Hatvanöt év után, 2018. november 29-én ismét fölkerült a budapesti piarista kápolna falára Nagy Sándor gödöllői festőművész 1935-ben készült festménye, amely a gyerekeknek kenyeret osztó piaristát, Pirrotti Szent Pompiliuszt ábrázolja.
Miután 1934-ben megtörtént Pompiliusz szentté avatása, Tomek Vince akkori budapesti házfőnök föltétlenül meg akarta jeleníteni a piarista rend második szentjét is a kápolnában. Az 1918-ban fölszentelt kápolna egységes stílusába azonban újabb oltár vagy szobor nem volt beilleszthető. Így végül Ohmacht Nándor piarista javaslata alapján, Hültl Dezsőnek, a kápolna tervezőjének jóváhagyásával a kórus alatti falfelületre rendeltek meg egy nagyalakú festményt Nagy Sándor (1868–1950) gödöllői festőművésztől, aki több piaristával, többek között a szintén gödöllői Sík Sándorral is jó barátságot ápolt. Ő tervezte 1926-tól a mernyei (Somogy megye) piarista kápolna berendezését.
A művész eredetileg három részből álló festményt, triptichont tervezett (vázlatát a Piarista Múzeum őrzi), de ehhez a kijelölt falszakasz nem volt elég széles. Ezért a képre Sebes Ferenc tartományfőnök és Balanyi György asszisztens (később a szent első magyar életrajzírója) javaslatára csak egyetlen jelenet került: Szent Pompiliusz kenyeret oszt. Ez az eset a Dél-Itáliai Campi Salentinában történt, ahol a szent utolsó éveiben a piarista rendház rektora volt. Mivel a környéket az 1765/1766. év telén nagy éhínség sújtotta, Pirrotti Szt. Pompiliusz a környékbeli birtokosoktól és innen-onnan kenyeret és egyéb élelmet koldult, amelyet maga osztogatott szét a rászorulóknak, főként a gyerekeknek, akik oly nagy számban gyűltek köréje, hogy a helyiek csodás kenyérszaporításról beszéltek. Miközben újabb és újabb darabokat húzott elő legendás koldulózsákjából, az általa „Szép Mamának” becézett Szűz Mária iránti hálaadásra kérte őket: „Lásd, ezt a Bella Mamma küldte számotokra” – mondogatta. A gyerekeket tápláló piarista képe tehát kiegészíti a kápolna főoltárán látható másik festményt, amelyen Kalazanci Szent József lelki táplálékot: hitet és tudást ad a gyerekeknek.
Nagy Sándor 1935 januárjára készült el a festménnyel, amelyet 1935. február 9-én helyezték el a piarista kápolna falában, egy erre a célra készült falfülkében. A falba vésést Szabó Rezső végezte, az aranyozott keretet pedig Nagy Ferenc készítette. Másnap Sebes Ferenc tartományfőnök áldotta meg.
A budapesti rendház 1953. évi erőszakos kiköltöztetése után a festményt kiemelték fülkéjéből, és a Mikszáth Kálmán téri piarista kápolna sekrestye-folyosójának falára, majd 1965-ben az orgona mellé helyezték. Új falfülke azonban nem készült számára. Eközben a régi piarista kápolnát Egyetemi Színpaddá alakították át, és ennek során a festmény fülkéjét befalazták, eltüntették, pótolva a műmárvány borítást is. Ezért, miután a piaristák 1991-ben ismét használatba vették a kápolnát, és 1992-ben, majd 2011-ben felújították, a festményről megfeledkeztek, visszahelyezésére nem került sor. Miután a Mikszáth Kálmán téri piarista kápolnát 2011-ben fölszámolták, raktárba került.
Végül – főként Ruppert József piarista szolgalmazására – 2018 elején született döntés a festmény visszahelyezéséről, amelyet jelentős részben a Belváros-Lipótváros Egyházi Épületekért Közalapítvány anyagi támogatása tett lehetővé. Ez ezzel kapcsolatos munkákat Borbás Péter muzeológus, Koltai András levéltáros és Tury Miklós épületüzemeltetési igazgató szervezték. 2018 nyarán a Faberart restaurátorai végezték el a kép tisztítását és a keret felújítását, majd október végén Szkladányi György vezetésével megtörtént a kórus alatti falfülke kibontása, amelynek pontos helyét a rendházi krónika és falon látható repedések segítségével sikerült lokalizálni. Megtaláltuk azokat a falba helyezett fakockákat is, amelyet a festmény rögzítését és támasztását szolgálták. A bontás során sérült műmárvány falat Agárdi Fanni restaurátor javította ki. Végül a polietilén fóliával ellátott falfülkébe 2018. november 29-én helyezték vissza a festményt a piarista központ üzemeltetői valamint a gyűjtemények munkatársai.
Lásd még:
