Izgalmas zarándoklaton vett részt Nyeste Pál, a Piarista Általános Iskola, Gimnázium, Diákotthon és Boldog Donáti Celesztina Óvoda igazgatója két rendtársával, Nagy Attila kecskeméti házfőnökkel és az újmisés Szabó Gáborral. Láthatta Ötzi-t, járt a Mont Blanc-on és több, mint 3000 méteres magasságban misézett is. A Zaol.hu beszámolója.
Az út egyik fontos állomása volt a La Salette-i Mária-jelenés kegyhelye.
– La Salette egy a Francia-Alpokban, több, mint 2000 méter magasan, a francia-olasz-svájci hármashatár közelében, gyönyörű helyen fekvő búcsújáró hely – bocsátotta előre Nyeste Pál, aki pedig idén ünnepli pappá szentelésének 30. évfordulóját. – Itt 1846-ban két pásztor gyermeknek jelent meg a Szűzanya, még Lourdes előtt. Az emlékhelyhez kapcsolódik egy kolostor és lelkigyakorlatos ház is. Maga a terület autóval könnyen megközelíthető, a jelenés tényleges helyszínéhez viszont gyalogosan lehet csak eljutni. Ezt már nem mindenki vállalja be, mert egy meredek, kanyargós ösvény vezet oda.
Az atya felidézte: Szlovénián át jutottak el Dél-Tirolba, s megtekintették a Dolomitokat, a Marmolada-gleccsert, a hegység egyetlen igazi, nagy gleccserét. Bolzanonál a földpiramisokat csodálták meg, melyek igen érdekes képződmények. Úgy születnek, hogy az esővíz okozta eróziónak egy-egy tekintélyesebb kődarab ellenáll, s mint egy kalap, ott marad az erodálódott földhalom csúcsán. Kevesen tudják, de Bolzanoban „lakik” Ötzi, a kora rézkorból származó gleccsermúmia is. A múmiát az archeológiai múzeumban, egy hermetikusan zárt kamrában őrzik, s a tetemet kis ablakon keresztül lehet megnézni. Köréje négyszintes interaktív kiállítást építettek, mely révén a földtörténeti korszakról, Ötzi eszközeiről, s magáról, Ötziről lehet különféle érdekességeket megtudni. A tárlaton fontos szerep jut a digitális technológiának, aminek segítségével még azt is megtudhatjuk, halálakor mi volt a férfi gyomrában. A "jégembert" rekonstruálták is, így megláthatjuk egykori küllemét is.
A piarista szerzetesi csapat innét folytatta útját La Salette felé, s több hágón haladtak át. Közben számos gleccsertavat láttak, illetve nagy élményt jelentett számukra a közel 4500 méter magas Matterhorn, amely az Alpok 7. legmagasabb csúcsa. Klasszikus gyalogtúrával feljuthattak a Matterhorn alatt lévő fennsíkra, s onnét gyönyörködhettek a monumentális hegycsúcsban, melyről a Toblerone csokoládét mintázták. Annyira a látvány, s a magasság – 3150 méteren voltak akkor – hatása alá kerültek, hogy csak a maguk örömére szentmisét is bemutattak a tömegtől elvonulva, egy kies, sziklás részen.
– Csodálatos élményt jelentett ez mindhármunknak, még akkor is, ha itt már nehézkes volt a légzés, hiszen ilyen magasságban kevesebb az oxigén a légkörben – mesélte Nyeste Pál. – A rizs például nem forrt fel, hiába akartuk megfőzni, nem sikerült…
A Matterhorn elhagyásával következett a Mont Blanc. Itt 4180 méterig jutottak – természetesen nem gyalogszerrel, hanem felvonóval.
– Tériszonyosoknak ez nem ajánlott, s habár nagyon biztonságos, hiszen még soha nem zuhant le a felvonó, nem árt, ha előtte az ember összeszedi a bátorságát – folytatta Nyeste Pál. – Főleg akkor, amikor a felvonó beleng… Kapaszkodó nincs a kabinban, csak a merevítővasak, azokba fogódzkodhat, aki eléri valamelyiket…
A másik fontos úti céljuk Torino volt, ahol a Szent Lepel másolatát tekinthették meg a Keresztelő Szent János Bazilikában. Azért nem az eredetit, mert azt szigorú körülmények között őrzik és ma már nemigen teszik közszemlére.
– Az én szívemhez a két úti cél közül lepel állt közelebb – jelentette ki a nagykanizsai igazgató atya. – Persze, azt ez idáig egyetlen tudományos vizsgálat sem igazolta, hogy valóban ez az a gyolcs, amibe Jézus keresztről leemelt testét csavarták, de az egyértelműen látszik rajta, hogy egy nagyon megkínzott ember nyugodott benne, aki a leplen hagyott lenyomata alapján feltűnően hasonlított Jézusra – azt gondolom, ezek nem véletlen egybeesések. Másrészt a közelében én személy szerint nagyon erős jelenlétet éreztem, körülbelül egy órát töltöttem elmélkedéssel, imádsággal. Az egész zarándoklat célja egyébként ez volt: imádkozás, lelki megtisztulás, feltöltődés, s a Jóisten alkotta gyönyörű világ mélyebb megismerése. Mindhárman természettudományokat tanítunk, valamiképpen tehát kötődünk a természethez, ez is egy kapcsolódási pont. S nem utolsósorban: egyfajta hálaadásnak is szántuk ezt az utat a papi hivatásunkért. Mindhármunk nevében mondhatom: csodálatos, igazán lélekemelő zarándoklatban volt részünk.
Zaol.hu, Piarista Rend Magyar Tartománya
Képek: Nagy Attila, Nyeste Pál, Szabó Gábor
