A mosonmagyaróvári Piarista Iskola tanárai és diákjai érkeztek július végén a nagykárolyi Piarista Nővérekhez, hogy két héten át segítsenek az átköltözésben. Bori nővér írása.
A Piarista Iskola elszánt ifjúsága az igazgató úr, Vereb Zsolt piarista atya biztatására úgy döntött, hogy az általuk végzett szeretetszolgálati tevékenységek egyikeként, a nyári vakáció ideje alatt a mi nagy családunknak segítenek rendet teremteni az új otthonunkká váló nagykárolyi Zárda épületében. Nem kis feladat, de annál több por várta az óvári diákok első csapatát és bennünket.
Miközben a munkálatok még folytak, a szabaddá váló épületrészekben, udvarszegletekben igyekeztünk takarítani. Kilóról kilóra gyűjtöttük a port előbb a lapátokra, vedrekbe, hajtincsek közé, ipari porszívóba, majd pordombot építettünk belőle az udvaron, hogy pár napi újra kezdés után elviselhető mennyiségűre szorítsuk vissza a házon belüli pormennyiséget. Ezután sorra következtek az ablakok, melyeknek ablakai száz év megannyi tekintetét őrizték meg a számunkra, ideje volt, hogy ők is régi fényükben ragyogjanak. A szobákban helyükre igazítottuk a bútorokat, letörölgettük őket, felsöpörtünk és felmostunk minden tenyérnyi és talpalatnyi felületet.
A dolgos mindennapokat ismerkedés, találkozások, dinnyézések fűzték szorosabbra. A váci Piarista Gimnázium öregdiákjai kerékpároztak Mária útján Nagykárolyon keresztül, hogy a piarista vonatkozású partiumi, erdélyi helyszínek felkeresése mellett eljussanak a csíksomlyói kegykép elé is. Velük találkoztunk a számukra szállást adó Kalazanci Szent József Líceumban, ahol az igazgatónő kalauzolása mellett a mosonmagyaróvári diákoknak is bemutattuk magyar tannyelvű felújított iskolánkat. Pár nappal később pedig a nagykárolyi Károlyi kastélyban látott vendégül bennünket dr. Hágó Nándor múzeumigazgató, végigkalauzolva bennünket a most is impozáns szépséggel és változatos kiállításokkal büszkélkedő építményben. A látogatásunk fénypontja a torony tetejéről elénk táruló napfényes panoráma volt.
A porral való küzdelem tovább folytatódott a második héten is. Ezt bútorátcsoportosítás, árokásás, függönyfelrakás tarkította. Lépésről lépésre hódítottuk el a négyzetcentimétereket a mesteremberektől és tettük beköltözhetővé. Ez olyannyira sikerült, hogy ezen a második héten már a nagylányokkal átköltöztünk új otthonunkba. A patinás épület hajdan nagy figyelemmel és szakértelemmel megálmodott falai új életet nyerve öleltek körbe bennünket. Előkészületeket tettünk a Tündérkert kialakítására is: minden felesleges munkaeszközt összeszedtünk róla és sok jó földdel feltöltve késő estig egyengettük tündérföldét.
Az új héten is alkalom adódott egy kis szellemi töltekezésre, szatmári, érvidéki múltunk megmutatására. Érmindszenten meglátogattuk Ady Endre szülőházát, és Kaplonyban a Ferences Rendház kis múzeumát és a Károlyi grófok kriptáját.
Gyorsan eltelt ez a két hét. S bár még sok minden vissza van, amíg minden a helyére kerül, de az elmúlt időszakban a segítő jó szándék, az elvégzett munka és az ismeretségek új otthonunk alapjának meghatározó köveivé szilárdultak. A Jóisten áldja meg sokszorosan a mosonmagyaróvári két csapat minden tagjának és családjaiknak életét!
Bori nővér
