Jelenits István fiatal kecskeméti tanárként gyakran járt ki gyóntatni a tanyavilágba. Egy jóravaló parasztember amikor káromkodásairól vallott, finoman így mentegette magát: „Tudja, atyám, hogy van ez: jószágok közt forog az ember…” A piarista szerzetes megértően bólintott. No de viccet félretéve, voltak olyan piaristák, akik valóban jószágok közt forogtak: a mernyei uradalom jószágkormányzói. És nem is akármilyen jószágok között!
Arról általában többen szoktak tudni, hogy a piarista rendnek a II. világháború előtt komoly szőlőbirtokai, borgazdaságai voltak. Hiába, a bornak jobb a PR-ja. Az 1807-ben a rendnek adományozott kusztodiátusi uradalomnak, amelynek központja Mernyén volt, azonban messze nem a szőlészet-borászat volt a fő profilja. A hatalmas uradalmi ugarokon búzát, zabot, árpát, lucernát, lóherét, hajdinát, rozst, repcét, kukoricát, dohányt, bükkönyt, krumplit, répát, cukorrépát és borsót termesztettek. Az egyes gazdaságokban pedig foglalkoztak juh-, ló-, sertés-, szarvasmarhatenyésztéssel, de méhészkedéssel, illetve halászattal is.
1826-tól piarista szerzetesek viselték az uradalmi jószágkormányzó tisztségét, és egyre nagyobb szakértelemmel fejlesztették a gazdaságot, amely a 19. század végétől kezdve, Bertalan Alajos kormányzósága idején egyre nagyobb elismerésre tett szert. Ő volt az, aki először vett részt kiállításokon a piarista uradalom tenyészállataival. Az első jelentős sikereket a merinói juhok érték el: az 1890-es bécsi gyapjúkiállításon a magyar gyapjúszekció 80 kiállítója közül a 10. helyen végeztek és így ezüstérmet nyertek. Később, az 1932-es budapesti mezőgazdasági kiállításon a piarista merinói-anyák I. díjat, 1933-ban a kosok pedig nagydíjat nyertek. 1939-ben a fésűgyapjas uradalmi kollekció is I. kosdíjat szerzett a budapesti tenyészállatvásáron.
De hasonlóan sikeres és elismert lett a ló-, sertés- és szarvasmarhatenyésztés is. A taszári piarista ménes az 1940-es évekre például már az ország elitjébe tartozott. Az 1930-as években az Országos Magyar Gazdasági Egyesület I. díjat adományozott a Magyar Kegyes Tanító Rendnek mangalica kocáiért. a 20. század első felében az orci tehenészet is kiválóan szerepelt a különböző budapesti mezőgazdasági kiállításokon és tenyészvásárokon: 1909-ben I. üsződíjat és II. tehéndíjat, 1922-ben I. üsző- és I. tehéndíjat kaptak, 1939 és 1942 között pedig több bikájukat jutalmazták I. díjjal. A gazdasági kiállításokon nyert reprezentatív érdemérmek jó része, illetve a lótenyésztésért kapott bronzszobrok ma is megtalálhatóak a Piarista Múzeumban.
[Piarista kisokos] 300 éve együtt tanulunk – A Piarista Rend Magyar Tartománya megalakulásának 300. évfordulója alkalmából Tudtad-e? címke alatt megjelenő híreinkben számos kulturális érdekességet, történeti kuriózumot is feltárunk előttetek, hogy ezek segítségével is elmerülhessünk gazdag történelmünk érdekfeszítő bugyraiban. Ne maradjatok le az újdonságokról, kövessétek Facebook-oldalunkat! Ünnepeljük együtt a piarista közösséget!
Borbás Péter, Piarista Múzeum
Piarista Rend Magyar Tartománya
