A budakalászi Szent Kereszt Felmagasztalása-templomban mutatta be Márkus Roland piarista szerzetes újmiséjét április 24-én.
A zsúfolásig megtelt templomba a közösségtől kapott új miseruháját viselve lépett be az újmisés, aki a szülei elbocsájtó áldásával kezdte meg az ünnepi szertartást.
A szentbeszédet Szabó László szerzetes mondta, aki egy történetre felfűzve, és ahhoz kapcsolódva egy ajándékkal kiegészítve adta át szívből jövő gondolatait. „Hoztam egy téglát. Sátoraljaújhely, Bihari utca 23 – mondhatjuk, hogy „a szegények völgye”. Az a hely, ahol a hozzánk tartozó gyermekek és családjaik élnek. Közülük ismersz többeket. És a ház, ahonnan ez a tégla van, a mi házunk. A ház, amit azért vettünk, hogy közel legyünk. Hogy jelen legyünk és érezzünk. Innen van ez a tégla, amit azért hoztam, hogy emlékezz a titokra: az utolsó rétegig le kell csupaszítanod a bőrt a kezedről; hogy megjelenítse a szegényeinket, hogy idehozzon neked az ő völgyüket; hogy emlékezz és segíts bennünket emlékezni a szegényekre: vagy velük építünk egyházat, vagy nélkülük leszünk hontalanok.”
Van egy képed magadról, a valóságodról; egy erős érintődésed és meghívásod, amelyekhez ajándékba kaptad a piarista karizmát – folytatta gondolatait – s ez elindított egy úton, megajándékozott egy küldetéssel, ami egy közösség küldetése is, de fontos benne, hogy te hogyan tudod alakítani ezt a közösséget és a küldetést. „Ebben a küldetésben, ami emberekhez, mégpedig fiatalokhoz, családokhoz, közösségekhez, és igen, szegényekhez is szól – nagyon is – el akarsz mondani valamit, ami neked fontos. Ami neked élet. Nem biztos, hogy érted, de élet.”
Az evangéliumhoz kapcsolódva úgy fogalmazott, hogy belépve a húsvéti terembe, részese lehetsz az eseményeknek. „Jézus arra hív, hogy az ő sebein keresztül kapcsolódj a világ sebeihez. Merj kapcsolódni a melletted levő, a rád bízott, a testvér, a másik törékeny életéhez. Arra hív, hogy legyen csönded, legyen türelmed ott időzni, ott lenni. És Jézus megmutatja, hogy az élet van ebben a kapcsolódásban.”
„…fontos minden ajtót kinyitni, kiállni a világba, a szélbe, belenézni az emberek szemébe és elmondani nekik erős hittel, hogy »láttuk az Urat!« Elmondani a szomjazónak, hogy van víz! A magányosnak, hogy nem vagy egyedül. A szegénynek, hogy fontos vagy. A megalázottnak, hogy értékes vagy. Az élet eltévedtjének, hogy van egy otthon, ahol várnak, ahol helyed van.”
„És minden egyes találkozáskor, érintődéskor, mondjuk együtt: »Én Uram, én Istenem!« Mert minden nála kezdődik, és minden nála ér össze. Nála minden összeér.”
A szentmise végén Márkus Roland hálát adott szüleiért, családjáért, szerzetestársaiért és mindazokért, akik kísérték és kísérik hivatása útján, majd újmisés áldását adta a jelenlévőkre.
Piarista Rend Magyar Tartománya
