Idén a nagykanizsai Boldog Donáti Celesztina Óvodát és a piarista oktatási központot is tervező Falvai Balázs, Nagy Márton és Török Dávid építészek (dmb műterem), valamint Hartmann Gergely építész, kutató részesült Molnár Péter-emlékdíjban.
Molnár Péter kétszeres Ybl-díjas építész emlékére, az építészet magas szintű művelésének és az építészeti kultúra terjesztésének elismerésére hozta létre a Molnár Péter-emlékdíjat 2004-ben Molnár Péter özvegye, Baló Borbála és Winkler Barnabás építész. A díjazottak személyéről egy héttagú kuratórium dönt, melynek tagjai – az alapítók mellett – Mónus János kuratóriumi elnök, Ferkai András, Pazár Béla, Kalmár László és Szabó Levente (2019 óta).
Az elismeréseket hagyományként a HAP Galéria építész-életműkiállításának megnyitóján adják át, melynek 2015 óta a FUGA ad otthont. November 4-én, Arnóth Lajos építész emlékkiállításának megnyitóján vehette át a díjakat Falvai Balázs, Nagy Márton és Török Dávid építészek (dmb műterem), valamint Hartmann Gergely építész, kutató. Nagy érdeklődés övezte a 15. alkalommal átadott emlékdíjat, szinte teltház volt az eseményen. A díjakat Baló Borbála, Mónus János és Winkler Barnabás adta át.
Falvai Balázs, Nagy Márton és Török Dávid építészeket Szabó Levente méltatta:
"Számos okom lenne arra, hogy laudáljam Falvai Balázs, Nagy Márton és Török Dávid közös műtermének, szellemi műhelyének eddigi működését, hogy érveljek amellett, miért is döntött jól a díjat odaítélő kuratórium, amikor egy év beszédes szünet után őket választotta a 2019-es Molnár Péter-emlékdíjjal kitüntetni érdemes építészeknek.
A Műegyetem Középülettervezési Tanszékének egykori tanítványai közül kinövő, a mindenkori kortárs építészetet meghatározó építészirodáknak se szeri, se száma. A dmb műterem a tanszék kisugárzásának egyik ilyen, kézzelfogható eredménye – de jó szívvel említem meg itt Roth János tanári-munkatársi szerepét is Nagy Márton esetében. A Török Ferenc nyomán Balázs Mihály iskolájából kiteljesedő, ahhoz szellemi értelemben ma is hű közösség folyamatosan írja tovább az építészet művészeti elkötelezettségű, érzékeny, erős intuícióval, kísérleti kedvvel művelt hagyományát. Teszik ezt úgy, hogy a szellemi önállóság munkáról munkára erősebben érződik, a sajátos „dmb-nyelvezet” mára kialakulni látszik.
A dmb műterem építészete három barát, három karakteres és önálló gondolkodású építész felfogásának közös eredővektora. Az egykorú, egyformán erős építészeti ambíciókkal bíró műteremvezetők egyéni útkeresései nem egymást kioltva, hanem felerősítve működnek. Tervpályázataik friss, bátor kísérletekként teremtették meg a közös munka alapját. Első épületeik, az ürömi plébánia, a látássérültek tatai rehabilitációs intézete, az újpesti telephely, a nagykanizsai Boldog Celesztina Óvoda vagy a frissen elkészült újpesti multifunkcionális csarnok nem csupán kiváló középületek, hanem egy összetartozó, egymásból következő és egymásra épülő kísérletsorozat elemei. Mégis, az a jóleső érzésünk lehet, hogy mindez csak a kezdet. A műterem tervezés vagy kivitelezés alatt lévő projektjeire igazán érdemes lesz odafigyelnünk, elég most, ha csak a nagykanizsai piarista oktatási központra, a varsói kereskedelmi kirendeltségre vagy a paloznaki pincészetre gondolunk.
Balázs, Marci és Dávid építészetére jellemző, hogy erős képekben, előképekben és poétikus analógiákban gondolkodnak, miközben tervezési folyamatuk nagyon is gyakorlatias, mely sokszor makettek során elvégzett kísérleteken át vezet a megoldáshoz. Munkájuknak közös ismertetőjegye egyfajta monumentalitás. Akár a kis ürömi plébániaépületet, annak is utcafronti kulisszahomlokzatát nézzük, akár a nagyobb csarnoképületeket, valamiféle léptékváltást érhetünk tetten, amely éppúgy fakadhat a tárgyszerű, makettekben kimunkált formaképzésből, mint a használt analógiákból eredő léptékváltásából. Terveik szerkesztettsége szellemi értelemben vett fegyelemről tanúskodik. A gondolati pontosság és a megvalósuló téri tisztaság egy tőről fakadnak.
Egy ilyen műhely számára az oktatásban részt venni evidencia, hiszen az építészoktatás nem más, mint az építészetről való gondolkodás közösségben elvégzett, nap mint nap megújuló nagy kísérlete. Marci a BME Lakóépülettervezési Tanszékén, Dávid és Balázs Debrecenben teremtenek maguk körül műhelyt, kísérletező és elkötelezett hallgatók táborát. És itt kell szólni a közéletről is: a megvalósítás előtt álló debreceni Tímár-ház rekonstrukciója az építészoktatás nyilvánosságának fontos állomását ígéri, amely nemcsak építészetileg tűnik friss, könnyed és előremutató projektnek, hanem tartalmát tekintve is kimagasló kezdeményezés.
És még valami: érzékelni, hogy a kis, az építészetet kizárólag kulturális kontextusban értelmezni tudó és akaró építészműtermek helyébe egyre inkább a nagyméretű, az építészetet projektként, elvégzendő feladatként felfogó irodák lépnek. Hogy e folyamat hová vezet, miképp írja át a jelenkor hazai építészetét, azt ma még nem tudjuk, de a jelenséget aggódva figyelhetjük. Jó látni ugyanakkor, hogy vannak még „végvárai” az építészet kulturális alapokon nyugvó, művészeti elhivatottságú művelésének, azt meg végképp öröm tudni, hogy az ilyen műhelyek az oktatásban is meghatározó súllyal vannak jelen. Ilyen végvárként érdemes néznünk a dmb műtermet is!
A 15. alkalommal átadott Molnár Péter-emlékdíj idén nem is kerülhetett volna jobb helyre, mint Falvai Balázs, Nagy Márton és Török Dávid építész oktató-alkotó közösségéhez. Mert a díj rangot ad a díjazottaknak, de a díjazottak is a díjnak."
Szabó Levente
Forrás és kép: építészfórum.hu
