A szerzetesrendek feloszlatása után Nagybajomban működött pedagógusként. Egykori diákjai hálával emlékeznek szeretett tanárukra.
„Szinte
hihetetlen, hogy már 20 éve nincs közöttünk Román Béla tanár úr, mindnyájunk
szeretett Béla bácsija, aki örökre beírta nevét Nagybajom aranykönyvébe, a
diákok és a lakosság szívébe.
Román Béla
piarista szerzetes, gimnáziumi tanár, hosszú éveken át a generációk sorát
tanította és nevelte az általános iskolában és a rövid ideig működő
gimnáziumban. Kedves egyénisége, szelíd humora, műveltsége, lelkisége, tanári
hívatása és a növendékek szeretete által élete végéig élvezte a személyét
megillető közmegbecsülést és Nagybajom szeretetét.
A jó Tanár Úr
hosszú utat tett meg, amíg biztos megélhetésre, nyugalomra és tanári
hívatásának művelésére otthonra talált Nagybajomban. 1904. április 24-én a
Pozsony megyei Dunaszerdahelyen látta meg a napvilágot. Elemi iskoláit és a
gimnázium alsó éveit szülővárosában végezte. 16 éves volt, amikor fölvételét
kérte a piaristák közé. A noviciátust Vácott kezdte meg. 1920. augusztus 27-én
öltötte magára a rend fekete reverendáját és elöljárói Alexius (Elek) néven
fogadták be Kalazanci Szent József közösségébe. A noviciátus után felsőbb
gimnáziumi tanulmányait a kecskeméti piaristáknál fejezte be. A sikeres
érettségi után a teológiát és az egyetemet Budapesten végezte. 1929. június
16-án részesült a papszentelés kegyelmében. Az egyetemen magyar és latin
nyelvből szerzett tanári diplomát.
A hazánkban
évszázadok óta eredményesen oktató piarista paptanárok életét követve, örömmel
és boldogan vállalta a szerzetesek áldásos és küzdelmes életét, a tanítást és a
nevelést. Első állomáshelye Vác volt, ahol egy évig működött a rend
gimnáziumában. 1931-től 1935-ig Tatán tanított. Ezt követően, elöljárói igen
gyakran helyezték egyik gimnáziumból a másikba. Bárhol működött, a növendékei
igen gyorsan megismerték és megszerették, mert vérbeli paptanári mivoltán
mindig átsugárzott közvetlen egyénisége, a diákok szeretete és remek
humorérzéke. 1936-ban Szegeden, 1937-1938 között Nagykanizsán, 1938-1941-ig
Sátoraljaújhelyen, 1942-1945 között Debrecenben, 1946-1949 között újból
Nagykanizsán tanított a piarista gimnáziumban.
Nagykanizsán
érte a lelki trauma, amikor a kommunista hatalom bezárta a szerzetesi
gimnáziumokat. Sajnos nem fért bele abba a keretbe, akik1950-től Budapesten és
Kecskeméten igen korlátozott létszámmal taníthattak az államilag engedélyezett
két gimnáziumban. Román Béla atya, a szerzetes paptanár a veszprémi püspökség
papjaként szeretett volna működni, de ez sem sikerült. 1949-ben ugyan
Homokkomáromban, 1950-1951-ben Mernyén teljesített kápláni szolgálatot. De
1951-ben az egyházmegyei hatóság állami nyomásra elbocsátotta a papság
soraiból. A Gondviselő Isten hozzánk vezényelte, és az iskolánkban kapott
tanári állást. De milyen áron? Az első két évben még misézhetett, de utána
hívatását nyilvánosan nem gyakorolhatta. Még templomba sem mehetett. Otthon, a
szobájában misézett és végezte a zsolozsmát. A nagybajomi iskolában magyar
nyelvet és irodalmat, orosz és német nyelvet tanított. Általános iskolánk és
gimnáziumunk egyik legkedvesebb tanáraként emlékezünk rá és őrizzük áldott
emlékét.
Ha
találkozott egykori növendékeivel, a legnagyobb szeretettel érdeklődött az
életük felől. Tudott örülni tanítványai eredményeinek és sikerének.
Nyugdíjasként is aktív részese volt városunk kulturális és tudományos életének.
A nyugalom éveiben, a II. Vatikáni Zsinat tanítását követve, áttért a magyar
nyelvű misézésre, de annyira szemérmes volt, hogy a templomunkban sohasem
misézett. A piarista atyákkal tartotta a kapcsolatot. A nyári szünidőben boldog
napokat töltött el közöttük és vett részt a szerzetesi lelkigyakorlatokon.
A nagybajomi
monográfia röviden, de találóan és szépen jellemzi paptanári mivoltát.
"Román Béla gimn. tanár (1950-1966) pontos, lelkiismeretes és eredményes
munkát végzett. Az iskolán kívüli munkában – színjátszás (Csiky Gergely: A
nagymama; Gogol: A revizor stb.) – is kitűnt. 1966-ban nyugdíjas lett, de felkérésre
1970-ig a nagybajomi gimnázium óraadó tanáraként tanította középiskolás
diákjainkat". 1971-ben mondott búcsút a tanári pályának. Nyugdíjas korában
magányos óráit az emberekkel való kedves beszélgetés és kiskutyái sétáltatása
tette színessé és érdekessé. 1989. szeptember 7-én, életének 85., papságának
62. évében halt meg Nagybajomban. A temetési szertartást Jelenits István
piarista tartományfőnök végezte a rendtársak, a környékbeli papság, egykori
munkatársai, a tanári kar, számos növendéke és nagybajomi tisztelői
részvételével.
Halálának
20. éves évfordulóján szeretettel és hálával emlékezzünk Román Béla atyára,
városunk és iskolánk szeretett tanárára és pedagógusára. Október 18-án,
vasárnap a reggel 9 órai szentmisében emlékezik meg róla Vereb Zsolt piarista atya,
nagykanizsai igazgató. Utána kimegyünk a temetőbe, és a város és az iskola
vezetőségével együtt közösen megkoszorúzzuk a sírját. Szertettel hívjuk és
várjuk erre az alkalomra Nagybajomból elszármazott tisztelőit szerte az
országból."
VPA Hírporta
hir@hirporta.hu
;){kind=link}