Az Országos Lelkipásztori Intézet január 9-én eddig példa nélkül álló rendezvénynek adott otthont. Lelkiségi mozgalmak, közösségek, ifjúsági lelkipásztorok, missziós és iskolai mo
– Tisztaság, tisztának lenni: ez a mai világban, a mai fiatalok számára „ciki". Hogyan lehet mégis vonzóvá tenni ezt az ideált?
– Az egyik út, amikor széles körben felnyitjuk a szemeket, hogy a tisztaság a normális, szép, értelmes életnek az útja. Az ember meggyőzhető, ha logikusan gondolkodik. Tomka Ferenc atya például a fiatalokkal leíratja, hogy milyen házasságban szeretnének élni, milyen családot szeretnének, és melyek az ehhez vezető értelmes, logikus lépések. Az egyszerű emberi ráció megmutatja, hogy az ember különbözik az állattól, és a szexualitásnak megvan az emberileg szépen élhető formája. És ezt be is lehet látni. A másik szempont a keresztények számára fontos: tisztán látni azt, hogy ez Jézus szándéka, és nem valamiféle ósdi prűd elgondolás. Ahogy II. János Pál pápa mondja, Krisztus megmutatja az embernek, hogy ki az ember – márpedig ő határozottan a tisztaságot kéri tőlünk. A keresztény körben elharapózott paráznaságnak az egyik gyökere az, hogy a személyek nem figyelnek igazán Krisztusra és az ő akaratára. A társadalomban széles körben elterjedt paráznaságnak pedig az az oka, hogy az emberek nem tudják, nem is gondolnak bele, hogy mit csinálnak. Az a tapasztalatom, hogy amikor nyíltan beszélek erről a kérdésről a fiatalokkal, nem tabutémaként kezelik ezt, hanem figyelnek és értelmes dolgokat mondanak. Ha az ember kicsit megpedzi ezt a kérdést, sok mindent képesek belátni maguktól.
– A mai fiatalok közül sokan úgy állnak hozzá ehhez a kérdéshez, hogy „nekem ez így is jó"… Őket hogyan lehet megszólítani?
– Az első kérdés az, hogy tizenöt év múlva is vonzó lesz-e számára? Aki ilyen mentalitással éli fiatal éveit, nem gondol bele, hogy a parázna életmódnak milyen következményei vannak. Lehet, hogy kínlódik, mert a szülei elváltak, mert az apja hűtlen, mert problémák vannak a környezetében, mindezeket azonban nem vetíti le odáig, hogy ha nem figyel arra, mit csinál a testével, ő is ugyanilyen dolgoknak lesz a forrása. A tiszta életformának az igazán vonzó oldalát tanúságtételekkel lehet megmutatni: „elmondjuk Neked, mit jelent nekünk, hogy tisztán járunk együtt." Bíró László püspök atya szokta mondani a hittanórán: „próbáld ki, hogy két hétig a kezét sem fogod meg, és meglátod, hogy mennyivel többet tudsz meg róla szellemileg, lelkileg!"
– Milyen formák, eszközök léteznek ennek az életformának közvetítésére?
– Ezen a szakmai napon, a most kezdett együttműködésben számba vesszük a már létező eszközöket, másrészt megpróbáljuk megnézni, hogy milyen eszközökre van igényük azoknak, akik szeretnék továbbadni ezt a gondolatot. Kézenfekvő eszközök a személyes beszélgetés, előadás, lelkigyakorlat, könyvek, interneten elérhető szövegek vagy egyéb képzések. Előfordult már az is, hogy iskolákban a pedagógusok számára tartottak továbbképzést. A mai műhelymunka tapasztalataiból pedig kiviláglott, hogy azok a leghatékonyabb kezdeményezések, amelyek közösségépítőek, tehát ahol nemcsak egy programot futtatnak le vagy valakiket kiképeznek egy speciális szempontból, hanem közösséget igyekeznek létrehozni, megerősíteni.
– Ennek az ideálnak az átadásában nyilván kiemelt szerepe lehet azoknak a helyzeteknek, amikor kortárs fiatalok adják át a tapasztalataikat egymásnak.
– Valóban, és ezt itt is tapasztaltuk. A Filia Közösség tanúságtételét vagy a Regnum Christi „Tiszta divat" nevű kezdeményezését minden jelenlévő üdítőnek találta, főleg azért, mert ezekből látszott, hogy „nemcsak mi öregek beszélünk erről". Alapvető pedagógiai elv, hogy a fiataloknak kortársaik tudják jól közvetíteni az értékeket, de legalább ilyen fontos, hogy a fiatalok a nevelők, tanárok, papok személyében is támaszt találjanak Többek között ezért fontos számunkra, hogy elsősorban a vezetőket fogjuk össze ebben az ügyben.
– Mi lesz a folytatás? Március végén imakonferenciával folytatódik az, ami most elkezdődött.
– Pontosan még magunk sem tudjuk, hogy kezdeményezésünk milyen irányba fog kiterjedni. Kaptunk egy jelet a Szentlélektől, hogy valamit tennünk kellene. Hogy azután kiben mit indít el az Úr, és ki a maga helyén, módján kit fog megszólítani, azt bízzuk Őrá! Nem mozgalmat akarunk alapítani, hanem engedni, hogy a Szentlélek mozgasson bennünket. Fontosnak érzem, hogy ne csak beszéljünk és konferenciákat tartsunk. Itt nem egy prekoncepcióról van szó, vagy arról, hogy mi „tudjuk a tutit" és elmondjuk a másiknak, hanem együtt is imádkozunk. Oda kell figyelnünk arra, hogy Isten mit akar, hol mozgatja meg a vizet…
Horánszky Anna/Magyar Kurír
2008. január 12.
