A Kis-Kárpátok keleti lejtőjén fekvő Szentgyörgy városa, ahol a szőlők ma is a kertek végénél kezdődnek, 2010. szeptember 30. és október 2. között három napon át adott otthont a S
A Kis-Kárpátok keleti lejtőjén fekvő Szentgyörgy városa, ahol a szőlők ma is a kertek végénél kezdődnek, 2010. szeptember 30. és október 2. között három napon át adott otthont a Szlovák Tudományos Akadémia és több partnerintézmény (köztük a Piarista Rend Szlovák Tartománya) által rendezett nemzetközi konferenciának, amelynek témája a piarista rend művelődési szerepe volt. A szlovák, cseh, lengyel, magyar és osztrák kutatók német munkanyelvű összejövetele a „A piaristák és az iskolázás, tudomány, művészet Közép-Európában a 17-19. században" (Die Piaristen und Schulwesen, Wissenschaft, Kunst, Kultur im 17-19. Jahrhundert) címet kapta.
Szentgyörgy fontos szerepet töltött be a piarista rend történetében. A rendházat 1685-ben alapították, és a templommal együtt ma is a város meghatározó épületegyüttese. Az iskolát 1919-ben a csehszlovák hatóságok megszüntették, éppen ezért 1926-ban a szlovák piaristák ide szállították a szintén megszűnt podolini rendház levéltárát és zenei gyűjteményét, amely az addig is helyben őrzöttekkel együtt összesen 2002 művel a piaristák legnagyobb ilyen jellegű gyűjteménye lett. A rendház 1950. évi föloszlatása óta a Pozsonyi Állami Levéltár modori fióklevéltárában (Štátny archív v Bratislave, pobočka Modra) található. Sajnos a piarista rendház, amelyben jelenleg sörfőzde és a rendtartomány pedagógiai titkársága működik, technikailag nem alkalmas egy konferencia megrendezésére, ezért az egy közeli szállodában (Hotel Maxim) talált helyet a 2010. szeptember 30. és október közötti három napban.
Bár a konferencia címében a „zene" szó nem szerepelt, a résztvevők többsége és a szervezést fölvállaló Ladislav Kačic pozsonyi kutató is zenetörténész volt, így a legtöbb előadás (és a legtöbb hozzászólás) zenetörténeti kérdésekkel foglalkozott. Az alábbiakban merőben szubjektív módon szeretnék közülük néhányat kiemelni.
Vaclav Bartůsek (Prága) két előadást is tartott az első napon, amely főként általános kérdésekkel foglalkozott, sok-sok évszámmal és adattal. Koltai András (a Piarista Rend Magyar Tartománya levéltárosa) előadásában arra vállalkozott, hogy az egykori privigyei házfőnök, Mösch Lukács szorgalmának köszönhető korabeli leltárak, leírások, és rendi szabályzatok segítségével bemutassa, milyen is lehetett az élet a privigyei piarista kollégiumban a 17. század utolsó évtizedében, amikor a tanítás misével kezdődött és lorettói litániával ért véget, éjszakánként pedig (legalábbis 1696-ban) egy elhunyt püspök szelleme riogatta a szerzeteseket. Riedel Júlia (Stuttgarti Állami Főlevéltár), sajnos nem volt jelen, de a felvilágosodáskori magyar piaristákról szóló előadását fölolvasták. Ebben többek között azt mutatta be, hogyan váltak a piaristák számára a 18. század végén rendi közösségnél fontosabbakká a „respublica litteraria" keretében megteremtett renden kívüli, sőt interkonfesszionális kapcsolatok.
Otto Biba (a bécsi Gesellschaft der Musikfreunde levéltárosa, aki korábban a bécsi piarista levéltárat is kezelte) tartotta a „zenei szekció" első előadását. Arról beszélt, hogy milyen szerepet játszottak az osztrák-cseh piaristák a zenei és a művészeti értékek aktív támogatásában és terjesztésében. A piarista tanárok ugyanis néhány évente rendszeresen újabb és újabb rendházba kellett, hogy költözzenek, és ilyenkor magukkal vitték kottáikat és művészi kapcsolataikat. Nem véletlen, hogy Mathias Gerl bécsi építőmester egyetlen stájerországi építménye a piarista rend gleisdorfi rendháza volt, és az sem, hogy Joseph Haydn is éppen akkor került 1761-ben az Esterházy udvarba, amikor ott Philipp Sommer piarista lett a grófi fiúk nevelője. Haydn korai művei pedig azért maradtak fönn a melki apátság kottagyűjteményében, mert Rupert Helm bencés azokat még a nikolsburgi piarista gimnázium diákjaként másolta le magának.
Jiři Sehnal (az olmützi egyetem nyugalmazott professzora) előadásában összehasonlító megjegyzéseket tett a piarisrták hangszereiről és kottagyűjteményeikról. Kiderült, hogy a 18. század közepéig elég kicsi orgonáik voltak, és trombiták helyett (amely például a jezsuiták körmenteinek elengedhetetlen kelléke volt) inkább „apácatrombitát" használtak (Trumscheit, tromba marina, trombitát utánozó nagy méretű, egyhúros vonóshangszer), amelynek – mint Otto Biba hozzáaszólásában megjegyezte – az volt az oka, hogy a trombitálás sok helyen a drágán megfizethető városi fúvósok privilégiuma volt.
