A Dugonics András Piarista Gimnázium a rendalapító Kalazanci Szent Józsefet ünnepelte a napokban, melynek keretén belül meghívtak négy olimpikont és edzőiket kerekasztal-beszélgetésre az iskolába. A beszélgetésen részt vettek Márton Anita olimpiai bronzérmes súlylökő, Nagy Péter súlyemelő, illetve a paralimpikon futó Biacsi ikrek is. A Szegedma.hu portál beszámolója.
Könnyűnek tűnhet az élsportolók élete, hiszen „csak” edzenek és versenyekre járnak. A sikerek elérésehez viszont rengeteget kell dolgozni, az edzések, a felkészülés és a feszes menetrend pedig sok áldozatot követel meg a versenyzőktől. Hogy megéri-e? Erre is választ kaptak a Dugonics András Piarista Gimnázium diákjai, akiknél négy olimpikon vendégeskedett november 24-én, csütörtökön.
A Dugonics András Piarista Gimnázium a rendalapító Kalazanci Szent Józsefet ünnepelte a napokban. Az ünnep keretein belül hívtak meg négy olimpikont és edzőiket kerekasztal-beszélgetésre az iskolába. A beszélgetésen részt vettek: Márton Anita olimpiai bronzérmes súlylökő, Nagy Péter súlyemelő, illetve a paralimpikon futó Biacsi ikrek is. Nem árulunk el nagy titkot azzal, hogy a sportolókban azon túl, hogy olimpiai résztvevők, az is közös, hogy valamilyen úton-módon kötődnek Szegedhez.
Egy olimpiai szereplés kivívása már önmagában sem könnyű feladat; a versenyzők rengeteg energiát és időt ölnek a felkészülésbe, sokszor néhány percért áldoznak fel értékes pillanatokat, hagynak ki családi eseményeket vagy kénytelenek háttérbe szorítani a baráti kapcsolatokat. Márton Anita például napi kétszer, heti tizenkétszer edz, ami napi öt-hat órát vesz el az idejéből. Ahogy mondja, az edzések között a pihenésé a főszerep, de szerencsésnek vallhatja magát, hiszen hivatásos sportolóként nincs civil foglalkozása, nem dolgozik a hétköznapokban. Persze gondol a sport utáni karrierre, legutóbb épp egy középfokú edzői képzést végzett el.
A súlyemelő Nagy Péter is a hivatásos sportolók táborát gyarapítja, s bár elmondása szerint ő nem edz időben annyit mint Anita, a sportág jellege miatt ez fizikailag nem is lenne lehetséges. A sportolók álma vált valóra azzal, hogy részt vehettek a riói olimpián, azonban mindenkinek kisebb-nagyobb áldozatokat kellett hoznia ezért. A Biacsi ikrek például a Szegedi Környezetgazdálkodási Nonprofit Kft.-nél dolgoznak hatórás műszakban az élsport mellett, így kell időt találniuk a versenyekre való felkészülésre. A paralimpikonok nagy részének egyébként van civil munkája, hiszen ők nagyon ritkán foglalkoznak a sporttal hivatásként. A Biacsi lányok azt is elmondták, hogy ők rendkívül jó helyzetben vannak, hiszen ismernek olyan paralimpikont, aki három műszakban dolgozik, és így kell felkészülnie a versenyekre.
A kemény munka persze megéri, ahogy abban mind egyet is értenek. A sport szeretet, kitartást és számos élményt nyújt nekik a mindennapokban, s bár sok lemondással jár a sikerek elérése, az élet mindig visszaadja a befektetett munkát.
Szöveg és kép: Szegedma.hu
