Pedro Aguado piarista rendfőnök 2024. októberi levele
Amikor megkapjátok ezt a levelet, a Ferenc pápa által meghirdetett szinodális folyamat második közgyűlésének küszöbén leszünk. A szinódus mottója: „Egy szinodális egyházért: közösség, részvétel, küldetés.” Azzal a szándékkal írom ezt a levelet, hogy a Kegyes Iskolák egészében és minden egyes jelenlétünkben motiváljam és bátorítsam a közös gondolkodást arról, hogy milyen egyházat kell építenünk.
Írásom két nagyon konkrét részből áll, és mindkettőt a „szintézis szellemében” próbálom megfogalmazni. Az első részben a 2024. októberi második közgyűlés munkadokumentumának (instrumentum laboris) néhány különösen fontos aspektusát szeretném kiemelni, a második részben pedig néhány kihívást szeretnék megemlíteni, amelyekről úgy gondolom, hogy nekünk, piaristáknak gondolkodnunk kell.
I. HOGYAN LEGYÜNK MISSZIONÁRIUS SZINODÁLIS EGYHÁZ
Ez a címe annak a dokumentumnak, amelyet a Szinódusi Titkárság 2024. júliusában tett közzé. Nagyon ajánlom az elolvasását, ha követni szeretnénk ezt a nagyszerű egyházi folyamatot, amely mindannyiunkat érint és kötelez. Csak „kis kiemelésként” szeretnék megosztani veletek néhányat a dokumentumban szereplő szinodális javaslatok közül (hogy biztassalak benneteket a teljes szöveg elolvasására).
1. A dokumentum irányt szabó horizontot tár elénk. Nem azt mondja, hogy „hogyan legyünk szinodális egyház”, hanem azt, hogy „szinodális és misszionárius”egyház. A két szó mindig együtt szerepel a szövegben, amelyet kaptunk. Különösen jelentősnek tartom ezt a döntést, mert az Egyház két központi dinamikájának elválaszthatatlan egységét fejezi ki: közösség és küldetés (misszió). Ebben az értelemben kell felfognunk a kihívást jelentő javaslatot: legyünk misszionárius tanítványok. Úgy vélem, nagyon hasznos lenne számunkra, ha elmélyítenénk ezt a javasolt dinamikát: növekedjünk a tanítványság tapasztalatában, hogy megújítsuk a küldetés iránti elkötelezettségünket. Ez az út.
2. Különösen jelentős a dokumentum bevezetőjének választott bibliai szöveg, mely Izajás prófétától származik (Iz 25,6–8). Az ellentét Izajás prófétai bejelentése és a világunk között segít jobban megérteni a remény keresztény fogalmát. A keresztény remény nem attól függ, hogy jól mennek-e a dolgok vagy sem, hanem az Istenbe vetett hittől, aki meghirdeti és felkínálja országát. Az egyház pedig, szinodálisan és misszionáriusként, ezért az evangéliumhirdetésért él. Rendünk pedig a magáévá teszi ezt az Úrtól kapott karizmája által: reményhordozók vagyunk a gyermekek és a fiatalok körében.
3. Különös jelentőséget kap a „beszélgetés a Lélekben”, egy olyan módszertani javaslat, amely abból a fajta egyházból és közösségből ered – és azt provokálja –, amelyet építeni szeretnénk. Úgy vélem, egy szükséges tanulási folyamat előtt állunk, mely időbe telik, de vállalnunk kell. Szeretném kiemelni azt az öt kulcsfontosságú témát, amelyet a dokumentum a hiteles közösségi lelki megkülönböztetés lehetőségi feltételeként javasol [1]: egyéni és közösségi imádság; a munka megfelelő előkészítése, Isten igéjének és a valóság tényeinek meghallgatása; mindenki véleményének tiszteletteljes és mély meghallgatása; széleskörű konszenzus keresése, de nem alacsony szinten, hanem annak keresésével, ami szívünket lángra lobbantja; a konszenzus megfogalmazása.
4. A döntéshozatali folyamatok pontos meghatározása a szinodális folyamat sajátos törekvéseként jelenik meg. Érdekesek a dokumentumnak az út megjelölésére használt igéi: imádkozni, meghallgatni, elemezni, párbeszédet folytatni, megkülönböztetni és tanácsolni. Ezek olyan az igék, amelyekkel mindannyian növekedhetünk a társfelelősségben közösségeinkben és jelenléteinkben.
