Pünkösd a Lélek ünnepe. Azé a léleké, amely nem ismer korlátot és nem ismer lehetetlenséget. Azé a léleké, amely évszázadokig hamuban lappang, míg egyszer „kitöltetik” a zsarátnok „mindenekre”. Azé a léleké, amelynek végtelen árnyalatai, megfoghatatlan finomságai és alig kifejezhető erői vannak. Amelynek fény és színskálája beláthatatlan. (Reményik Sándor)
Rózsakoszorú
Minden ige már betellett.
Az elgördült szikla mellett
Két fehér angyal lebeg.
És felelvén egy a másnak,
Énekelnek és hárfáznak
Szép angyali éneket.
,,Jaj, hogy hullott drága vére
Gethsemáne friss füvére!
Keresztények sírjatok!”
,,Szél a felhőt szerte fújja.
Él a Krisztus! Allelúja!
Emberek! Feltámadott!”
,,Véres ajkán ostoroknak
Izzó gyöngyszemek csorognak,
Forró vére földre hull.”
,,Fényben fürdik fönn a Tábor,
Zeng az ég és zúg a távol:
Fényes felhőn száll az Úr.”
,,Vérzi főjét ráfonódva
Sebző tüskék szörnyű csókja.
Szánjátok meg, emberek!”
,,Szeretetét ránklehelte:
Ég a pünkösd izzó Lelke,
Zúgnak élő nagy szelek.”
,,Nézd a véres nagy keresztet!
Jaj, sebes két térde reszket,
Jaj, le kell roskadnia.”
,,Rózsaszínű fellegekben
A mosolygó mennybe lebben
Asszonyunk szűz Mária.”
,,Föld megindul, holt megéled.
Jaj, kereszten függ az élet!
Minden elvégeztetett.”
,,Énekelnek allelúját,
Boldogasszony koszorúját
Szép angyali seregek.”
Így dalolt az angyalének,
És mindenek figyelének,
Fű, fa, virág hallgatott.
Minden hívek koszorúja
Énekelje: Allelúja!
Él az Úr! Feltámadott!
(Sík Sándor)
