"Zárjuk a búcsúzó esztendőt, s ilyenkor átlapozzuk naptárunkat, forgatjuk, mi minden történt velünk, s mi mindent tettünk a végéhez érkező naptári évben. A magyar piarista világ tagjaként e visszatekintés hálaadásra hív engem – s úgy hiszem, mindnyájunkat, akik tagjai vagyunk e világnak vagy kapcsolódunk hozzá." – A cikkben Labancz Zsolt tartományfőnök évzáró gondolatait közöljük.
Hiszen az év első hónapjaiban még látogathattuk a tavaly megnyílt jubileumi kiállítást a Budapesti Történeti Múzeumban, amely méltó módon s minden eddiginél részletesebben mutatta be a piarista rendet és azt a gazdagságot, amellyel piarista elődeink hozzájárultak a magyar művelődés, hitélet és kultúra világához.
Közösen vehettünk részt fiatal szerzeteseink beöltözésén, ünnepelhettünk örökfogadalmat, diakónus- és papszentelést – hálával az elköteleződésért s a gazdagodásért, az áldásért, amelyet ezek az események s ezek a rendtársaink jelentenek. S idén hálát adhattunk Kállay Emil atya életéért is, amikor betegsége után hazatért égi otthonába.
Az idei év nagy ajándéka volt, hogy hat helyszínünkön épületfejlesztési program indult, sok-sok egyeztetéssel és tervezéssel. Gondolkodtunk iskolai, oktatási tereinkről és pedagógiánkról, nevelési szándékainkról.
Hálásak vagyunk mindazokért a gyerekekért és diákokért, akik idén érkeztek óvodáinkba, iskoláinkba, s hálásak vagyunk azokért a fiatalokért is, akik idén ballagtak el iskolai közösségeinkből.
Öröm rátekinteni, hogy idén – többéves előkészületi munka után – megalakult a Kilátó Piarista Pályaorientációs Módszertani Központ, amely hamarosan megkezdheti értékes működését sajátos nevelési igényű és fogyatékos fiatalok segítésével.
Sokféle fejlesztési folyamatban vagyunk: vannak, ahol már érnek a gyümölcsök s van, ahol még az ültetés munkájában tevékenykedünk. Gödi intézményünkben állami akkreditációval elindult az általunk kidolgozott szakképzési orientációs év, amely hatással lehet a magyar szakképzés alakulására is. Kollégiumainkban közös reflexió indult a kollégiumi nevelés megújítására. Intézményeink számos pályázatban vesznek részt, amelyek segítik piarista céljaink megvalósítását.
S hála ébred bennünk, ha a sok-sok megtartott tanítási órára, készületre, szakkörökre, személyes törődésre, lelkigyakorlatokra, kirándulásokra gondolunk, amelyek iskoláink mindennapjait jelentik, s amelyek részéve lettek iskolai életünknek. Rendszeresség, lelemény, kitartás és lendület – hála érte!
Hálával tekintünk a Kalazancius Mozgalom alakuló és már működő csoportjaira, és azokra a fiatalokra, akik a csoportvezetők képzésében vettek és vesznek részt: így új közösségek születnek, amelyek a kereszténység közösségi megélésébe hívják meg diákjainkat.
Izgalmas munka folyt a világegyházhoz kapcsolódva piarista berkeinkben: a piarista ifjúsági szinódus; diákokkal és fiatalokkal való megbeszéléseken tisztult a kép arról, hogy a mai fiatalok hogyan gondolkodnak hitről, hivatásról, egyházról. Tapasztalataink segítették a magyar egyházi ifjúságpasztorációs gondolkodást is.
Káptalani folyamat kezdődött: szerzetesi közösségeink is, intézményeink is visszatekintettek az elmúlt esztendőkre, értékeltek, s azután a jövővel kapcsolatban is tettek elhatározásokat. S idén először megtartottuk az intézményi káptalanok tartományi fórumát, ahol közösen tekintettünk rá iskolai világunkra s fogalmaztunk meg jövőbe tekintő, bátor javaslatokat a káptalan számára.
Aligha lehet teljes listát készíteni mindarról, ami hálára ad okot. Az eddig felsoroltak inkább kiemelések, amelyekhez ki-ki hozzáteheti a saját életéből és munkájából mindazt, ami őt hálára indítja.
A karácsonyi ünnepi szentmisén is olvastuk a János-evangélium első sorait, s a mai napon újra ezt a részletet adja elénk az egyház, ahol a következő gyönyörű mondatot találjuk: „benne [ti. Jézus Krisztusban] élet volt és az élet volt az emberek világossága”. Visszatekintve az elmúlt évre azt láthatjuk, hogy adatott – és bőségesen adatott – számunkra ez az élet, amely világosságot hoz számunkra.
S most, amikor hálát adok ajándékozó Istenünknek ezért az esztendőért, szívből köszönetet is mondok sokaknak munkájukért, elkötelezettségükért, odaadottságukért: rendtársaimnak, kollégáinknak és munkatársainknak, diákjaink szüleinek s mindazoknak a barátainknak, öregdiákoknak, püspököknek és paptestvéreknek, akik segítettek minket, segítették a piarista küldetést. Köszönetet mondok, s talán szerencsés így is fogalmazni: „kihangosítom” a köszönet szavát, amely – tudom – ott van sok-sok munkatársunkban és kollégánkban egymás felé azért, hogy közösen lehettünk részesei mindennek, azért, hogy segítettük egymást az élet bontakoztatásában, hogy átélhettük idén is, hogy Kalazanci Szent József áldott kezdeményezése életet és világosságot hoz sokak számára.
Adjunk közösen hálát Urunknak az óévért, s kérjük tőle közösen az új év küszöbén az életet, a világosságot és az áldást!
Labancz Zsolt
tartományfőnök
