Közel kilenc évtizede a vezetők lapjában jelent meg Sík Sándor Pünkösdi tűz című írása. A magyar cserkészmozgalomban vezető szerepet játszó piarista szerzetes tanár optimista életszemléletet sugárzó írása az ifjú nemzedék hitének ösztönzője.
Pünkösd van, a Tűznek, a Léleknek ünnepe. A Tűzé, amely elevenít, a Léleké, amely leszáll a csüggedt, aggódó, kishitű nyájra és világhódító harcosokká erősíti őket.
Tűznek Lelke, szállj le ránk is, magyar cserkészvezetőkre! Pünkösdi tüzes Lélek, lobbants lángra minket, fiatalíts meg minket a mi nagy harcunkra!
Pünkösdi Lélek, nagy szélnek zúgása, zúdulj végig a mi zsibbadt hétköznapok porától szürke lelkünkön! Ne engedd, hogy elszürküljünk, hogy belefásuljunk a reggeltől estig egyforma munkába, hogy beérjük a megszokottal, a nyárspolgárival, és elfelejtsük a külső cselekedetek mögül a cselekvő hitet, a keretek közül a szellemet, a próbák, versenyek, kirándulások kialakult témájából az alakító lelket. Add, hogy ott zúgjon bennünk szüntelen az a nagy, sodró, élő hit, az a nagy, ragadó lendület, amellyel elindultunk, amikor cserkészekké lettünk, és amely oka, célja, értelme minden cserkészmunkánknak.
Pünkösdi tűznyelvek, szálljatok le ránk, tanítsatok meg bennünket szólni – szólni Annak szíve szerint, aki küld benneteket. Szólni azon a nyelven, amely a lélek legmélyéről jő és hangján ott is reszket a lélek hangja: a hit, a meggyőződés, a bizonyosság és szeretet, a szolgáló, cselekvő, leleményes, magával ragadó szeretet. Azon a nyelven, amely eltalál a lélekhez, amelyet megérez és megért a ránkbízottak fiatal szíve s fölfigyel rá: ez a nekünk való beszéd! – fölérez rá: ez a mi szívünk bőségéből szól! – és fölmozdul rá: szólj hozzánk kedves testvérhang, megyünk utánad!
Pünkösdi láng, újjászületés tüze, gyújts meg minket! Az ifjú lelkek alakítását mérted ki nekünk hivatásul, művészetül: adj nekünk ifjúságot, mert senki sem adhat azt, amije nincsen magának és semmink sincsen nélküled. Adj nekünk eleven ifjúságot, amely mozgást akar és életet, cselekvést, alkotást, alakítását nagy gondolatok szerint önmagának és életnek és világnak, alakítását nagyrahivatott fiatal lelkeknek. Vidám ifjúságot, amely nem lógatja a fejét és nem veszti kedvét sikertelenségen, emberek hitványságán, maga gyengeségén, hanem vígan, emelt fejjel, énekes lélekkel megy előre a maga kemény, de fölfelé haladó ösvényén. Fogyhatatlan ifjúságot, amely bele nem fárad a hétköznap robotjába, meg nem unja a mindennapi újrakezdést, hanem ha elesik is, föl tud kelni, örök rugalmassággal, mert abból a forrásból meríti erejét, melegségét, rugalmasságát, frissességét, amely soha el nem apad, soha meg nem zavarodik, soha el nem hínárosodik: az élő vizek forrásából.
Jöjj el, jöjj el pünkösdi Lélek, légy a mi erőnk. Adj nekünk bátorságot, hogy merjünk akarni nagyot. Merjünk próbálni nagyobbak lenni azoknál, akikből tizenkettő éppen egy tucat. Merjünk fölfelé nézni és hinni eszményeinkben. Merjük kimondani azt a metsző nemet és azt a világmozdító nagy igent a se nem igen – se nem nem-ek ebben a hitvány korszakában!
Szállj le ránk tűznek Lelke, magyar cserkészvezetőkre! Lobbants lángra, fiatalíts meg, erősíts meg minket, hogy megérezzük: áldozatos hivatás a mienk anyagi javak nélkül, elismerés nélkül kell áldoznunk időt, erőt, szeretetet az ifjúságnak, hogy az nagyon-nagyon értékessé legyen, és hogy egész lélekkel vállalni tudjuk ezt a nehéz, gyönyörű, áldozatos hivatást! Pünkösdi Lélek, adj tüzes pünkösdi lelket a magyar cserkészek minden vezetőjének!
Pünkösdi Lélek, szállj le ránk!
Sík Sándor