5. Az egyházi szolgálatok a szinodális egyház fejlődésének kulcsaiként jelennek meg. Három igét használ a szöveg gondolkodásunk irányítására: a szolgálatokat el kell ismerni, elő kell mozdítani és nagyra kell értékelni a különböző egyházi kontextusokban. Természetesen úgy gondolom, hogy ez a felhívás nagyon jelentős a rend számára, mely négy olyan szolgálatot támogat, amelyek nagyban segíthetik a piarista jelenlétek életképességét: a lelkipásztori szolgálat, a keresztény nevelés szolgálata, a szegényekkel való törődés szolgálata a társadalom átalakítása érdekében, valamint a meghallgatás és a kísérés szolgálata. Különösen örülök, hogy az instrumentum laboris kifejezetten javasolja a meghallgatás és a kísérés szolgálatának megvalósítását, [2] és hogy a Kegyes Iskolákban különösen érzékenyek voltunk erre az egyházi kihívásra.
6. A dokumentum a kultúrák pluralizmusának és a kultúrák közötti találkozás és párbeszéd gyümölcsöző voltának megtapasztalását javasolja a szinodális és missziós egyház elengedhetetlen feltételeként.[3] Interkulturalitásról beszélünk, ami különösen érezhető rendünkben, és amire számos különböző területen reflektálunk, beleértve fiatal rendtársaink kezdeti képzését is.
7. A képzés elsődleges fontosságúnak tűnik az egész folyamat. Mindenkinek a képzése, hogy kapott tehetségeinket mindannyian gyümölcsöztessük és a közösség szolgálatába állítsuk. A szinódusi közgyűlés „átfogó és közös” képzést javasol. Úgy gondolom, hogy ez a két jelző segíthet megtervezni a szükséges képzési folyamatokat minden szinten.
8. Az átláthatóság, az elszámoltathatóság és a kiértékelés központi mechanizmusokká válnak abban a folyamatban, amelyet meg kell élnünk. A dokumentum „az átláthatóság és az elszámoltathatóság kultúrájáról” beszél. Ahogy az átláthatóságnak és az elszámoltathatóságnak a hiánya a klerikalizmust táplálja, [4] úgy annak előmozdítása és fejlesztése kedvez a közösségvállalásnak és a társfelelősségnek az egyház életének és küldetésének különböző területein, és segít bennünket a mindig szükséges megtérés folyamatában.
II. NÉHÁNY GONDOLAT A TERVEZETT JÖVŐRŐL
Látogatásaim és találkozásaim során lehetőségem volt hallani a rendtagok és sok világi munkatársunk meglátásait és érzéseit a szinodalitás eme izgalmas egyházi kihívásával kapcsolatban. Voltak olyan tartományi tanácskozások, házigyűlések és testvériségi találkozók, amelyeket ennek átgondolására szenteltünk.
Úgy vélem, kirajzolódik néhány fontos pont, melyeket jó szem előtt tartanunk. Egyszerűen felsorolom őket, azzal a szándékkal, hogy méginkább együtt tudjunk ezen az úton előrehaladni.
1. A szinodalitás a Kegyes Iskolák egyik „inspiráló kulcstémája”, és azt szeretnénk, ha ez a hatéves időszak alatt végig így lenne. Ez feltételez néhány alapvető döntést, melyek, bár egyszerűnek tűnnek, alapvetőek:
a) Nem szabad megelégednünk azzal, hogy azt mondjuk: „mindig is szinodálisak voltunk”. Olyan kihívással állunk szemben, amely megváltoztat és átalakít bennünket. Igaz, vannak olyan dinamikák és struktúrák az életünkben, amelyek egyértelműen szinodális jellegűek, de ez nem vezethet bennünket arra, hogy azt gondoljuk, nem tanulhatunk, nem fejlődhetünk.
b) Életünk és küldetésünk minden területére be kell vinnünk a szinodális dimenziót. Ez a találkozás, a meghallgatás és a megkülönböztetés dinamikájának bevezetését jelenti.
c) Különösen fontosnak tartom a „közösségi lelki megkülönböztetés” tanulását.
d) Meglévő titkárságaink és csapataink dinamikáját és működését is felül kell vizsgálnunk szinodális szempontból.
e) Az „alapvető szinodalitásra” való figyelés továbbra is nagy kihívás közöttünk, különösen a kis helyi közösségekben.