Ladislav Kačic (a Szlovák Tudományos Akadémia Szlavisztikai Intézetének munkatársa) előadásában a közép-európai piarista zeneszerzőket tekintette át és egy érdekes forráscsoportot mutatott be: a magyar piarista rendtartomány tagjainak az 1790-es években, vizitációk alkalmával írt személyes leltárait (amelyeket a rendtartomány budapesti levéltárában őriznek). Ezekből kiderül, hogy sokuknak – és nem csak a rendi beosztásukból kifolyólag zenével foglalkozóknak – voltak hangszerei és kottái, köztük például több viola d’amore vagy Leopold Mozart hegedűiskolája.
Maciej Jochymczyk (krakkói zenetörténész) egy magyarországon is megfordult lengyel piarista zeneszerző, Stachowicz Damján (Damianus a S. Trinitate) műveiről beszélt, a közelmúltban megjelent lengyel monográfiája alapján. Dariusz Smolarek (lengyel pallottinus szerzetes) pedig arról a munkájáról számolt be, amelynek során elkészítette a már említett (Modorban őrzött) podolini zenei gyűjtemény tematikus katalógusát, hogy az része lehessen a Zenei források nemzetközi jegyzékének (RISM).
A zenetörténeti előadások közös tanulsága az volt, hogy 17-18. századi közép-európai piaristák zenéje – és azon keresztül műveltségük más rétegei – Csehországban, Lengyelországban és Szlovákiában is érdeklődés középpontjába kerültek. A tudományos munkákon kívül immár kottakiadások és lemezfölvételekek is készültek, például Stachowicz Damján és Petykó (Peťko) Péter műveiből. Csehországban a Supraphone kiadónál jelent meg egy lemez 2008-ban, amelyen 18. századi cseh piarista zenerszerzők egyházi művei szerepelnek, a konferencián szintén előadást tartó Robert Hugo és együttesei (Capella Regia Praha, Pueri Gaudentes) előadásában.
Elisabeth Klecker (a bécsi egyetem klasszika filológiai tanszékéről) egy olyan piarista iskolai színjátékot (Electio Rudolphi Habsburgici) mutatott be 1754-ből, amelyben a piaristák az elavult, jezsuita iskolarendszert szapulták és Mária Terézia oktatáspolitikáját magasztalták. Kilián István (az MTA Irodalomtörténeti Intézete drámakutató csoportjának vezetője) előadása a magyarországi piarista iskolai színházak technikai körülményeit ismertette, korábbi magyar nyelvű adattára és monográfiája alapján, kitérve az egyes iskolák és épületek helyzetére is.
František Čelovsky (orvos, aki jelenleg a nyitrai piarista könyvtár rendezésével foglalkozik) a piarista lelkiséggel és annak művészettörténeti vonatkozásaival foglalkozott. Jól ismert a rend máriás lelkülete, amely például a Piarista Iskolák Királynőjének kegykép tiszteletében, Kalazanci Szent József Mária-jelenéseinek (apparíciós) ábrázolásaiban vagy a tizenkét csillagú korona imádságában mutatkozik meg. Kevésbé ismert a régi piaristák szentháromságos lelkisége, amelynek jele, hogy első templomaik közül a privigyei és a szentgyörgyi is a Szentháromság titulusát kapta.
A konferencia első napját egy kicsiny, de páratlan koncert zárta. Schreier Norbert (1749-1811) morvaországi születésű, de magyarországi piarista teológiai tanár Nugae canorae sive XX canones musici (Énekes bolondságok avagy 20 zenei kánon) című művéből énekelt részleteket a pozsonyi főiskola három tehetséges énekművész növendéke, Kotlár Csaba, Patrik Horňák és Martin Mikuš, csembalón pedig Peter Guľás kísérte őket. Schreier műve a nyitrai piarista rendház egy ünnepi vacsorájára készült, de – a másolatok számából ítélve – a 18. század végén máshol is népszerű volt esti rekreációk vagy előkelő vendégek látogatása alkalmával. A három férfihangra írt énekek témája ennek megfelelően a vendégek üdvözlése, búcsúztatása, dobok és trombiták fölidézése, valamint egyéb tréfás szövegek, mint a tubáktól való tüsszögés, a farsangi ételek siratása, vagy a zobori borok dícsérete. A nagyszerűen szórakoztató művek közel 200 év óta most hangzottak föl először, egy szentgyörgyi szálloda éttermében, de Ladislav Kačic nyomtatott kiadásukat is tervezi a jövőben.
A konferencia második napja a szentgyörgyi piarista templom elsőpénteki szentmiséjével fejeződött be, ahol a helyi hívek, fiatalok és idősek szép száma mutatta, hogy a hagyományos egyházi imaélet ma is élő valóság Szlovákáiban, és a piaristáknak ebben is van szerepük.
Koltai András
a Piarista Levéltár vezetője
(A konferencia tudományos programjának német nyelvű ismertetője a csatolt anyagban olvasható.)
