A kecskeméti piarista iskola diákjainak jubileumi alkotásai.
[video: https://youtu.be/k_pluVZJTeM]
„Nevelj és alakíts bennünket…”
Ha valaki nyolcadik után a Piárt választja és előzetesen nem kis-Piáros volt, három lényeges különbséget fedezhet fel az általános iskolai és a gimnáziumi élete között. Az első ilyen egyértelműen a vallásosság: a tanévbe beépített misék, a tanári karba beépített szerzetesek, a tanítás előtti és utáni imák. A második szorosan összefügg az elsővel: a köszönés. A piarista életbe újonnan becsöppent kilencedikesek mindig félnek, nehogy ,,Jó napot kívánokkal” köszönjenek. Meglepő, de ennek pont az ellentéte szokott történni. Piarista diákok boltosnénik ezreit zavarták már össze fizetéskor latin köszönésükkel. A harmadik pedig: az osztályközösség.
Tavaly szeptemberben általános iskolai tapasztalataimmal tarsolyomban félve kezdtem a tanévet. Az alatt a nyolc év alatt ugyanis csak nagyon hosszú idő után tudtam beilleszkedni. Annyira hosszú, hogy még most sem történt meg. Középiskolás pályafutásom első pár hetében valóban a ,,legjobb védekezés a védekezés” elvével éltem, vagyis alig beszéltem senkivel, maximum a szobatársaimmal, a többi kollégistával. De, mivel az osztályból hárman vagyunk bentlakásosak , a maradék harmincegy annyit tudott, hogy hogy hívnak, azt is azért, mert gólyatáborban elmotyogtam. Azt gondoltam, ha általánosban tizenhat gyerekkel nem tudtam elfogadtatni magam, itt kétszer annyival hogy is menne? Aztán jött a lelkigyakorlat és minden megváltozott. Egyetértettek a gondolataimmal, nevettek a vicceimen.
Középsuli előtt mindig én voltam az egyetlen az osztályban, aki templomba járt, ministrált. Itt meg voltunk többen is. Sőt, majdhogynem mi voltunk többségben. Olyan példaértékű embereket ismertem meg osztálytársaimban, akikről nem gondoltam volna nemcsak azt, hogy ilyen korban, de azt sem, hogy bármilyen idősen léteznek. De emellett mégis mindenkiben meg van a középiskolás mentalitás, és ez, hogy valaki egyszerre tinédzser és keresztény, ez számomra hihetetlen volt. Persze nem mindenki ízig-vérig vallásos az osztályban, de még aki nem is, az is érett és tiszteletben tartja a másik méltóságát. Ha esetleg valami nézeteltérés alakul ki, mindig mindenki igyekszik, hogy a lehető legdiszkrétebben, legőszintébben, szavakkal oldódjon meg, nem pedig egy asztaltörős, osztálytermi tömegbunyóval.
Még ha valaki nem is tartja magát Istenhívőnek, biztos, hogy mikor érettségi után elballag, többet visz magával, mint a lexikális tudást és szerintem ez az, amit Kalazanczi Szent József is szeretett volna.
Duda Dániel
Piarista 9.b
Úgy gondolom, az osztályközösségünk egy összetartó és jó közösség melyben mindenki önmaga lehet és nem közösítik ki egymást. Habár még nem ismerjük egymást még egy éve se ,ennek ellenére mindenki megtalálta maga helyét. A vírushelyzet miatt már több hónapot is digitális oktatásban töltöttük el , de remélhetőleg ez hamarosan megváltozik. Az osztály tanulmányi eredményekben is jól teljesít .
Racskó Nimród, Jakab Máté
Mi vagyunk a 9.b osztály! Matematika szakosok vagyunk, de attól még nagyon fontos számunkra a számokon kívül a hit is, ezért jelentkeztünk piarista gimnáziumba. Osztályunkban minden gyerek nagyon művelt, és okos, mindenkinek a célja az, hogy kitűnő legyen, és ezt a címet meg is tartsa. A karantén és a kevés együtt töltött idő ellenére gyakran beszélgetünk egymással. Mi, kollégisták jelenléti oktatás alatt minden reggel és este együtt imádkoztunk, de még karantén alatt is minden kedden összegyűlünk. Osztályon belül még kisebb csoportokban is szoktunk beszélgetni, alkalmanként reggelizni.
Tömérdek jobbnál jobb rajz, meme és grafika született. Érdemes lapozgatni a galériát.
