Rudolf Schnackenburg (1914–2002) „a 20. század második felének minden bizonnyal legjelentősebb katolikus exegétája német nyelvterületen" (Joseph Ratzinger). Teológiai munkáss
Rudolf Schnackenburg (1914–2002) „a 20. század második felének minden bizonnyal legjelentősebb katolikus exegétája német nyelvterületen" (Joseph Ratzinger). Teológiai munkásságának legkiemelkedőbb alkotásai közé tartoznak azok a kötetek, amelyekkel a Herder Verlag újszövetségi kommentársorozatát gazdagította. Közéjük tartozik a Jézus Krisztus személye a négy evangélium tükrében, amely a teljes evangéliumi exegézis összegzéseként is felfogható.
Schnackenburg a Würzburgi Egyetem professzoraként szerzett évtizedes oktatói tapasztalatok birtokában mutatja be olvasóinak az evangélisták Jézus Krisztusról rajzolt képét, középpontba állítva Jézus személyének kimeríthetetlen titkát. Részletes elemzései megvilágítják a négy evangélium sajátos vonásait, egymáshoz fűződő viszonyát, hagyománytörténeti összefüggéseit és szemléletbeli eltéréseik ellenére is megállapítható belső egységét. Schnackenburg az evangéliumokban rögzített hagyomány életszerűségéből indul ki, azaz főként azt vizsgálja, hogy az I. század konkrét körülményei között milyennek mutatkozott Jézus Krisztus az alakjára visszatekintő első keresztény csoportok szemében.
L’Harmattan Kiadó, Budapest, 2010, 312 oldal, 3100 Ft
ISBN 978-963-7343-78-0
