsombor Aurél: Visszatérő álmom, hogy apám vállán ébredek
[4] Angelus Silesius: A kerubi vándor
[5] vö.: Katolikus Nevelés Kongregációja: Az interkulturális dialógusra nevelés a katolikus iskolákban
