Pogor Ödön egykori tatai piarista tanár Az enyéim című könyve ismét megjelent az eredetihez teljesen hű kiadásban. A eredetileg 1934-ben látott napvilágot, Márton Lajos rajzaival, és a szerző 1910 és 1920 között Tatán töltött időszakát idézi fel naplószerűen. A kiadványról és a 2017. november 30-án tartott tatai könyvbemutatóról Kiss T. József számolt a Kisalföld 2017. dec. 6-i számában.
A tábori lelkész levelei
A Pogor Ödön könyvében szereplő események hitelesek.
A könyvbemutatót Bálint Csaba és Takács Tamás magánemberek tartották, akik felkarolták a mű újrakiadását. Talán nem véletlen a kötet megjelenésének időzítése, hiszen a piarista rend megtelepedése négyszáz éves múltra tekint vissza Magyarországon. Tatán pedig 1765-ben alapított gimnáziumot a rend, amit 1948-ban államosítottak. Az iskola 1950-ben vette fel Eötvös József nevét.
OLVASMÁNYOS A STÍLUS. Tatai témájú a kiadvány, hiszen Pogor Ödön a piarista gimnázium belső életét, mindennapjait örökítette meg könnyed, olvasmányos stílusban. Pedig ez az időszak beleesett az első világháború borzalmaiba. Olyan történetek elevenednek meg a könyvben, mint az, hogyan reggeliztek mamutagyarat a piarista diákok. Beszámol a könyv írója arról is, hogyan szállt le a nagy hírű magyar aviatikus, Kvasz András az egykori tatai lóversenypályán. Az első világégésben tábori lelkészi szolgálatot is teljesített Pogor, onnan írt levelet diákjaihoz, ahogyan ő nevezte: „Enyéimhez”. Felidézi művében a Tanácsköztársaságot, a proletár- diktatúra időszakának tatai vonatkozásait.
HATEZER PÉLDÁNYBAN. – Magánemberként adtuk ki ezt a könyvet Takács Tamás barátommal. Teljesen fakszimile, eredetihez teljesen hű a kiadvány. A kilencvenes években fedeztem fel ezt a kötetet, a benne lévő tatai történetek lebilincselőek voltak. Elhatároztuk, lehetőségünk szerint ismét kiadjuk – idézte fel Bálint Csaba. – Eredetileg „Az enyéim” című könyv 1934-ben jelent meg hatezer példányban. Takács Tamással együtt kutatásokat végeztünk a könyvvel, az abban leírtakkal kapcsolatosan. Függelékben foglaltuk össze, hogy a benne szereplő dokumentarista események mind hitelesek, valósak – tette hozzá.
BONCTEREM A PINCÉBEN. Nemes Lajos, a piarista gimnázium diákja elmondta, 1945–1949 között volt piarista diák. – 1949-ben államosították a gimnáziumot, újra kellett kezdeni a tanulmányaimat, végül 1953-ban végeztem. Nehéz időszak volt a háború után. A szörnyűségek nyoma volt még az iskolában, a pincében szovjet boncterem maradványai voltak. Nem éppen ideális állapotok uralkodtak. A piarista tanáraink igyekeztek mindent áthidalni, gondosan tanítottak bennünket. Próbálták úgy átadni a tudást, hogy mi a legkevesebb gonddal tanulhassunk. Tulajdonképpen Pogor Ödön megírja mindazt, amit átélt, de a történelmi események központjában a diákjai álltak – emelte ki Nemes Lajos.
