2018 augusztusában a váci Piár diákjai, öregdiákjai és néhány szülő ismét felkerekdett a tavalyi római zarándoklat sikerén felbuzdulva, hogy Nagykanizsától Ptuj-Celje-Bled-Jesenice-Dogna-Sacile-Cismon del Grappa-Trento-Torbole-Lado di Garda-Verona-Padova-Velence-Passarella útvonalon 10 nap alatt több mint 1000 km-t biciklizzenek. Kalász Ákos igazgató, főszervező beszámolója.
Augusztusi forróság, szlovén mesebeli tájak, varázslatos olasz hegyek, folyók, patakok, folyamok, tavak, vízesések, zúgók, a kék tenger, friss zöld legelők, erdők, dombok; művelt földek, szőlő, komló, kukorica, napraforgó, alma – utóbbiak szorgos emberek keze munkája, előbbiek a teremtő Isten alkotása. Micsoda díszlete, háttere volt a 2018 augusztusában szervezett Szent Antal zarándoklatnak!
A tavalyi rómás csapat nagy része (köztük öregdiákok, s egy szülő) indult útra a kerékpár nyergében július 29-én, hogy Nagykanizsától Ptuj-Celje-Bled-Jesenice-Dogna-Sacile-Cismon del Grappa-Trento-Torbole-Lado di Garda-Verona-Padova-Velence-Passarella útvonalon 10 nap alatt több mint 1000 km-t biciklizzenek. Emelkedjenek 4000 m-t összesen (a Bikemap.net szerint). Az út spirituális központja és célja Padova volt. Szent Antalhoz zarándokoltunk el, aki közbenjárója, segítője minden úton járónak. Bizony sokszor volt már velünk, sokfelé jártunkban az elmúlt években.
Különlegesen összeszokott, profi, egymást segítő csapat voltunk. Az út kényelmetlenségei (a zarándoklat nem wellness hétvége – cserében viszont több élményt nyújt) nem okoztak gondot, fegyelemmel, jó kedvvel viseltük a kemény földet a polifoam alatt, a kegyetlen forróságot (még este is 34 fok volt), a kemény emelkedőket. Viseltük alkalmanként az éhséget, szomjúságot vagy a forgalmas utakat.
Megéltük és élveztük az úton levés páratlan élményét. Nem a sportteljesítmény, hanem a megajándékozottság tapasztalata volt erősebb bennünk. Hiszen „egy kis virág ott nekünk nyílott”, a patakok, a folyók, amikben megmártózhattunk, nekünk csobogtak. Pl. a Dráva, a Száva és egyéb más olasz folyócskák is. A források is nekünk csörgedeztek ivó vizet (a helyieknek aqua non potabile volt a tábla szerint), a tavak (Bled, Caldonazzo, Garda…) kellemes hűs vízzel vártak minket. A Júliai-Alpok völgye és a Dolomitok hegyeire nincs szó. A fényképek sem adják vissza a látványt – el kell menni és látni kell! Meglátni a Lago di Caldonazzót vagy a Gardát a hegyről, páratlan élmény. A Bledi-tó és környéke olyan, mint egy természetben készült ékszerdoboz. Bejártuk az Alpok-Adria kerékpárút nagy részét is, amely az egykor Gradót Jesenicével összekötő vasútvonal nyomvonalán épült ki. Egy vasúton utaztunk tehát közel 150 km-t a hegyen, amíg el nem kanyarodott utunk a Garda felé. Hegyi kanyarok, kanyargó völgy, vízesések, kivilágított biciklis (egykor vasúti) alagutak – mintha egy terepasztalra tévedtünk volna a Fiume Fella völgyében. Szinte autót sem láttunk két napig! Akárcsak a Dolomitokban, a Brenta völgyében Trentó felé. Veronát, Padovát és Velencét is láttuk. Voltunk Júlia házánál, az Arénánál, vaporettóztunk a lagúnák (már tavalyról is ismert) világában.
Magunk főztünk (s milyen jókat!), kerestük a szállásokat – rábízva magunkat teljesen a Gondviselésre és a jóakaratú emberek segítőkészségére. Végül sosem csalatkoztunk! A csendes biciklizés egy önismereti tréninggel is felért. Hosszan tartó beszélgetés önmagunkkal, reflexió a magunk viselte dolgokra, elemzés, célkeresés – mi minden belefér a napi 5 órás biciklizésbe – 10 napon át! A reggeli Szívem első gondolata… és az esti tapasztalatmegosztó közös ima, valamint az Immár a nap leáldozott… énekszava keretezte a napunkat. Milyen jó volt Vele kezdeni és zárni minden napunkat! Hálát adni az étkezések előtt és spontán minden szépért, ami utunkba került. Ez az úton levés valódi öröme!
Mindazonáltal kemény volt! Keményebb, mint Róma. A napi olykor 125 km-es távok, az ebédig letekert 85 km, a forróság, az emelkedők, a sorozatterhelés, a komfort nélküli élet ki tudja meríteni az embert. De ez is kell ahhoz, hogy kilépjünk a hétköznapok keretrendszeréből és új tapasztalatokra, új ismeretekre tegyünk szert magunkkal kapcsolatban is. Ez is izgalmas élmény! De mennyire az!
Remek srácok (lányok és fiúk), kitűnő öregdiákok, egy nagyszerű barát, egy régi kedves és egy lelkes új kolléga! Köszönöm NEKTEK ezt a 12 napot!
Deo gratias!
Kalász Ákos igazgató, szervező tanár
Kisfilm a zarándoklatról:https://blog.vac.piarista.hu/peregrinaggio-sant-antonio-2018
