A Piarista Rend Magyar Tartománya konferenciát szervezett a szegénység témakörében a piarista nevelői közösségek számára Vácon, 2022. április 1-én. A rendezvény mottója és célja: a „meghallani, érintődni, elindulni” volt.
Az a vágy vezérelte a szervezőket, hogy a résztvevőkkel – és rajtuk keresztül a magyar piarista közösséggel is – történjék meg, ami Kalazanci Szent Józseffel Rómában megtörtént: „Rómában megtaláltam Krisztus követésének számomra legjobb módját, és ezt el nem hagynám semmiért a világon.” Idézte a rendalapítót bevezetőjében Szabó László, a szegény gyerekekkel való törődésért felelős tartományi asszisztens. „Fontos, hogy megtaláljuk, hogy a mi életünkben, a mi tartományunkban hogyan szól ez a mondat.”
A jelenlévőket Pedro Aguado generális atya köszöntötte videó-üzenetben. Hangsúlyozta, hogy „… kétségtelenül a szegénység és a legszegényebbekért végzett munka Kalazancius nagy kincse, és ezért ez rendünk nagy kincse is, és kell is, hogy az legyen. A szegényekért születtünk, és Kalazancius nyomatékosan hangsúlyozta, hogy életünknek a szegénységről szóló tanúságtételnek kell lennie…”
Ez a téma arra hivatott, hogy mindannyiunkat átformáljon: alakítsa iskoláinkat, tanterveinket, az oktatásról alkotott elképzeléseinket, hogy iskoláink valóban a társadalmi átalakulásért dolgozzanak.
Ez a téma közösségbe hoz bennünket rendünk legerősebb és legmélyebb kereséseivel.
Carles Gil, Európáért felelős generálisi asszisztens előadásában Kalazancius, a szegénység 21. századi kihívásai és saját afrikai tapasztalatai köré csoportosította gondolatait.
„Nekünk piaristáknak az a szerepünk, hogy problémásítsuk, láthatóvá, feltérképezhetővé tegyük, feltárjuk a szegénységet, hogy milyen jellegű, mi az oka, mely szektorban, milyen környezetben található. Nem kezelhetem azt, amit nem ismerek, nem dolgozhatok azon, ami láthatatlan.”
Felhívta a figyelmet a szegregáció súlyos következményeire is: „Azok számára, akik szenvednek tőle lehetetlenné teszi, hogy maguktól kikeveredjenek a helyzetükből. Kell lennie egy külső tényezőnek, ami olyan reakciót katalizál, dinamizál, amely lehetővé teszi, hogy a szegények kikerüljenek szegény környezetükből. Megerősítem, a szegregációnak olyan brutális ereje van, amely megakadályozza, hogy az emberek leváljanak róla. Botrányos jelenség, a kizárás kultúrája…”
Nyugat-afrikai tapasztalataiból három lehetséges irányt jelölt meg a szegényekért végzett küldetés számára: dolgoznak a szegényekért, dolgoznak a szegényekkel és, ami szinte csak a szerzetesek öröksége: együtt élnek a szegényekkel.
Előadását azzal az erős üzenettel zárta, hogy a piarista iskoláknak képeseknek kell lenniük hatékony lehetőséget kínálni a jelenléteikben élő szegényeik számára.
Ezt követően három előadás segítette a szegénység megértését, megismerését hazánkban.
Bass László, az ELTE társadalomtudományi Karának adjunktusa a szegénység fogalmi kereteit világosította meg. Janky Béla egyetemi tanár, szociológus a szegénység kialakulásának és fennmaradásának okainak kutatója különböző elméleteket mutatott be a szegénység meghatározására. Ismertette az 1994-ben megkezdett Moving to opportunity amerikai kutatási projektet, amelynek konklúziója fontos a szegénységből való kiútkeresések számára. E szerint a szegénységspirál megtörésére nem a gyermek családból való kiszakítása a hatékony megoldás, hanem egy olyan kortárs közeg létrehozása, amelyben a gyerekek megtalálják azokat a kommunikációs formákat, a világ egy új keretezését, amelyből aztán olyan értékek tudnak születni, amik segítenek beilleszkedni az adott társadalom főáramába.
