A makói Szent István királyunknak szentelt katolikus plébánia templom falán ünnepség keretében emléktáblát avattak a közelmúltban Lévay Imrének, a város szülöttének, a Piarista Rend nagy egyéniségének.
Augusztus 30-án a makói Szent István királyunknak szentelt katolikus plébánia templom falán, ünnepség keretében emléktáblát avattak Lévay Imrének, a város szülöttének, a Piarista Rend nagy egyéniségének. Az emléktáblára került bronz plakettet az önkormányzat készíttette, az emléktábla szövegének vésését és a fölhelyezés költségeit pedig a helyi plébánia közössége állta.
Lévay Imre 1842. november 10-én született Makón, családi neve Kozák volt. Édesapját korán elvesztette, szegény sorsú gyermek lévén nem volt lehetősége a továbbtanulásra. Ezért Makra Imre makói plébános ajánlatára a Csajághy Sándor csanádi püspök által szegény gyermekek számára fenntartott Seminarium Puerorumba került Temesváron, ahol az algimnáziumot végezte a piaristáknál.
1861. szeptember 16-án lépett be a Piarista Rendbe és családi nevét anyja nevével (Lévay) cserélte fel. Az újoncév után Kecskemétre ment, hol az V., onnét Szegedre, ahol a VI. osztályt és 1864-65-ben Kolozsvárra, ahol egy év alatt a VII. és VIII. osztályt végezte. 1865-ben kezdte a tanári pályáját Vácott. 1867. augusztus 17-én szentelték pappá. Ekkor Pestre helyezték át, ahol 1874-ig működött.
A veszprémi rendház főnöke s a főgimnázium igazgatója lett 32 éves korában. 1877-ben átvette a Veszprém c. lap szerkesztését, melyet 1880-ig, majd 1882 és 1884 között gondozott; 1884-ben elindította a Veszprémi Közlönyt. 1887-ben Trautwein János nyugalomba vonulása után a rendkormány a budapesti piarista főgimnázium igazgatásával őt bízta meg, egyszersmind kormánytanácsosi rangra emelte. A Veszprémi Közlöny felelős szerkesztője és kiadó-tulajdonosa volt. 1888-ban az ő kezdeményezésére alakult meg a budapesti Katolikus Kör, amely október elsején nyílt meg. 1891-ben rendfőnökké választották, majd 1891-ben újra választották. 1895. május 20-án halt meg Budapesten.
Lévay Imre rendfőnökként jól látta, hogy „józan reformokra van szükség, a melyeknek segélyével, bármint végződjenek a társadalmi válságok, a tanítás és keresztény nevelés magasztos elvei rendünkben és rendünk által megvalósuljanak.” Rendfőnöki munkásságáról alapos tanulmány olvasható Tomek Vince tollából a „Magyar piaristák a XIX. és a XX. században (Budapest, 1942)“ c. kötetben.
Köszönet Pálfai Zoltán plébános úrnak (hálás lelkű kecskeméti öregdiákunk) az emléktábla ötletéért és a megvalósításért.