2. Néhány érdekes kihívás jelenik meg:
a) A meghallgatás kihívása, a meghallgatás konkrét megvalósításának elősegítése, mind szervezett, mind spontán módon. Személyes meghallgatás, közösségi meghallgatás, az elöljáró szerepe a testvérek meghallgatásában, a meghallgatás tanulása stb.
b) A megkülönböztetés kihívása, egyéni és közösségi szinten. Nyilvánvaló, hogy a Szentlélek akaratát kell keresni, nem az enyémet vagy a miénket. Ez pedig azt jelenti, hogy teret kell hagyni és dinamizmusokat kell előmozdítani.
c) Arra irányuló lelki erőfeszítés, hogy elfogadjuk a közösségi megkülönböztetés dinamikájával hozott döntéseket, amelyek nem mindig esnek egybe azzal, amit remélek vagy kívánok, beleértve a sebek vagy csalódások kezelését.
d) A szinodális folyamatokra minden értelemben nyitottabb közösség építésének kihívása. Például olyan közösségét, amely megbecsüli az összejöveteleket, a közös képzést, vagy olyan közösségét, amely befogadja a fiatalokat, és igyekszik nyitottnak lenni az általuk hozott vagy várt új dolgokra.
3. A rend kultúrájábanvégbemenő változások megértése, melyeket valamilyen módon támogatnunk kell. Említek néhány apró részletet, amelyek, ha sikerül megszilárdítanunk őket, jelentős változásokat fognak eredményezni életmódunkban és működésünkben. Hiszem, hogy a szinodalitás inspirálja és megerősíti ezeket a folyamatokat. Nyilvánvaló, hogy az általam említetteknél sokkal több van, de úgy gondolom, hasznos, ha látunk néhány példát:
a) Az emberek és a közösségek kísérésének kultúrája.
b) A projektekkel való élet és munka kultúrája.
c) A „rendhez tartozás mentalitásának” növekedése, mely fiatal rendtársainkra jellemző.
d) Egyre jobban megértjük, mit jelent a „Kilépő Kegyes Iskolák”.
e) A piarista jelenlétnek és a piarista keresztény közösségnek a modellje.
f) A Piarista Testvériséggel való megfelelő társfelelősség megélésének kihívása.
g) Előmozdítjuk a „Kegyes Iskolák építésének lelkiségét”.
h) A hálózatban végzett munka és a kommunikáció fejlesztése.
Befejezésül arra szeretnélek biztatni benneteket, hogy imádkozzunk ezért az egyházi folyamatért, amelyet most átélünk. Ferenc pápa írt egy egyszerű imát, amely segíthet nekünk. Megosztom veletek:
Jöjj, Szentlélek!
Te, aki új nyelveket támasztasz és életadó szavakat adsz ajkunkra, óvj meg attól, hogy múzeumegyházzá váljunk, mely tetszetős, de néma, melynek sok múltja, de kevés jövője van!
Jöjj közénk, hogy a szinódus megélése során ne engedjük, hogy csalódás uralkodjon el rajtunk, hogy ne vegyük el a prófécia erejét, és ne egyszerűsítsünk mindent meddő vitákra!
Jöjj, szeretet Lelke, nyisd meg szívünket a figyelmes hallgatásra!
Jöjj, szentség Lelke, újítsd meg Isten hívő szent népét!
Jöjj el, teremtő Lélek, újítsd meg a föld színét!
Ámen.
Testvéri öleléssel:
Pedro Aguado Sch. P.
generális atya
JEGYZETEK
[1] Püspöki Szinódus XVI. rendes közgyűlése: Hogyan legyünk missziós szinodális egyház. Instrumentum laboris a második ülésszakra (2024. október) (2024. július 9.), 63.
[2] Püspöki Szinódus XVI. rendes közgyűlése: Hogyan legyünk missziós szinodális egyház, i. m., 34.
[3] Püspöki Szinódus XVI. rendes közgyűlése: Hogyan legyünk missziós szinodális egyház, i. m., 81.
[4] Püspöki Szinódus XVI. rendes közgyűlése: Hogyan legyünk missziós szinodális egyház, i. m., 75.