Szegénység: hiány – mindenben
L. Ritók Nóra, az Igazgyöngy Alapítvány alapítója 20 éves tapasztalatai mentén mutatta be, hogy mik az alapvető nehézségek a mélyszegénységben élők segítésében. Megfogalmazása szerint a szegénység hiány mindenben: fizikai és mentális biztonság vonatkozásában egyaránt.
Néhány súlyos problémát kiemelve elmondta, hazánkban ma mintegy 50 ezer gyermeket súlyt a kríziséhezés, amely azt jelenti, hogy gyakorlatilag csak az iskolai étkeztetés jelent biztos ellátást számukra. Emellett súlyos nehézségekbe ütközik a gyógyszerkiváltás, szemüvegkészítés, a vezetékes víz hiánya, az egyszobás lét zsúfoltsága és ebből adódóan a személyes élettér hiánya.
A legnagyobb probléma, hogy a felnőtt generáció sem kapott elég tudást, hogy más életstratégiát építsen fel. Márpedig a szocializációs minta a legerősebb, a minden továbbit meghatározó tényező. Ezt a mintázatot nagyon nehéz megtörni.
A segítőnek pedig – mind a személynek, mind a rendszernek – tudnia kell jól segíteni. A cél, hogy arra tanítsuk a szegényeket, hogy maguk is tegyenek a sorsukért.
Előadását az alapítvány mottójával zárta: „a következő generációért dolgozunk, de a mostanival”.
Ez a mottó jól tudja keretezni a piarista útkereső szándékot is ezen a területen. Meg akarjuk hallani a szegény gyerekek hangját. Azt akarjuk, hogy ez a hang, az ő valóságuk hasson ránk, érintsen meg, ha kell, karcoljon össze bennünket. És akarjuk, hogy ezek a hatások indítsanak el egy reflektált útkeresésen át egészen a konkrét és látható akciókig. A szegények mostani generációjával együttműködve akarjuk letenni egy új világnak az alapjait, hogy fiaik és fiaink egy otthonosabb világban élhessenek.
Szociopoly – gazdálkodj, ahogy tudsz
A program délután közös játékkal folytatódott. A jelen lévők megismerkedhettek a Szociopoly interaktív színházi játékkal, amelyben egy játékmester és három színész segítségével kipróbálhatták, milyen tartós munkanélküliként segélyből, családi pótlékból és alkalmi munkából élni egy hónapon keresztül. A játékban – a valós életnek megfelelően – voltak kötelezően fizetendő költségek, váratlanul felmerülő kiadások, és a szerencse – vagy épp szerencsétlenség – is szerephez jutott egyes helyzetekben. Az a csapat nyert, akinek sikerült túlélnie a hónapot.
A Mentőcsónak Egység és a „GYERE” Gyerekesély Egyesület közös produkciója mindenki résztvevőnek nagy élményt jelentett. A színészek megdöbbentően valós szituációkba sodorták a csapatokat, felvillantva a szegény településeken kialakuló sajátos élethelyzeteket, konfliktusokat és meghatározó társadalmi helyzeteket. A résztvevők sokszor hiába próbáltak egy-egy helyzetet jól átgondolva megoldani, bevonva a csapat egészét a közös döntésbe, egyre jobban belesodródtak az adósságok halmozásába, és ennek következményei meghatározóak lettek a játék további alakulására. A színészek és a játékmester által életre hívott helyzetek nem csupán felejthetetlen élményt adtak a csapatoknak, hanem arra késztettek, hogy szembenézzenek a szegénységben élők sokszor kilátástalan valóságával, kiszolgáltatottságával, elgondolkozzanak, hogyan is lehet az ilyen helyzetekben élőknek valós segítséget nyújtani.
Piarista Rend Magyar Tartománya
