A Veszprémi Szemle című várostörténeti folyóirat 22., rendhagyó emlékszáma a kegyesrendi iskola alapításának tricentenáriuma alkalmából megidézi a történelmet.
A Veszprémi Szemle című várostörténeti folyóirat 22., rendhagyó emlékszáma a kegyesrendi iskola alapításának tricentenáriuma alkalmából megidézi a történelmet.
„Jó kertészek voltak a piaristák! Nemkülönben jók, elhivatottak a jogutód Lovassy Gimnázium tanár egyéniségei. A régi fundamentumot rakták, rakják tovább" – olvassuk a kiadványban, amely a jeles jubileum kapcsán bemutatja azokat a szépreményű, neves személyiségeket, tanárokat és diákokat, akik a három évszázad során az egykori egyházi és a későbbi állami alma mater falai között tanítottak, illetve kezdték tanulmányaikat, nevelődtek erkölcsös emberré.
Kovács Győző Gyula a kegyes iskola paptanáráról, a jeles természettudósról, Bolgár Mihályról ír, aki 1888-tól tanított veszprémi gimnáziumban, emellett tudományos publikációi jelentek meg helyi és országos lapokban, folyóiratokban, s a városi polgárság számára vasárnaponként előadásokat tartott tanártársaival pedagógiai és szakmai tudományos kérdésekről, kutatásai eredményét Veszprém vezetékes vízzel való ellátásának szolgálatába állította. Hogy a György helytörténetkutató az egykor ugyancsak veszprémi piarista diák Sauer Ignác, későbbi nemzetközi hírű orvos, az első magyar kardiológus, Kossuth országos főorvosa életútját mutatja be, Rainer Pál muzeológus Laczkó Dezső piarista tanár, gimnáziumigazgató, geológus pályáját kíséri végig az évszámok tükrében, Horváth Elvira az államosítások utáni fiúgimnáziumot mutatja be. Sebő József tanár a vértanú forradalmár, Brusznyai Árpád lovassys tanár, a klasszika-filológia művelője, a Homérosz-kérdés kutatója portréját vázolja fel életének váci és veszprémi időszakából. Részleteket közöl feleségével, barátaival való levelezéséből, megrajzolja a kitűnő pedagógus, együtt érző, felelősségvállaló alakját, aki életpéldájával adott mintát becsületből, hazafiasságból, szorgalomból, szeretetből diákjainak az ’50-es években. A veszprémi volt piarista iskolában ő az államosítások után is igényes tanításra, nevelésre törekedett, diákjait történelem és latin órán művészettörténetre, zeneelméletre, néprajzra is tanította, énekkarokat szervezett. Mihalovicsné Lengyel Alojzia ny. egyetemi tanár olyan XIX-XX. századi tudós tanárok (Ivánfi Ede, Lévai Imre, Czirbusz Géza, Pintér Kálmán, Kőrösi Attila, Perényi József) arcképvázlatát készítette el, akik kevésbé álltak reflektorfényben a történelem során. A közelmúlt jeles egyéniségei közül Hermann István megyei levéltárigazgató Körmendy Józsefre emlékezik, aki a piarista iskola növendékeként, mint Rott Nándor püspök fogadott „kosztos diákja" már bejáratos volt a püspöki palotába is, s miután pappá szentelték, otthona lett egy időben a püspöki levéltár, amelynek lelkipásztori munkája mellett is fontos munkatársa s később igazgatója lett.
Olvashatunk még ezen kívül a piarista iskola tanári, rendi és ifjúsági könyvtárairól Kolozs Barnabásné és Pákozdi Éva Szilvia révén, végül az öregdiák Lechner László visszemlékezésében az intézmény kulturális életéről, a cserkészmozgalomról, a növendékek mindennapjairól, a tanítás rendjéről, az ünnepekről, a népi kultúra ápolásáról, megannyi színes életre szóló és életre edző eseményről, élményről, amely feldereng az öregdiák számára a múlt mélyéről. Az emlékszám jubileumi könyvismertetésekkel zárul.
Ruppert József
