A Kalazanci Szent József által kialakított piarista dresszkód legalapvetőbb elemei 400 év elteltével is eléggé megmaradtak: egyszerű fekete reverenda cingulussal, vagyis széles textilövvel. Kis viselettörténeti áttekintésünkből viszont kiderül, mikortól hordhattak zárt cipőt a szerzetesek, illetve az 1848/49-es szabadságharc miként hatott a kegyes atyák öltözködésére.
Kalazanci Szent József mint szabályozott papi rendnek alapvetően a korabeli világi papság öltözetéhez hasonló viseletet választott a piarista szerzetesek ruházatául, amelynek a szegénységet tükröző, durva, nyers fekete posztóból kellett készülnie. Így a piaristák bokáig érő fekete reverendát, derekuk körül fekete övet (cingulus), vállukon fekete, térdig érő köpenyt (palliumot), illetve fekete, négyszögletes, négy élű papi fejfedőt (birétum) viseltek. A Konstitúciók előírásainak megfelelően a piarista reverenda alsó része zárt volt, nyitott, mellkasi részét gombok kapcsolták össze és a nyak felső részénél, a „manduláknál” záródott. A világi papság reverendájától abban különbözött, hogy gombsora szegély mögé volt bújtatva. Mivel Kalazancius szegény koldulórendként hozta létre a piarista rendet, ezért a kegyes atyák kezdetben a „sarutlan szerzetesek” módjára csupasz lábukon nyitott szandált viseltek. A rendalapító ma is látogatható, egykori szobájában is ilyen nyitott szandál látható. Az északabbra fekvő, például felvidéki rendházakba küldött rendtársak lába azonban télen fázott ebben a szellős viseletben terjeszkedésével, így 1690-ben VIII. Sándor pápa engedélyezte az egyszerű, lapos sarkú, zárt, fekete bőrsaru és a fekete harisnya viselését.
Az 1848/49-es szabadságharc környékén a hazafias lelkületű piaristák nemcsak szónoklataikkal, sőt időnkét aktív katonai szolgálatukkal álltak ki a forradalom eszméi mellett, hanem ruházatukkal is kifejezték magyarságtudatukat. Számos magyar szerzetestanár kezdett el hordani vitézkötéses zsinórzatú attilát, magyar nadrágot, rojtos nyakkendőt, hosszúszárú csizmát, Kossuth-kalapot, sőt egyesek még Kossuth-szakállat is növesztettek, annak ellenére, hogy a korabeli rendi szabályzat szerint tilos volt bajuszt, szakállat növeszteni. Váry Gellért piarista leírása és rajzai, illetve korabeli fotók alapján az 1860-as években, a nemzeti ellenállás jeleként még nagyobb teret kapott ez a magyaros öltözködés: „A cylinder-kalap és frakk, mely még diákkoromban oly közönséges volt Szegednek utcáin, véglegesen eltűnt a használatból. Mindenkinek fején pörge kalapot vagy bársony kalpagot lehetett látni, testét pedig erősen kizsinórozott attila, magyar nadrág és sarkantyús csizma takarta.(…) Mind a tanulók, mind a kegyes-rend tagjai magyar szabású öltözeteket készíttettek maguknak és az addig hordott cylindert lapos kalappal cserélték föl.” (Váry Gellért: Önéletírás, 1878-1879,97-98.)
[Piarista kisokos] 300 éve együtt tanulunk – A Piarista Rend Magyar Tartománya megalakulásának 300. évfordulója alkalmából Tudtad-e? címke alatt megjelenő híreinkben számos kulturális érdekességet, történeti kuriózumot is feltárunk előttetek, hogy ezek segítségével is elmerülhessünk gazdag történelmünk érdekfeszítő bugyraiban. Ne maradjatok le az újdonságokról, kövessétek Facebook-oldalunkat! Ünnepeljük együtt a piarista közösséget!
Borbás Péter, Piarista Múzeum
Piarista Rend Magyar Tartománya
